Szakkommentátor, filmsorozatban játszik, a vadászat és a repülés a szenvedélye. Nem ismeretlen számára a lovaglás, a koronglövészet, valamint a rallypályák benzingőze, nem mellesleg egy szuperligás bowlingcsapat tagja. Magyarország első profi kick-boksz világbajnoka, a 46 éves Tumbász József azért sportágához sem lett hűtlen, ma is edzésben van, reményei szerint augusztusban a K-1-legendával, Ernesto Hoost-tal ütközhet a debreceni közönség előtt.
A kezdetek óta figyelemmel követem az M1-en futó Tűzvonalban című magyar filmsorozatot. Bordás ezredes és kollégái elszántan üldözik a rosszfiúkat, próbálnak érvényt szerezni a törvénynek. Jó a sztori, jók a színészek, az akciójelenetek is pörögnek. Az egyik epizódban kit látok a hétpróbás gengszter, -Angyalarcú Lucky- cimborájaként? Bizony földimet, a meccseivel a 90-es években a debreceni Hódos Imre sportcsarnokot sokszor megtöltő profi kick-boksz világbajnokot, Tumbász Józsefet. De nem ám valami ötödik ajtónálló szerepében, -Májernek- szövege is van, folyamatosan az események sűrűjében mozog. Fájdalom, a bárjelenetnél -Viola- egy halálos lövéssel -kiírja- az ex-bajnokot a sorozatból.
– Barátom, a főszereplő Stohl András ajánlására kerestek meg stábtól, hogy elvállalnám-e -Májer- szerepét. Nem sokat gondolkodtam, jó bulinak fogtam fel a dolgot. András azt mondta, nem lesz gond, csak add magad, úgyis elég gengszteresen nézel ki. A színészek gyorsan befogadtak, nagyon jól éreztem magam, de nem tervezek szakmaváltást, ez nem az én világom – mesél filmes kiruccanásáról Tumbász József, akin mindössze a markánsabb arcvonások, és az őszülő, rövidre vágott frizura jelzi az eltelt éveket.
-Tumbi- nemcsak a kamerák előtt mozog otthonosan, de kedvenc sportága, a kick-boksz eseményeit is rendszeresen -szakkommentálja-a sporttévén: legutóbb a Papp László Sportarénában, februárban megrendezett nagysikerű K-1 tornán avatta be a nézőket a kulisszatitkokba. Pedig nem sokon múlott, hogy ő is fellépők között kapjon szerepet, komoly tárgyalások folytak, hogy összecsap a vele egyidős, négyszeres K-1 világbajnok holland Hoosttal, akinek szintén nem lett volna ellenére a bunyó. A csata végül mégsem jött létre, a magyar harcos uli-buli meccset nem vállalt, a nagy Ernesto pedig különböző külföldi kötelezettségei miatt nem tudott tisztességesen felkészülni, így nem akarta presztízsét kockára tenni. Ám a dolog még nincs lefutva
A fiatalabb küzdősport rajongók kedvéért nézzük, ki is az a Tumbász József. A debreceni sportoló 13 éves korában ökölvívással kezdett, majd nyolc év kyokushin karate következett, bajnoki címekkel, válogatottsággal. Aztán kick-bokszra váltott, első versenyén, egy 86-os nyíregyházi viadalon rögtön összekerült a gránitkemény thai-bokszolóval, Rehák Györggyel, akit hatalmas, véres csatában győzött le. Itthon full-contactban egyeduralkodó volt, de nyert világkupát és vb-ezüstöt is. Profiként is a csúcsra ért: Európa-bajnoki címet, majd két sikertelen kísérlet után 95-ben, első magyarként a WAKO 75 kilogrammos világbajnoki övét is begyűjtötte. Ezidáig ő az egyetlen hazai kick-bokszoló, aki nagy K-1-es japán tornán mutathatta meg tudását. A versenysporttól 98-ban búcsúzott.
– Felejthetetlen élmény volt a japán K-1 verseny – emlékszik vissza. – 40 ezer néző előtt léptem szorítóba. 80 kilósan győzelemmel kezdtem az abszolút kategóriában, de megsérült a lábam, így nem folytathattam. Egy hónappal később életem legfontosabb csatájában viszont sikerült győznöm: 95-ben a kazah Shegenov ellen Debrecenben megszereztem a WAKO profi világbajnoki címét!
A hajdúsági fighter, mint oly sok nehézatléta, egy időben az éjszakai életben rendészként kereste kenyerét. Respektje volt a nehézfiúk között, rendet tartott az általa felügyelt helyeken. De magánélete megsínylette ezt az időszakot, ekkor vált el a ma már 17 éves Gabriella lánya édesanyjától. Ahogy ő fogalmaz, megjárta a hadak útját, elismeri, nem mindig a megfelelő társaságban mozgott, de nem tagadja meg a múltat, ez is hozzátartozott akkori életéhez.
