Ha ökölvívásról van szó, az örökifjú Szántó Imre véleményére mindig érdemes odafigyelni. A mesteredző a 85. országos felnőtt bajnokság után osztotta meg gondolatait az XLsporttal. A legrangosabb hazai viadal értékelése mellett az utánpótlás bázisának növelése, valamint az egyéni menedzselés fontossága is szóba került, de a szakmában csak Öcsi bácsiként ismert, jelenleg a kispesti bunyósokat irányító edző kérésünkre kitért arra is, a leendő szövetségi kapitánynak milyen képességekkel kell rendelkeznie, hogy minél eredményesebben lássa el feladatát.
– Vegyes benyomásokat szereztem az ob-n – kezdte Szántó Imre. – Láttam egy-két jó meccset, de nem állítom, hogy kiemelkedő lett volna a színvonal, inkább közepesre értékelném. Nem javította a nívót az sem, hogy az idén rengeteg nemzetközi versenyen kellett helytállniuk a magyar öklözőknek. Még a tavaly év végi, chicagói vb-vel kezdődött a 
menetelés, majd jöttek a kvalifikációs versenyek, aztán az olimpia, végül az Eb. Így érthető, hogy most kicsit fáradtabban mozogtak a válogatottak. Tudom, sokan azt mondják, a nemzetközi rutin megszerzése érdekében minél több versenyen kell részt venni, de szerintem csínján kell bánni a terheléssel, differenciálva, egyénekre kell szabni a versenyeztetést.
Az egykori szövetségi kapitány elfogadja, hogy az MTK-s Káté Gyulát választották az ob legjobb versenyzőjének, de ő inkább Szellő Imrének adta volna az elismerést.
– Varga, Bacskai és Harcsa is simán hozta a döntőjét, meggyőzőek voltak, de Szellő magabiztosan, pontosan bokszolva nyert. Meg sem tudták ütni, látványos KO-ja is szép momentum volt. Igazi, klasszikus bokszot mutatott be, s van abban valami, ha egy 81 kilós ember állba vágja az ellenfelét – méltatta a kecskemétiek bunyósát.
A mester a ring sarokból követte figyelemmel az országos bajnokság legnagyobb ütközetét hozó Káté-Klasz meccset. A 64 kilogrammosok fináléjában bunyósa, Klasz Árpád alaposan megszorongatta a liverpooli Eb ezüstérmesét, s csak 15:14 arányban maradt alul.
– Klasz Pekanov elleni teljesítményét többre értékelem, ott egy nagyütő, veszélyes, balkezes öklözőt győzött le simán – hangzott a szakmai érvelés. – A Káté meccsről csak annyit, Klasznak egyértelműen, 5-6 ponttal jobbnak kell bizonyulnia Gyulánál, ha győzni akar. A könnyű siker nem tett volna jót neki, nem bántam, hogy kikapott, nem volt nagy tragédia, jobban örültem, hogy négy napon keresztül jól bokszolt. Klasz Árpáddal kapcsolatban döntés előtt állok, de úgy hiszem, érdemes vele foglalkozni. Megvannak a képességei, hazai szinten jónak mondható, ám egy-két nemzetközi versenyen még részt kell vennie, hogy el tudjam dönteni, kitűzhetünk-e olyan feladatot, mint a következő olimpiára való felkészülés. Ha Árpád csak a boksszal és a TE-tanulmányaival foglalkozik, jó esélye lehet egy eredményes ökölvívó karrierre. 
A budapesti megmérettetés sok meglepetést nem hozott, az esélyesek – a 48 kilogrammban nemrég Eb-bronzérmet szerzett Ungvári István kivételével – hozták a -kötelezőt-. A mester nemcsak a jelen meghatározó hazai öklözőit, de a feltörekvő tehetségek teljesítményét is figyelemmel kísérte.
