„Nem hiányolom a Hegylakót” – Interjú Adrian Paullal

Noha nem köztudott tény, a Hegylakó tévésorozat világszerte jól ismert főszereplője, a Duncan MacLeodként Magyarországon is népszerűvé vált Adrian Paul komoly szálakkal kötődik Budapesthez. A színész a Kultúrpartnak adott interjújában erről is szívesen beszélt sok más egyéb mellett.
 
Nem éppen köztudott, hogy komoly szálakkal kötődsz Magyarországhoz, pedig ez a helyzet.

Immáron hét éve járok vissza rendszeresen Magyarországra. Egy filmet forgattam itt akkoriban, közben nagyon megszerettem a várost, és sok barátra tettem szert, nem is beszélve a kedvesemről, akit szintén itt ismertem meg. A kapcsolat tehát innen ered. Nagyon kedvelem Budapestet, építészetileg is csodálatos város és a hangulata is teljesen egyedülálló. A hét év alatt ráadásul rengeteget változott itt minden.

Milyen irányba?

Nos… Az épületek tisztábbak lettek, az Országház konkrétan fekete volt, amikor először láttam. (nevet) Az utak is lényegesen jobbak, mint akkor voltak. A helyzet persze ebből a szempontból még ma sem tökéletes, de folyamatos fejlődést tapasztalok, ráadásul mindig épül valami. Több a park, az étterem, nyüzsgőbb, élettelibb a hangulat, mint akkoriban, amikor először jártam itt, különösen nyaranta él a város. Nem véletlenül jön ide egyre több turista. Én is szeretek itt lenni.

Származásod angol, de ha jól tudom, vannak olasz felmenőid is. Viszont rengeteg időt töltöttél az Egyesült Államokban, így pontosan tisztában vagy azzal, miként működnek a dolgok arrafelé. Az európai vagy amerikai mentalitás áll hozzád közelebb?

Európai vagyok, és soha nem is fogom elveszíteni az európai világlátásomat. Ha sok időt töltök Amerikában, mindig hiányolok valamit, ami egyértelműen ebből az európaiságból fakad. Az amerikai mentalitás gyökeresen másmilyen, mint az európai, aminek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Még ugyanazon a nyelven is teljesen másként fogalmazol meg valamit akkor, ha amerikaiaknak mondod, és másként akkor, ha angoloknak. Nem azért, mert más szavakat kívánna meg a közlés, hanem mert a kifejezésmódok térnek el egymástól gyökeresen. Angliában inkább rákérdezel a dolgokra: „kaphatnék egy csésze kávét?”, míg az amerikaiak sokkal direktebben fogalmaznak, inkább kijelentéseket tesznek: „egy kávét akarok!” (nevet) Ezt az embernek meg kell szoknia és mindig figyelembe kell vennie, így természetesen nemcsak a hétköznapi életben, hanem munka közben is. Én ugyanakkor itt érzem magam igazán jól. Rengeteg időt töltöttem Olaszországban és Franciaországban, és viszonylag sok időt töltök Magyarországon is.

Mennyiben érződik ez a mentalitás-beli eltérés a filmipar szereplőinél?

Az amerikaiak általánosságban véve nagyszerű módon állnak hozzá a munkához, és ez nemcsak a filmiparra igaz. Ha van egy feladat, akkor azt mindenáron a lehető legjobban akarják megcsinálni, méghozzá időben, és ehhez rendszerint remek szervezőkészség is párosul. Mindez rendkívüli hatékonyságot von maga után, ami egyébként Angliára is jellemző, bár egy kicsit más formában. Ugyanakkor az angolokra is igaz, hogy nagyon céltudatosan, strukturáltan, professzionálisan dolgoznak. A kontinentális Európában ez a feszített tempó ismeretlen, minden lazább, esetlegesebb. „Oké, megpróbálom”, „nézzük meg, meg lehet-e egyáltalán csinálni”, „majd valamikor meglesz”, itt inkább ez a jellemző. Néha persze ezt is élvezem, szó se róla.

Habár a sorozatnak egy évtizede vége, még mindig Duncan MacLeod a legismertebb szereped. Nem volt nehéz a hátadon cipelni egy olyan kultuszfilm sorozatváltozatát, mint a Hegylakó, és megfelelni a komoly rajongói és szakmai elvárásoknak?

