Az egyéni döntők után A várnai Kick-box Európa-bajnokságon a döntők utáni öröm lecsendesedett., pár órával később a szakvezetők higgadtabban elemezték a nem mindennapi sikeres nap történéseit.
Katona Attila full-contact szakvezető így látta a ringesek teljesítményét:
– Az első mérkőzésen Brunner Tihamér kezdett finn ellenfelével. Már az első perctől nagy adok-kapok alakult ki. A finn irányítóbb volt, Tihamér a már megszokott stílusában kontratámadásokra rendezkedett be több-kevesebb sikerrel. Így zajlott három meneten keresztül, s minimális, két ponttal kapott ki a finntől, aki így döntőbe jutott. Tihamér kicsit megelégedettnek tűnt. Az orosz más típusú volt
– A finn zártan védekező és agresszív versenyző. Nem jelentett gondot, hogy nagyon ismerték egymást? Alig egy hónapja Finnországban profi mérkőzést vívtak…
– Így van, nagyon kemény mérkőzésen döntetlen jellegű mérkőzést vívtak egymással. Sokkal irányítóbb, mint Tihamér, ezt a mérkőzést is ez jellemezte.
– Mondhatjuk-e, hogy az irányítóbb jellegű versenyzők érvényesülnek a full-contactban?
– Igen, nagyon kiegyenlítődött a mezőny, technikailag azonos szintű versenyzők voltak itt az EB-n.A bíróknak nincs könnyű dolga, mert hasonló ütés és rúgásszámok vannak , s valahogy dönteniük kell, s ilyenkor aki irányítóbb és agresszívabb, azt hozzák ki győztesnek, ami teljesen logikus is.
– Hosszú Feri egy nagyon kemény ukránnal csapott össze, a döntőbe jutáshoz sokkal több kellett volna. első két mérkőzésén megsérült a keze, fizikálisan is elhasználódott, de tisztességesen helytállt.(Az ukrán később a döntőt is megnyerte).
– Mennyire felkészültek a mi versenyzőink az ilyen sorozat terhelésre. Van, akinek egy nap két mérkőzése is volt ilyen szintű mezőnyben…
– Jól látod, ez az egyik legnagyobb problémánk a hazai versenyzőknél. Amíg keleten olyan létszámból és mérkőzésszámból válogatnak versenyzőket, hogy két hetente vannak mérkőzéseik., addig a mieinknek jóval kevesebb mérkőzés lehetősége van, ezért is nagy dolog a helytállásunk. Versenyzőinknek óriási a szíve, mindent beleadnak nagy akarattal, s ez löki át őket a rutintalanságon.
– Pethes Viktor, ez a fiatal, szimpatikus sportember is ebbe a kategóriába tartozik.
– Igen, nagyon örülök, hogy Viktor bebizonyította, hogy érdemes volt beválogatni. Több szakemberben bizonytalanság volt, hogy ilyen rövid kick-box múlttal szabad-e Öt beválogatni. de a idei teljesítménye és az edzőtábori hozzáállása alapján éreztem úgy, hogy muszáj volt Öt ide kihozni, s megadni Neki a bizalmat. Erre rászolgált, két olyan kiütéses mérkőzést nyer meg, ami önmagában is mutatta, hogy megérte kihozni. A döntőbe jutásért egy agresszív és nagy ütőerejű bolgár versenyzővel küzdött meg, s többek szerint inkább Viktoré volt a mérkőzés. Az első menetben bekapott ugyan egy hatalmas jobbhorgot,számoltak rá, de az csak egy pont volt. A bírók sajnos másképpen látták.
– S akkor jött a Görbics Gabi.
– Görbics Gabiról csak jót lehet mondani, s azt sem eleget. Hatalmas meglepetés volt első két mérkőzése is, az orosz kiütése.
– Várható volt Tőle ez a jó eredmény?
– Edzésmunkája alapján vártam, de nem tudtam, mi jön ki belőle éles helyzetben. Mert edzésen láttam:a lazaság, zsiványság, keménység, minden benne van ebben a fiúban,de hogy adja majd ezt el egy ukránnal vagy orosszal szemben, s mennyire fogja zavarni a sok rúgás. Borzasztó nagy szorgalom van benne és tanulni vágyás. Az edzőtáborban minden edzés után elvonult még külön lazítani, rúgni, ott kínozta magát. A mai töröktől tartottam, olyan volt, mint Gabi, agresszív, verekedős. A törökök olyan stílusban harcolnak, hogy vagy "megsemmisülnek" vagy győznek. Nagyon jó versenyzőik vannak, s a bírókra is nyomást gyakorolnak, s ettől is féltem hiszen 40-50 török énekel és tombol. Szerencsére ezt a csatát sem nyerték meg, mert a magyar semi-contact válogatott ott volt, túlordította Öket, és ezt a szurkolási csatát is mi nyertük. Elmondhatatlanul boldogok vagyunk. Annyira együtt volt a semi- és a full csapat, annyira egyben van most a válogatott, olyan a hangulat, ami az utolsó években és évtizedekben nem volt jellemző.
– Nagyon régóta vagy full-contact szakvezető, sok csapatod volt, közte sztárok. Ez a mostani csapatod milyen helyet foglal el?
– Nem könnyű kérdés, és sokrétű. Nem a legtehetségesebbek, nincsenek köztük kimagasló egyéniségek, mint a nagyok voltak, Gönczi Jani, Balogh Oszi, Tumbász Jóska, akik világsztárok volta. Itt csapatszellem van, hangulatában az utóbbi évtized legjobb csapata kovácsolódik. Még nincsenek meg a nagy tehetségek, még sokat kell tanulniuk, de azt hiszem, az elkövetkező pár év igazolja Őket, mert tanulni akarnak, küzdeni és győzni, s emberileg minden jó tulajdonsággal fel vannak vértezve.
Forrás: Gregor László
