Újságíróként sokszor adódik alkalom, hogy neves és sikeres sportemberekkel találkozhatok, ami számomra mindig boldogság. Felettébb büszke vagyok, hogy nemrégiben egy ökölvívó rendezvényen lencsevégre kaptam egy minden tiszteletet megérdemlő igazi sportembert.
Nagyobb öröm már csak az volt, hogy ezt a képet örömmel, mosolyogva, kézjegyével el is látta, amit azóta bekereteztettem, és büszkén ékesíti szobám falát.
Hogy ki is van a képen, s kiről próbálok írni, illetve a kedves olvasókat informálni? Hogy mi történt 35 éve?
Nos, ez a kedves ember Gedó György, aki éppen, amikor én születtem, 1969-ben Bukarestben az ökölvívó Európa bajnokságon a dobogó legfelsőbb fokára állhatott, és már akkor keményen készült az 1972-es müncheni Olimpiára.
Elérkezett az idő. 1972. Az ötkarikás játékon sorozatban öt győzelmet aratott, majd a döntőben egyhangú pontozással verte észak-koreai riválisát, és ezzel megszerezte Magyarország történetének 101. ötkarikás aranyérmét.
Több mint fél évszázada, pontosan 51 éve, hogy elkezdte bokszpályafutását, és kesztyűt húzott kezére.
Az 1968-as évben nyert először magyar bajnokságot, majd később még hetet. 1969-ben az Európa-bajnok Gedó akkori edzőjét, Adler Zsigmondot szinte már nevelőapjaként tisztelte. Amikor mestere 1982-ben elhunyt, mérhetetlen fájdalmat érzett. A mesteredző halálának 25 éves évfordulójának koszorúzásán találkoztam az olimpikonnal, és ott is látszott még mindig az arcán a fájdalom, de az is, hogy boldogan emlékszik vissza minden közösen eltöltött pillanatra. A háromszoros olimpiai bajnokkal, Papp Lászlóval is nagyon jó baráti viszonyban volt, és egyértelműen a legnagyobb magyar ökölvívónak tartja.
Gedó pályafutása során 579 mérkőzést vívott, ebből 568-szor emelték győztesen a kezét a magasba, ebből 52-szer KO-val, idő előtt fejezte be a mérkőzést, egy döntetlene volt, és összesen csak tízszer szenvedett vereséget pontozással. Négy Olimpián vett részt, ebből egy olimpiai arany, egyszer a negyeddöntőig jutott, és sajnos volt, amikor sérülés miatt már csak nézőként figyelhette az eseményeket.
Pályafutása befejezésével továbbra is az ökölvívás szerelmese maradt, a Vasasban és az Eger Boksz Egyesületében több száz fiatalt tanított a legjobb tudása szerint, és örömmel adta át mindazokat a tapasztalatokat, melyeket valamikor legnagyobb edzőjétől, Adler Zsigmondtól és Szalay Lászlótól tanult.
Reméljük, még sokszor rázhatom meg a kezét e remek sportembernek, és kívánom neki, hogy erőben és egészségben sokáig látogassa még az ökölvívó mérkőzéseket, edzőtermeket, és sok jó hasznos tanáccsal lássa el az utánpótlást, és a magyar ökölvívást.
Gedó György: köszönjük szépen!
XLsport – Orlik Zoltán