Amikor annak idején moziban megnéztem az első Hegylakó filmet, baromira tetszett, tényleg nagyon szerettem az alapötletet. Aztán éppen egy casting-irodában jártam, amikor először láttam a második rész plakátját – másfél évvel azelőtt, hogy megkaptam volna a sorozat főszerepét – , és emlékszem, arra gondoltam: nekem is muszáj lenne valamit hozzátennem ehhez az egészhez. Amikor másfél év múlva bementem a válogatásra, azt mondtam, én vagyok az emberük, ne is keressenek tovább, pedig engem láttak először. Végül persze meghallgattak másokat is, de mégiscsak engem választottak. (nevet) Volt bennem eleinte némi aggodalom, hiszen ahogy te is mondtad, a Hegylakó igazi kultuszfilm, azt pedig senki sem akarta, hogy örökre mindenki Christopher Lamberthez hasonlítson. Eredetileg Connor MacLeod karaktere állt volna a sorozat középpontjában, de többek között az én javaslatomra a producerek végül elvetették ezt a koncepciót, és az unokatestvérét, Duncant helyezték a fókuszba. Roppant egyszerűen és szerintem ügyesen oldottuk meg tehát a problémát, ráadásul azzal, hogy Christopher szerepelt az első részben, sikerült megfelelően át is vezetni egymásba a szálakat. Így már senki sem várta a sorozattól, hogy ugyanolyan legyen, mint a film. Nem is akart ugyanolyan lenni.

Nem hiányzik a Hegylakó?

1997 novemberében, tehát pont 10 évvel ezelőtt forgattuk le az utolsó évad utolsó részét. A stábot, az embereket, a forgatások jó hangulatát és persze a minden héten megkapott szép csekket hiányolom, de magát a sorozatot, a szerepet nem. Szerintem mindent kihajtottunk belőle, ami benne volt. Munkám viszont bőven van azóta is, hiszen idén is négy filmet csináltam. Sosem akartam beskatulyázódni csak egy szerepbe, habár Duncan MacLeod karakterébe már csak a halhatatlansága miatt is több figurát lehetett egyszerre belesűríteni, hiszen nyilvánvalóan nem ugyanolyan volt 300 évvel ezelőtt, mint most. De mind a négy idei filmemben totálisan eltérő figurákat játszom, és ez így van rendjén.

Például Sir Francis Drake-et…

Bizony. Ezt a szerepet például iszonyatosan élveztem. A legtöbb ember csak azt tudja róla, hogy az elsők között volt, akik körbehajózták a Földet, meg hogy Erzsébet királynő lovaggá ütötte, azt azonban nem, hogy igazából kalóz volt, annak minden velejárójával együtt. Roppant szórakoztató volt életre kelteni egy ilyen egoista, nyers, öntelt, de ugyanakkor vidám figurát, sok-sok humort lehetett belevinni az ábrázolásba.

Ez volt az eddigi kedvenc szereped?

Nem tudom… Mondjuk inkább úgy, hogy az egyik kedvenc szerepem volt. Állandóan olyan karaktereket kapok, akikben van valami sötét – fogalmam sincs, miért – , és ez végre kicsit más volt. Persze a sötét figurákat is élvezem, a The Breedben például egy vámpírt alakítottam, és azt is imádtam, remek móka volt. De jó érzés néha ilyen lazább karakterek bőrébe bújni.

Játszol musicalekben is.

Előfordult, de ezt azért nem nevezném rendszeresnek. Fogalmazzunk inkább úgy, hogy nagyon szeretnék sok musicalben szerepelni, éppúgy, ahogyan nagyon-nagyon szeretnék több színpadi szerepet is vállalni. Zenés darabokban ugyanakkor tényleg játszottam már. Egyébként nem tartom magamat kiemelkedő énekesnek. Technikailag tudok énekelni, de az azért nem minden. Viszont jól táncolok.

