Sanszok és nehézségek, fiatalítás és kihívások, szponzorkérdés és pénzügyi háttér: az edzőkérdésig bezárólag minden, a csapat működésével kapcsolatos témát érintett a Dunaújváros Online "műhelybeszélgetése" id. Azari Zsolttal, a Dunaújvárosi Acélbikák ügyvezetőjével.
Nem úgy alakult a Dab.Docler hokicsapatának szezonkezdete, ahogyan azt a szurkolók, illetve talán a csapatvezetés is remélte. A vészharangok kongatására azonban nincs ok, állítja id. Azari Zsolt, akit arra kértünk, hogy – alig néhány nappal a pénteken esedékes hazai rajt előtt – számoljon be az Acélbikák helyzetéről.
Hosszú távra készülnek
Nem is kezdhettük mással beszélgetésünket, mint a csapat nem túl fényes szezonnyitásával: mint ismeretes, három mérkőzésből mindössze egyetlen pontot szereztek Vladimir Matejov tanítványai, ami azért elmarad az előzetesen várttól – még annak tükrében is, hogy tisztában voltunk azzal: egyik találkozón sem vár könnyű csata az Acélbikákra. Csapatunk vezetője azonban úgy érzi, hogy egy mérkőzés kivételével papírforma-eredmények születtek:
– Elgondolkodtató volt a kezdet, de nem mondanám tragikusnak a rajtot. A Stars otthonában csak büntetőkkel kaptunk ki egy teljesen kiegyenlített mérkőzésen, míg az SC és köztünk most sajnos ez a reális különbség. A Progym elleni meccs már más tészta, ott harminc percig sem a játékkal, sem az elszántsággal nem volt baj, de nem számoltunk a játékvezetéssel (pontosabban számoltunk, de erre még mi sem voltunk felkészülve). Ilyen ítéletekkel egy nálunk erősebb, vagy pláne rutinosabb csapatot is meg tudtak volna roppantani. Van még egy tényező, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni: a bajnoki és ligarajtot megelőző besztercebányai torna egész sor fontos tanulsággal járt – ezek közül a legfontosabb, hogy immár a nemzetközi szcénában is számolnak a Dab-bal. Míg egy-két éve a meglepetés erejével hatot a játékunk itthon is, addig most – éppen a Besztercebánya két tavaszi legyőzése miatt – már a cseh, lengyel és szlovák gárda is komolyan készült ellenünk. A tanulság: mind a nemzetközi porondon, mind a magyar mezőnyben le kell számolnunk azzal az illúzióval, hogy bárkit is meglephetünk a játékunkkal – azaz még többet kell fejlődnünk, ha el kívánjuk érni céljainkat.
Azari Zsolt mégis úgy érzi, hogy nem szabad messzemenő következtetéseket levonni az eddigi szereplésből – mint kérdésünkre kifejtette, idén ismét új, minden korábbinál nagyságrendekkel fiatalabb csapatot kellett építeni:
– A gárda eredményességének boncolgatásánál mindenképpen figyelembe kell venni azt, hogy a játékosállomány erejét tekintve egyértelműen gyengültünk a tavalyi évhez képest. Ennek voltak befolyásolható, illetve nem befolyásolható tényezői. Azt sajnos nem tudtuk befolyásolni, hogy az idősebb játékosok abbahagyták a jégkorongot, s azt sem, hogy mások jobb ajánlatért hagyták el a csapatot. Ilyen szempontból rosszul jött a Stars megjelenése a hazai porondon, hiszen azok a játékosok, akikkel tárgyalásban álltunk, végül a fővárosiakat választották, még úgy is, hogy az ajánlataink között nem nagyon volt eltérés. Át kellett tehát gondolnunk a hosszútávú elképzeléseinket és úgy döntöttünk, hogy marad koncepcióként a további fiatalítás, ami természetesen nem megy egyik pillanatról a másikra. Emellett arról is döntöttünk, hogy határozott lépéssel nyitunk az angolszász, még pontosabban a tengerentúli hokikultúra felé – és nem mellékesen tovább szélesítjük az edzői kört. Mindezt egyszerre valósítottuk meg JP MacCallum másodedző szerződtetésével, de mivel természetesen semmi nincs ingyen, így ezt a pénzt is ki kellett gazdálkodnunk valahonnan – és bizony ez is a játékoskeret rovására ment. Ez lehet, hogy erősnek hangzik a jelenre nézve, viszont hisszük, hogy hosszú távon ez további javulást hozhat a csapatnál – és nekünk elsősorban hosszútávú céljaink vannak. Éppen ezért sikerült a gárda nagy részével hároméves szerződéseket kötni, ami nemcsak a mi, hanem a játékosok elkötelezettségét és bizalmát is igazolja, s ez mindenképpen jó jel. Az alapkoncepció változatlan: ha nem tudjuk megtenni – és jelen állás szerint nem tudjuk megtenni -, hogy sztárokat, akár kész sorokat igazoljunk jelentős financiális kockázatokkal, akkor egyetlen út áll előttünk: nem jó játékosokat akarunk szerződtetni, hanem helyette lassan, szigorú, de következetes szakmai munkával jó csapatot kívánunk építeni! Olyan együttest, amelyik eredményesen tud játszani – és mindig küzd, hajt, kapar, mindent megtesz a sikerért.