Egy idő után elege lett az éjszakából, Security 97 néven biztonsági céget alapított, elsősorban objektumvédelemre szakosodva. Új párra Hajdúszoboszlón talált, ekkor ismerkedett meg a vadászattal is, de hogy ne kényelmesedjen el teljesen, autóversenyzéssel tartotta magát karban: rally szakágban szép sikereket ért el. A rá jellemző mentalitással itt is a legjobb akart lenni, ám kalandvágya, ösztönei tovább pörgették, a koronglövészet után jött az új mánia, a repülés. Ma már nem csak kisrepülőre van engedélye, de a klasszikusnak számító vitorlázó gépekkel is otthonosan mozog a felhők között. Ja, és el ne felejtsem, egy szuperligás bowling csapatnak is tagja. Felvetődik, mindez nem a ringben megszokott adrenalin hajszolása? Tumbász József szerint más a történet.
– Az akkor volt, ez meg most van. Valamikor a kick-boksz volt az életem. Ennek előnye, hátránya is volt, de úgy érzem, pozitívummal zártam sportolói karrieremet – von mérleget, majd arra a kérdésre, hogy fanatizmusát miért nem kamatoztatja az edzői pályán, a következő választ kapom: – Az edzősködés nagy felelősséggel jár, mindennap pontosan ott kell lenni, nem lehet becsapni a versenyzőket. A jelenlegi életvitelem mellett ezt a kötöttséget nem tudom vállalni, nem tudnék száz százalékosan az edzői munkára koncentrálni, így pedig nincs értelme. Persze, ma is mérges vagyok, s odaszólok, ha edzésen lógó sportolót látok. Nem bírom a lazsálást!
Az ember nem bújhat ki a bőréből, Tumbász Józsefben ma is felmegy a pumpa, ha méltánytalanságot lát maga körül. Ma már persze jóval megfontoltabb, tudja, van veszteni valója. Elsősorban nem egzisztenciáját félti, mindennél fontosabb családja, különösen szeme fénye, a négy és fél éves trónörökös, Krisztián. A kissrác tiszta apja, csibészségért már most sem megy a szomszédba. A bajnok nevetve meséli, az anyai tiltás ellenére nemrég felvitte fiát repülni, aki nem hogy nem ijedt meg, de rögtön -bukfencezést- követelt. A földön Krisztián már taktikusan egyezkedett, édesanyja előtt el akarta titkolni a kalandot, de -Tumbi- nem volt partner a füllentésben, így az apróság kijelentette: jó, Apa, de te mondod el Anyának!
Magyarország első profi kick-boksz világbajnoka elégedett életével, nem vágyik már nagy dolgokra. Persze, mint a repülés szerelmese, 80-100 kilométer magasságból szívesen megszemlélné a Földet.
– Persze, tudom, erre kevés az esély, de e nélkül is kerek az életem – mondja, majd amikor az esetleges, Hoost elleni meccsre terelem a szót, megélénkül. – Szívesen bevállalnám! Heti kettőt most is edzek, de erre a meccsre nagyon felkészülnék. Itt csak Hoostnak lenne veszteni valója. Talán augusztus 20-án, a debreceni K-1 versenyen lesz lehetőségem, annál is inkább, mert Hoost azt mondta, továbbra is áll a kihívás elé. Boldog lennék, ha egy ilyen neves ellenféllel szemben léphetnék a debreceni közönség elé!
-Mindig egy irányba húztunk!-
Tumbász József kick-boksz sikereiben elévülhetetlen érdemei vannak egykori mesterének, a kick-boksz válogatott full-contact szakág jelenlegi szövetségi kapitányának, Katona Attilának. A két nagyjából egykorú sportember között nem volt alá-fölé rendelt kapcsolat, az edző-tanítvány viszony a konstruktivitásra épült.
– Voltak olyan dolgok, amiben a felkészülés során nem értettünk egyet – mondta Katona Attila a monokli.com -nak. – De mindig egy irányba húztunk, soha nem arról volt szó, hogy Józsi valamit nem akart megcsinálni, sokkal inkább a módszer, a -hogyan- volt kérdés kettőnk között. Bolond lettem volna, ha nem adok a véleményére, az lett volna a legnagyobb butaság, ha valakinek ilyen sportolója van, s figyelmen kívül hagyja a meglátásait. Tumbász Józsinál nem ismertem fanatikusabb versenyzőt, soha nem keresett kifogásokat, vagy lazsálta el az edzéseket. Nem kellett motiválni, ha megvolt a cél, 150 százalékkal teljesített. Egy edzőnek az életében maximum két ilyen versenyző jön össze. Nekem egy már megvolt!
Balogh Zoltán