– Én mindig a nemzetközi szinthez mérem a bokszolókat. Láttam egy-két tehetséges ifit, kiemelkedő tudásút azonban nem. Ezek a gyerekek részfeladatokat jól megoldanak, az egyik kemény, a másik gyors, de nincsenek kompletten kiképezve az ökölvívásra. Sok szakmai hiányosságot vettem észre, pedig néhányukban lenne fantázia. Türelemmel, alapos szakmai képzéssel sokat léphetnének előre. A sztárolás semmiképpen sem tesz jót nekik, mert akkor elhiszik, hogy már nincs tanulnivalójuk. Aztán érkeznek a fájdalmas pofonok, mint Kalucza esetében, vagy Ungvárinál az ob döntőben – hívta fel a figyelmet a pedagógia fontosságára a szakedző.
Szántó Imre komoly problémának tartja a hátország hiányát is, úgy véli, a magyar boksz kezd egy szűk rétegsporttá válni, nincs fölfelé áramlás.
– Egyre kisebb lesz az alapbázis. Lépni kell, a nagyobb merítési lehetőség érdekében minél több gyereket kell megnyerni a sportág számára. Én még nem látom a NUPI erre irányuló programjának hatását. Persze, örülni kell a korosztályos eredményeknek, de az ökölvívásban csak egymáson lehet felfejlődni, hazai szinten is kell az erős rivalizálás. Jó lenne, ha annyian bokszolnának, hogy a felnőtt ob-k előtt előcsatározásokat kellene rendezni, ahol eldőlne, ki az a nyolc öklöző súlycsoportonként, aki részt vehet a versenyen. Ha nem válogathatunk tömegekből, akkor másik megoldás az egyéni menedzselés lehet. Szisztematikus, kőkemény, precízen kidolgozott egyéni versenyeztetésre és képzésre van szükség. Ezt eddig nem csináltuk, mindig abban bíztunk, majd csak jön egy tehetség, aki hozza az eredményeket, lesz egy -esernyős- emberünk.
Mint ismeretes, a Magyar Ökölvívó-szakszövetség pályázatot írt ki a szövetségi kapitányi posztra. Az már biztos, hogy a válogatottat az elmúlt négy évben vezető idősb. Balzsay Károly nem száll harcba, így mindenképpen új tréner veszi át a legjobbak irányítását.
– Egészséges dolognak tartom a pályáztatást – jelentette ki a mesteredző. – A befutónak agilisnak, jó szervezőnek kell
lennie, olyannak, akit a nemzetközi szintéren jártas edzők is elfogadnak. A legfontosabb azonban, hogy egy munkáját szerető, a bokszért tenni tudó ember kerüljön a posztra. Ha nem növekszik jelentősen a sportág bázisa, akkor edzőtípusú szakember kell, aki a kiválasztott 3-4 ökölvívóval kiemelten foglalkozik. Ez esetben közösen kell dolgoznia egy menedzsertípusú segítővel. A szakmai tudás mellett a szorgalom, a sikerre vágyás szintén fontos feltétele a poszt ellátásának. 45-50 év körüli korosztályban gondolkodom, nem feltétlenül fontos, hogy az illető hatalmas nemzetközi tapasztalattal rendelkezzen. De akarja megismerni az új trendet, rendkívül fontos, hogy folyamatosan képezze magát, ne elégedjen meg a már meglévő ismereteivel.
Szántó Imre arra a kérdésre, hogy hosszú, eredményes edzői karrierje alatt megszerzett tapasztalatait átadná-e a leendő kapitánynak, a következőket válaszolta: – Ha igényt tart rá, minden további nélkül! Ha lesz olyan bokszolóm, aki részt vesz a keret munkájában, akkor én is több időt töltök majd a tatai táborban. A múltból edzőként sem lehet megélni, folyamatosan figyelni kell a szakmát. Van már annyi tapasztalatom, hogy felfedezem az újat, amit talán a fiatalabb kolléga nem vesz észre. Erre felhívhatom a figyelmét, ha kíváncsi rá, szívesen állok rendelkezésére.
Balogh Zoltán