Még idő kell
Álláspontunk szerint joggal vetődhet fel a szurkolókban, hogy ez mind szép és jó, de azért az sem lenne rossz, ha emellett meccset, meccseket is nyerne a gárda, ezzel kapcsolatban Azari Zsolt némi türelmi időt kért a drukkerektől – szerinte már nem kell sokat várni arra sem, hogy kialakuljon a csapat arculata. Ugyanakkor ígérete szerint már az első pillanattól megalkuvást nem tűrő akarás és küzdés jellemzi majd az együttest:
– Természetesen már középtávon szeretnénk egy lendületes, jól játszó és minden meccsen esélyes csapatot mi is, de ez nem megy egyik pillanatról a másikra, főleg nem ilyen fiatalítási hullám után. Az edzői stáb azonban nyugodt, s úgy véli, hogy hamarosan kinőjük a még ilyenkor megszokott gyermekbetegségeinket. A tények nyelvén: a jelentős fordulatot az októberi Kontinentális Kupa-selejtezőre ígérte a szakmai stáb, akkor már ha nem is száz, de kilencvenöt százalékos lesz a játékosösszeállítás, emellett stabilizálódik a játékrendszer. Én ezt az ígéretet elfogadtam, maximálisan bízom is benne, hogy így lesz. Ennél is fontosabb viszont, hogy határozottan megköveteljük a játékosoktól a taktikai fegyelmet és a küzdeni akarást. Magyarul: azt kértük a játékosoktól, hogy változtassák oroszlánbarlanggá a jégcsarnokot – egyetlen ellenfél se jöhessen úgy ide, hogy biztosan győz.
Edzőkérdés? Nincs kérdés
A szakmai stábra visszakanyarodva nem mehettünk el szó nélkül amellett, hogy rákérdezünk az együttes vezetőedzője, Vladimir Matejov helyzetére. Több szurkolói fórumon olvasni lehetett azt a vélekedést, hogy nem tudja már megfelelően motiválni a játékosokat, s – nyolc év hosszú idő – nem tud újat mutatni a gárdának. Azari Zsolt nem ért egyet a feltételezésekkel, s mint azt kérdésünkre kifejtette, fel sem merült a vezetésben az, hogy változtassanak a szakmai stáb összetételén:
– Természetesen van olyan, hogy egy edzőt elsodor a népharag, azonban mindenkit óvnék az elhamarkodott ítéletektől. Külön kell választani a szakmai és a szurkolói szempontokat: a drukkerek – egyébként az ő szempontjukból teljesen jogosan – elsősorban az edzőt teszik felelőssé a gyengébb eredmények miatt, ugyanakkor látni kell, hogy ez jóval összetettebb szituáció, hiszen egy edző munkáját rengeteg tényező, többek közt a játékosállomány is kőkeményen befolyásolja. Én osztom azt a szakmai álláspontot, amit Vladimir Matejov eddigi eredményei is igazolnak, vagyis azt, hogy továbbra is ő a legjobb megoldás a vezetőedzői posztra. A szakmai véleményről meg legyen elég annyi, hogy az általunk megkérdezett szakemberek kivétel nélkül azon a véleményen vannak, hogy jó munkát végez. Persze hozhatnánk több pénzért másik edzőt is, de a nagyobb szaktekintélyekhez egyrészt nincs anyagi fedezetünk, másfelől egy neves edző csak úgy vállalná el a feladatot, hogy feltételül szabja a játékosállománnyal kapcsolatos erősítési igényeit, és ezeket ismét a fedezet hiánya miatt szintén nem tudnánk teljesíteni. Vagy ha esetleg mégis, akkor éppen az a koncepció veszne el, amit követni szeretnénk: vagyis az utánpótlásunk, a dunaújvárosi fiatalokra épülő csapat látná kárát az egésznek.
