Az évek során számtalan olyan kérdéssel, hozzászólással, magatartásformával találkoztam a cukkerségemmel kapcsolatban, amin vagy tudtam nevetni, vagy épp az arcomat karmoltam, mindenesetre nincs átbeszélve, hogyan kell velünk bánni.
Azt hiszem nem létezik kiadvány, ha tetszik útmutató a cukorbetegekhez, amely oldja a nem cukkerek zavarát a cukkerekkel kapcsolatban, s megmutatja, hogy mi a jó nekümk, úgyhogy gondoltam, egy rövidített változatot idekanyarítok!
Íme egy gyorstalpaló kézikönyv a teljesség igénye nélkül, a legtipikusabb problémákkal! Ha egy cukkerrel beszélgetsz:
1. Ne sajnáld!
Kivéve, ha fel akarod idegesíteni. Erre ugyanis minden cukker harap. Sajnálj egy gazdátlan kiscicát, de ne valakit, aki egyáltalán nem sajnálatra méltó, csak épp kell egy kis “segédanyag” az evéshez…
2. Ne mártírkodj!
Talán még a sajnálkozásnál is idegesítőbb, mikor valaki azért nem eszik veled egy asztalnál sütit, “mert te olyat nem ehetsz”! Ilyenkor azt szoktam kérdezni, hogy “ha mozgássérült lennék, akkor nem állnál fel az asztaltól?!” A túlzott együttérzés – pláne, ha azzal jár, hogy az illető lemond valami finomról, csak azért, mert úgy tudja, hogy én olyat nem ehetek – inkább lelkiismeretfurdalást okoz nekünk, mivel valaki miattunk nem eszi azt, amit szeretne. Ha örömöt akarsz nekem szerezni, akkor egyél azt, amit szeretnél és kínálj meg belőle! Könnyen lehet, hogy egy falat simán belefér!
3. Ne bíráskodj!
Talán ezt utálom a legjobban… Párszor már előfordult, hogy valahol fagyiztam és egy vadidegen ember jött oda szigorú arccal, vagy egy ismerős túljátszott aggodalommal, hogy: “Hééé!!! Neked ezt nem is szabadna!” Persze mosolyogva gyakoroljuk ilyenkor az önuralmat, de gondolatban már kétszer az orrába nyomtam a fagyit mindkettőnek. Nem kell helyettünk önkéntes rendőrnek lenni. Vannak liberálisabb inzulinkezelést alkalmazó cukkerek, akik simán bekalkulálják a fagyit az étrendjükbe és ennek megfelelően adják az inzulin adagjukat! Ne rontsuk el az örömüket, hogy épp fagyiznak valami más helyett!
4. Kérdezz bátran!
Nem kell professzornak lenned a témában! Ha érdekel az adagoló tűm (pen), megmutatom, ha érdekel a vércukormérőm, még akár mérek is neked, mindig van nálam egy csomó pót tű. Ha az érdekel, hogy ha cukros vagyok, hogy lehet az, hogy eszem édességet, arról is szívesen beszélek! Az érdeklődő ember százszorta kedvesebb a szívünknek, mint a tudálékos.
5. Van egy kérdés, amit nem bánom, ha kerülsz.
Ne kérdezd meg, mikor magamba szúrom a tűt, hogy fáj-e, illetve ne vágd rá azonnal, hogy “persze már biztos megszoktad…” Nincs olyan fájdalom, amit meg lehetne szokni! A fájdalommal kapcsolatban egyetlen emberi reakció van: Szűnjön meg, de azonnal!!! Az inzulin beadása az esetek többségében nem fáj. Ám néha olyan helyre megy, hogy csillagokat látunk…még visszafogottan üvölteni is szoktam…meg káromkodni… Hál’istennek ez eléggé ritkán történik, de megszokni ezt nem lehet! Szóval olyan, mint a szerelem: Hol fáj, hol nem… de nem tudunk nélküle élni! 🙂
TÓKERÜLÉS
Nagy sikerrel zajlott le a velencei tókerülés. A hőségriadó ellenére több mint ötven cukker vágott neki bringával a távnak 5 és 55 éves kor között! A hozzátartozók és az óvatosabbak ezalatt strandoltak, de délután már együtt buliztak a bringásokkal a Starmachine koncertjén. Igazi Beach Party kerekedett a tókerülő tekerés után, ahol a rengeteg ajándék mellett két szuper kerékpár is gazdára talált.
CUKKER TÉRKÉP
Keressük Magyarország éttermeit, szállodáit, cukrászdáit, sportlétesítményeit, ahol a cukorbetegekre külön is odafigyelnek! Ha ismer ilyet, küldje el nekünk a létesítmény nevét és címét, mi pedig egy térképre berajzoljuk az összes ilyen pontot, így lesz egy jó kis cukker térképünk az országról! Minden beküldő között értékes ajándékokat sorsolunk ki a következő, vagy a következő utáni számban!
E-mail cím: info(at)patikatukor(dot)hu , a tárgyban kérjük, tüntesse fel: “cukker térkép”.
