Peking kapcsán a magyar sportról, Dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés sport- és turisztikai bizottságának tagja.
Az elmúlt hónapban megannyi, sokszor meglepően objektív elemzés látott napvilágot a magyar szempontból nem túl sikeres pekingi olimpiai szereplésünkkel kapcsolatban. Volt véleménye edzőnek, sportolónak, sportvezetőnek, korábbi bajnoknak, közgazdásznak, sportújságírónak és természetesen a szurkolóknak is. Sokuk megállapításával magam is egyetértek, ha a problémák gyökerét és a megoldás kulcsait nem is látom velük mindig azonosan. Először is az olimpia, az élsport nem jelenti a magyar sport egészét. Annak vitathatatlanul része, de egyre inkább egy másik terület – szórakoztatóipar – törvényszerűségei határozzák meg. A sport ugyanakkor az egyén és összességében a társadalom egészségmegőrzésének egyik preventív eszköze. Ez sokkal fontosabb közérdek, m
int a szórakoztatás. Messze nem mindegy, hogy az adófizetők szűkös forrásaiból a sport mely összetevőit és milyen mértékben, szerkezetben támogatja az állam. Mihez fűződik a valós közérdek akkor, amikor állami sporttámogatásról beszélünk? Kell-e, szabad-e a globális szórakoztatóipar részének tekinthető elit élsportot döntően állami kasszából finanszírozni? Be akarunk-e szállni abba a sportpályákon láttatható, de a háttérben a gyógyszer-, űrkutatás, géntechnológia eredményeit felhasználó gazdasági versenybe, aminek a sportolók csak kísérleti alanyai? Vagy büszkék vagyunk, maradunk azokra az érmekre, helyezésekre, amelyeket sportolóink tiszta eszközökkel szereztek meg, értékeljük és megbecsüljük a pontszerző helyeket is, azt ahogy a társadalom most bölcsen tette.
Szabad-e tizenéves gyerekeket a teljesítmény és anyagi ösztönzés kényszerébe sorolni, amit a NOB új kezdeményezése, az ifjúsági olimpiai játékok jelenthet? Még több bevétel a média, a szervezők, a NOB részére és még nagyobb veszély a korai kimagasló eredményre való törekvés, a dopping fiatal életkorban való megjelenése tekintetében.
Nem hiszem, hogy a közpénzből működő Gerevich – ösztöndíj adómentesen adható 400000 forintjából a nemzetközi szinten is népszerű sportág klasszisát kell támogatni. Hiszem, hogy sokkal nagyobb szükség van a minimálbér környékén alig kereső és így pályaelhagyó utánpótlásedzők vagy a nem kirakatban lévő sportág – amúgy nemzetközi eredményre képes – versenyzőjének támogatására.
Tovább kell szélesíteni és forrást biztosítani az egyébként dicséretes patrónusprogramra, ahol már sikeres edző mellett az új edzőgeneráció tagjai kaphatnak anyagi megbecsülést. Helyes az aktív életmódra ösztönzés kistérségi szinten történő megvalósítása, valamint a szabadidősport, a szeniorsport, a fogyatékkal élők sportjának programtámogatása. 
Meggyőződésem, hogy a sportba kerülő adóforintoknak azt a közérdeket kell szolgálniuk, amely a társadalom egészségmegőrzését, az iskolai, szabadidő- és utánpótlássport infrastrukturális feltételeit biztosíthatja. Ilyen például a Nemzeti Iskolafelújítási Program keretében megújuló több mint 500 iskolában, illetve óvodában a megfelelő tornaterem, tornaszoba létrehozása.
A szinte egyhangúan elfogadott Nemzeti sportstratégia világos feladatokat jelöl ki a sportnemzetből sportoló nemzetté válás tekintetében. Nem hagyhatjuk, hogy a leírt célkitűzések pusztán dokumentumok maradjanak! A világos prioritások mellé feladatokat, felelősöket és támogatást kell rendelni. Ennek szerepe van a központi kormányzatnak, az önkormányzatoknak, a magánszférának és az egyes embereknek. A rendszerben meg lehet és meg kell teremteni az egészségmegőrzés egyéni anyagi motivációját.
Régóta tudott és sokszor idézett: -Minden egyes dollár, amit a fizikai aktivitásban fektetnek, 3,2 dollár megtakarítást jelent az egészségügyben!- (WHO) Az elgáncsolt egészségügy reform, illetve a liberálisok -Válaszd az egészséget!- programja konkrét javaslatokat tartalmazott, de..
Úgy a lakosság aktív és preventív célú egészségmegőrzése, mind a felnövekvő generációk mozgásos életmód melletti elkötelezettségének kialakítása szempontjából kulcsfontosságú kérdésnek tartom, hogy a mindenkori kormányzat önkormányzatokért, egészségügyért, oktatásért és sportért felelős szereplői milyen színvonalon tudnak együttműködni. Mint látható, a sport terén megannyi kérdés vár válaszra, ami nem szűkíthető le az olimpiai felkészülésre és szereplésre. Még akkor sem, ha a közvélemény kitüntető figyelme – érthető módon – a játékokra összpontosul. Strukturális, szemléleti és bizony személyi változásokra is szükség van. A pekingi olimpiai szereplés mindenki számára a megvilágosodást hozatta, de nem csak az élsport helyzetének tekintetében. Régóta mondjuk, hogy hiányzik az élsport talapzata, nincs megfelelő iskolai, szabadidő-, utánpótlássport. Ami már évtizedek óta nyilvánvaló, hogy bizonyosság lett, elfogyott a magyar élsport. A kiváló versenyzőknek nincsenek hazai edzőpartnerei, a sérült vagy formahanyatló versenyzőt nem tudjuk pótolni, helyettesíteni. A néhány sportági műhelyen kívül vegetálnak az egyesületek, rosszul vezetettek a szövetségek, alig vannak sportdiplomatáink.
Tisztában volt és van ezzel mindenki, aki a magyar sportban vagy ahhoz közel dolgozik. Ezért is érthetetlen és sportszerűtlen, hogy a MOB vezetői a csalódást keltő szereplés okát a pénztelenségben látták és igyekeznek a társadalommal is így láttatni. A kormányzat számokkal és – ami ennél fontosabb – tettekkel is cáfolja ezt. Nemcsak a korábbi felkészüléseknél több állami forrás állt rendelkezésre, de a miniszterelnök plusz 660 millió forintos támogatása – melynek elhasználására a MOB is tehetett javaslatot -, valamint a megemelt anyagi elismerések minden korábbinál több forrást (több mint 5 milliárd forint) biztosítottak az adózók pénzéből a várt sikeres olimpiai szerepléshez.
Súlyozni kell a valós társadalmi érdekek és értékek között, ha az adófizetők pénzét költjük. Az olimpiai szereplés egy tényező, nem sorskérdés, míg az egészség mind az egyén ,mint a társadalom száméra vitathatatlanul az.
Meggyőződésem, hogy csak az iskolai, szabadidő- és utánpótlássport megerősítése – szakmai és támogatási értelemben – hozhatja meg a jövő generációinak egészségesebb életmód melletti elkötelezettségét, valamint az élsport újbóli eredményességét. Pontszerző helyek, érmek elérésére képes versenyzők felneveléséhez sok idő kell, több, mint ami a londoni játékokig hátravan. Ne ámítsuk magunkat, mint Peking előtt tettük!
XLsport