Maradva a szakmai stábnál, nagy várakozással tekintettünk J.P. MacCallum munkába állására is – és mint azt megtudtuk, a kanadai szakember érkezése természetesen új színt hozott a csapathoz:
– A kanadai szakember munkába állása új inspirációt jelentett a gárda tagjainak, ami jó dolog. Ez a helyzet persze megkönnyíti a munkát is, hiszen ugyanazt a feladatot ketten tudják megoldani a csapattal, gondolok itt például a speciális játékszituációkra, melyek gyakorlására így jóval több idő és lehetőség jut – úgy tűnik, kettejük közös szakmai tevékenysége révén erősödik a csapatunk, és pontosan ez volt a cél.
Előnyök, hátrányok
Arra is megkértük az Acélbikák első emberét, hogy jellemezze az együttest, felsorolva annak erősségeit, illetve gyengéit, valamint a csapat lehetőségeit is. Azari Zsolt kifejtette, hogy vannak olyan tényezők, amelyek egyszerre jelennek meg az összes oldalon:
– Tény, hogy nagyon, már-már pimaszul fiatal a csapat, ez a terhelhetőség, az edzhetőség, a taktikai variációk szempontjából mindenképpen előny, ráadásul a már említett csapatépítési koncepciót tekintve hatalmas lehetőséggel kecsegtet. Ugyanakkor a rutintalanság miatt az éles meccsszituációkat, ezen belül a játékosok igazságérzetét is próbára tévő ítéleteket nehezebben viselik a fiatalok – lásd a Gyergyó elleni meccs "tízperceit". Nagyon nagy – eddig sajnos a kelleténél ritkábban kidomborodó – erénye a csapatnak a játékosok "jó neveltetése", előképzettsége, ugyanakkor szintén a gyengeségek között említhető a már említett fegyelmezetlenség mellett néhány technikai hiányosság, és az, hogy fejben olykor még nem elég érettek a feladatra. Ez már kőkemény pszichológia, de őszintén szólva én sem tudom, mi az oka a védelem megingásainak, és értetlenül állok a tény előtt, hogy ziccerhelyzeteket nem tudunk gólra váltani. E téren a legfontosabb tényező, hogy – hosszú évek után – végre hatékony fórjátékkal rukkoljunk elő, és bizony nagyon sok múlik azon, valóban sikerül-e stabilizálni a játékrendszerünket. Szintén az erények között említhető a környezet: jó pályán, megfelelő szakmai háttérrel készülhet a csapat, ideális gyakorlási és versenyeztetési lehetőségek várnak a játékosokra. És kiemelkedő a felnőtt csapatba kerülés esélye – és ez ismét egy fontos koncepcionális tényezővel függ össze: dunaújvárosiak alkotják a csapat kilencven százalékát – ezt ma a magyar mezőnyben egyetlen gárda sem mondhatja el magáról! És ez egyben szintén hátrány is: hiába jelenthet hatalmas motivációt, hogy ismerősök, ha tetszik, haverok előtt játszik valaki, ha rövid a kispad, hiányoznak az akár meccsek eldöntésére is képes légiósok – de erről már beszéltünk. Akad azonban egy momentum, amivel ismét csak foglalkoznunk kell a csapatépítés mellett: ez pedig a szurkolók és a gárda közötti kapcsolat, és ezen a téren ismét szeretnénk emlékezeteset alkotni. Az, hogy a Briancon és a Volán elleni felkészülési meccseken szép közönség gyűlt össze, fényesen igazolja, hogy van igény a minőségi jégkorongsportra a városban – és ha a drukkerek egyrészt érzik, hogy foglalkozunk velük, kiszolgáljuk őket, másfelől megkapják azt a sportélményt, ami a csarnokba vonzza őket, kitartanak a gárda mellett. Még akkor is, ha esetleg nem mindig győzünk. Egyértelmű ugyanakkor, hogy a drukkereket elsősorban az eredményekkel tudjuk – és szeretnénk – magunkhoz csábítani, de emellett rengeteg "aprósággal" is készülünk. Döntő az információ, ezért látványos és informatív kiadványokat szerkesztünk és juttatunk el a szurkolókhoz – és folytatni kívánjuk a tavaly elkezdett marketingmunkát is. Lesznek akciók, játékok a meccs előtt és a szünetekben, és ha igény van rá, akkor a találkozók után is. Már most, a pénteki összecsapás után szervezünk egy kis "összetartást" a büfé után, ahol együtt beszélhetik meg a drukkerek a látottakat, és ha igény mutatkozik rá, ezt a lehetőséget is továbbfejlesztjük akár az edzők, akár – a lazítás, nyújtás, levezetés után – a játékosok bekapcsolódásával. Nem titok: nagyon szeretnénk, ha a csapat mögött erős, komoly drukkerbázis állna – az "ötödik sor" jelenléte, ereje beláthatatlan még azon túl is, hogy természetesen plusz motiváció a játékosoknak.
