Mennyire ért váratlanul, hogy nem hosszabbít veled szerződést a Haladás?
– Meglepett a döntés és csalódott voltam, amikor megtudtam – kezdte Németh Márió a csakfoci.hu-nak. – Főleg azért, mert pár hete, miután a Békéscsabának rúgtam egy szép gólt, volt egy tárgyalásom az ügyvezetővel, ahol arról beszéltünk: jó lenne, ha a következő szezonban is a Haladás játékosa lennék. Akkor abban maradtunk, az idény végén visszatérünk a szerződéshosszabbításra. Ehhez képest most megköszönték a munkát és sok sikert kívántak a további a karrieremhez.
Mivel indokolták a szakítást?
– Azzal, hogy a szakmai stáb nem számol velem…
Ehhez képest Mátyus János, a csapat vezetőedzője azt írta egy tegnapi Facebook-posztjában, hogy a jelenlegi szombathelyi labdarúgás egyik legnagyobb értéke voltál és sajnálja a távozásodat…
– Olvastam, nagyon jólestek a szavai. Tény, hogy érdekes a szituáció, de most már csak előre tekintek. Várom az új kihívásokat, szerencsére van érdeklődés az NB I-ből és az NB II-ből is.
Az eddig teljes pályafutásodat Szombathelyen töltötted. Mennyire lesz nehéz az elszakadás?
Biztosan az lesz, hiszen minden ide köt, gyerekként arról álmodtam, hogy a Haladás játékosa leszek.
– Kilenc éve mutatkoztam be az első csapatban, azóta voltak sikerek és kudarcok is szép számmal, de csak a szépre emlékszem. Soha nem felejtem el az első NB I-es meccsemet az Eger ellen a Fáy utcában, ahogy az első gólomat sem, amit egy nagyon jó Debrecennek lőttem emberhátrányban és azzal mentettünk pontot. Örülök, hogy olyan csapattársaim lehettek, mint Halmosi, Kenesei, Guzmics vagy éppen Jagodics Márk. Bízom benne, hogy a környezetváltás új lökést ad a pályafutásomnak.
Akik követték az eddig karrieredet, azt mondják, tehetséged és a tudásod alapján sokkal előrébb kellen tartanod. Egyetértesz ezzel?
– Maximálisan. 17 évesen debütáltam az NB I-ben, 18 évesen már rendszeresen játszottam a Haliban.
Nem szeretek és nem is akarok külső körülményekre fogni semmit, de volt két nagyon súlyos keresztszalag-szakadásom, amelyek majdnem két évet elvettek a pályafutásomból.
– Ez azonban már a múlt, most várom, hogy újra megmutathassam: NB I-es játékos vagyok.
Ugyan eddig csak egy csapatban játszottál, de mégis sok edződ volt. Kire vagy kikre emlékszel a legszívesebben?
– Mészöly Gézát mindenképp kiemelném, nála nagyon jól ment a játék, ő az utánpótlás- válogatottban is számolt velem. Rajta kívül Artner Tamásról is szép emlékeim vannak, nála debütáltam az NB I-ben. Horváth Ferivel ugyan kiestünk, de őt is egy remek edzőnek tartom ennek ellenére. Na és persze Mátyus Jánost is meg kell említenem. Amikor idejött, pont sérült voltam, rengeteget biztatott, próbált önbizalmat önteni belém, és amikor felépültem, megkaptam a lehetőséget tőle. Furcsa nekem múltidőben beszélni a Haladásról, de a kezdeti csalódottság után most már felszabadultságot érzek és alig várom, hogy új csapatban bizonyíthassak.
PRIVACSEK ANDRÁS