És komoly harcművészeti rutinnal is rendelkezel…

Régóta vonzódom az önvédelmi sportokhoz. A stílusok persze különböznek, de mindegyik segít elsajátítani a másikat. Már 15 éve tanulok egy keményebb irányzatot, a hun gar kung-fut, de előtte más küzdősportokat is gyakoroltam: kickboxot, taek-won-dót, shaolin kung-fut… Utóbbit itt Magyarországon is, Robert Lyonstól. A hun gar igazán erőteljes stílus a kung-fu irányzatok között, ami persze nem céltalan brutalitást jelent, de kétségtelenül direktebb, keményebb, mint a legtöbb kínai harcművészet. Megvan benne ugyanaz a könnyed, köríves mozgáskultúra, ami például a shaolin kung-fuban, de több erő, több lendület rejlik az ütésekben, rúgásokban. De összességében ugyanúgy a test manipulációjára épül, mint minden más harcművészet: manipulálom a saját testemet, hogy ezáltal manipuláljam az ellenfelemet és elérjem, hogy azt csinálja, amit akarok, hogy csináljon.

Nem nagyon kellett akkor külön gyakorolnod a Hegylakó akciójeleneteihez.

Tanultam kardharcot, vívást is, tehát nem volt számomra ismeretlen a fegyver, bár igaz, hogy nem feltétlenül a klasszikus katanával vagy hagyományos európai kardokkal, hanem elsősorban tai-chi karddal gyakoroltam előtte. Persze minden vívási stílus másféle kardot kíván meg, nem mindegy, hogyan fogja az ember a fegyvert, milyen a penge ívelése, satöbbi… A karddal vigyázni kell, és nemrég velem is történt egy esemény, ami alaposan rádöbbentett erre. Vancouverben tartottunk egy rendezvényt, ahol valami különleges bemutatót vártak tőlem, én pedig arra gondoltam, bemutatok egy formagyakorlatot. A probléma annyi volt, hogy nem katana-formagyakorlatról volt szó, ellenben csak ilyen kard volt a helyszínen, és meg is lett a baj: a fegyver egy mozdulatnál kirepült a kezemből, és berepült a közönség soraiba. Szerencsére egy kameraállvány felfogta és nem esett senkinek baja, de még úgy is komoly sérülést okozhatott volna, hogy nem volt megélezve. Sosem felejtem el ezt a pillanatot, minden lelassult, egy szempillantás alatt leizzadtam és nagyon megijedtem. Vagyis a karddal óvatosan és körültekintően kell bánni.

Kellett már éles szituációban is alkalmaznod a tudásodat?

Gyerekkoromban verekedős voltam, de onnantól kezdve, hogy elkezdtem komolyabban is harcművészetekkel foglalkozni, megtanultam kezelni az indulataimat. Ez nem jelenti azt, hogy elmenekülök a konfliktushelyzetek elől, de biztos, hogy ma már soha nem kezdeményeznék verekedést. A tudásom biztonságot ad: tudom, hogy képes vagyok megvédeni magamat és másokat is, ha arra kerül a sor, de sosem használnám más célokból. Persze volt rá példa, hogy rákényszerültem erre. Anglia roppant erőszakos hely lett az elmúlt években, nemrégiben egy bár előtt avatkoztam be egy konfliktusos szituációba, amikor két srác támadott meg egy fiatal lányt, aki egyébként velük volt. De ebből sem lett verekedés, egyszerűen csak szétszedtem őket, utána meg még kiabáltak egy kicsit és elmentek.

Van szerepálmod?

Hamletet nagyon szívesen eljátszanám színpadon. Vagy III. Richárdot. (nevet) Valamelyik Shakespeare-dráma főszerepét. Moziban? Nem is tudom… James Bond szívesen lettem volna. Azt hiszem, mindenkinek az az álma, hogy legyen egy olyan szerepe, amit csak hozzá kötnek. Nekem ez Duncan MacLeoddal megvalósult, bár ha a Hegylakóról van szó, a legtöbb embernek azért még mindig Christopher Lambert jut eszébe. De ez így is van rendjén.

Jóban vagy amúgy Christopher Lamberttel?

Igen, csak sajnos ritkán tudunk találkozni. Ő is folyamatosan utazgat szerte a világban, meg én is. De egyébként általánosságban elmondható: nem szokásom több időt tölteni az úgynevezett sztárvilágban, mint amennyit feltétlenül szükséges. Csinálom a saját dolgaimat, és boldog vagyok így.

XLsport – Draveczki Ádám

Fotók: Bátky-Valentin Szilvia
További fotók: www.faffyfoto.hu.