Nagy lehetőség előtt
Az előnyök és hátrányok "kivesézése" mellett szót ejtettünk természetesen a most startoló MOL Ligáról is – ez, valamint a magyar válogatott elitligában való szereplése ugyanis alaposan meglódíthatja a sportág népszerűsödését:
– Egy éven belül sok minden eldől a magyar jégkorongsportban – bevallom, mi is úgy készülünk, hogy ez lesz a legfontosabb esztendőnk: az elmúlt két évben voltak nagy sikereink és érték kudarcok is a csapatot, a liga és az "A" csoport viszont új helyzetet teremt a sportágban. Csak egy példa: nem fordult még elő, hogy egy idényben összesen hatvan bajnoki vagy ligameccset közvetítsen a televízió – ami még akkor is hatalmas adu a szponzorokkal való tárgyalás során, ha személy szerint azt vallom, hogy a televízió képernyőjén keresztül a jégkorong megszerethetetlen sportág. Könnyű nekem, kint vagyok az összes meccsen. (nevet)
"Szűkösen, de megvagyunk"
Nem maradhat ki egy ilyen interjúból együttesünk pénzügyi helyzete sem. Pénzből sosem lehet elég, főleg akkor, ha nagymértékben befolyásolja a gárda eredményességét is. Azari Zsolt szerint nem egyszerű a helyzet, ugyanakkor az ügyvezető bizakodó is, hiszen ez az év lehet az a már említett "lendület" okán, amikor meg lehet, meg kell lovagolni a válogatott "A"-csoportos szereplését:
– Az idei költségvetésünk 300 ezer euro, abban az esetben, ha mindenhonnan befolynak a szerződésekben foglalt összegek. Ennek egyharmada a dologi kiadásokra megy el, úgymint felszerelések, utaztatás, versenyeztetés, míg a kétharmada a játékosok, edzők, s egyéb személyzet bérére. Ez nem sok, de arra, hogy a jelenlegi szintet tartani tudjuk, elég. A továbblépés nagyon nehéz a mostani helyzetben. Van ugyanis egy tényező, amelyről sokszor elfelejtenek beszélni, pedig alapvető gondot jelent, hogy ugyan egy pályán játszunk, de közel sem azonosak az esélyeink: míg Romániában központi pénzekből finanszírozzák a sportegyesületeket, valamint az adórendszert is úgy alakították ki, hogy megérje támogatni az egyesületeket, addig ez itthon egyáltalán nem megoldott – ami hatalmas hátrány. Ráadásul félve merem kimondani, de mindennapos tapasztalat, hogy a nagyobb cégek döntéshozói körében szinte teljesen ismeretlen sport a jégkorong – vagyis eleve hátrányból indulunk, amikor arról kellene meggyőzni őket, hogy miért ezt a sportot válasszák támogatás céljából. Abban azonban bízom, hogy ez a helyzet javul, hiszen a tévéközvetítések növelése, valamint a válogatott világelitbe jutása reményeink szerint elindít egy folyamatot, melyben a jégkorong is felkerül arra a térképre, amelyen a jó reklámhordozó csapatok szerepelnek. Ezt mindenképpen ki kellene aknázni – ha ez idén nem jön össze, akkor tényleg nem tudom, hogy mikor sikerülhetne.
Villámkérdések, "egyszavas" válaszok
Összeállításunk végére csokorba gyűjtöttük azokat a villámkérdéseket, amelyekre egyszavas – na jó, rövid – válaszokat vártunk Azari Zsolttól (a tegező formát évek óta tartó ismeretség magyarázza). Íme:
DO: – Elpártol a közönség, ha nem jönnek az eredmények?
AZs: – El, de nem olyan reális az esélye az eredménytelenségnek, hogy ezért módosítsuk az elképzeléseinket. Küzdjön, hajtson a csapat, és akkor jön a drukker.
– Mennyi pénz kéne a jelenlegi 300 ezer euróhoz, hogy stabil és még eredményesebb legyen a működés?
– Még 100 ezerből kaja pianő lenne Dunaújvárosban.
– Volt már olyan, hogy megfordult a fejedben, fölállsz?
– Igen. Van az a pénz, ha a pénztelenséget is beleszámítjuk.
– Vállalnád, csinálnád másutt ugyanezt?
– Kizárt.
– Jó év lesz a most rajtolt idény?
– Azt nem tudom, de reménykedem. Izgalmas lesz – csak ez biztos.
– Lesz új zenei válogatás a meccs és a bulik előttre?
– Már van. De lesz is – a többi egyelőre titok.
– Elvárásaid szezonvégre?
– Lehetek merész?
– Persze.
– A MOL Ligában a négy közé jutunk, a bajnokságban döntős pozíciót várok – és második helyet.
Az interjút Szentimrey Tamás és Nyulasi Zsolt készítette.
