Az Energie Cottbus simán elbukta az FC Nürnberggel vívott kétfordulós osztályozót, így az egykori NDK-t alapjaiban megrendítő vértelen forradalom után húsz évvel keleti klub nélkül maradt az első osztályú német labdarúgó-bajnokság, a Bundesliga.
Erre már akadt példa a kelet- és a nyugatnémet ligák egyesítése (1991) óta: 2005-ben a Hansa Rostock mondott búcsút a legjobban fizető (reklámok és tv-jogdíjak) osztálynak. Viszont rá egy évre a cottbusiak fölkerültek a másodosztályból, majd újabb egy évvel később a balti-tengeri klub is visszaküzdötte magát az élvonalba. A jelenlegi helyzet azonban nem sok jóval kecsegtet a keletnémet futball szempontjából.
Egyrészt a jelenleg másodosztályú Hansa – a tavaszi edzőcserét követően – éppen hogy megúszta a lecsúszást a harmadosztályba. Rostocki szempontból már a Bundesliga 2-ben való bennmaradás is hatalmas sikert jelent. Följebb lépésről, az első osztály megcélzásáról egyetlen józan szurkoló sem álmodik az Ostseestadion környékén. Ehhez egyszerűen nem áll a klub rendelkezésére kellően ütőképes játékosanyag.
Hasonló cipőben járnak a cottbusiak is. Az elmúlt szezonban aratott néhány váratlan diadal (győzelem a Werder Bremen és a Hertha Berlin ellen) dacára kudarcnak bizonyult Bojan Prasnikar stratégiája. A szlovén sikeredző – aki pár évvel korábban a Bajnokok Ligájába vezette a Maribor csapatát – németek helyett balkáni játékosokkal próbálta javítani az Energie hatékonyságát. A kezdőcsapatban általában csupán két vagy három német futott ki a pályára, a többiek albán, bolgár, bosnyák, horvát, macedón, szerb, török nemzetiségűek voltak. Őket viszonylag olcsón (1 millió euró alatti áron) lehetett megvenni korábbi klubjaiktól. Fellángolásoknál többre, tartósan egyenletes színvonalú játékra és főleg gólokra azonban nem futotta az erejükből. A most véget ért bajnokságban a szintén kiesett Bielefeld (29) után a Cottbus (30) rúgta a legkevesebb gólt, viszont a lausitziakénál csak három védelem – Hannover, Frankfurt, Mönchengladbach – bizonyult "gólképesebbnek".
A keleti klubok helyzete szorosan összefügg a német egység aránytalanságaival. 1990 óta csaknem 2 millió ember települt át a néhai NDK területéről a nyugati tartományokba – elsősorban a megélhetés végett. Keleten az átlagos munkanélküliségi ráta ma is kétszer olyan magas, mint nyugaton (egyes tartományokban meghaladja a 20 százalékot), miként a szegénységi szinten élők aránya is sokkal nagyobb keleten, mint nyugaton. Aki tud – főleg a fiatalok közül -, elvándorol a munkát és magasabb életszínvonalat kínáló nyugati tartományokba.
Aki marad, az többnyire munkanélküli segélyből vagy nyugdíjból él. Az ő pénztárcájukhoz kénytelenek igazítani a belépőjegyek árát Cottbusban és Rostockban. Ráadásul a két klub stadionja a legkisebb a Bundesligában (a Cottbusé 22 ezer, a Rostocké 29 ezer fős), bővítésre vagy pláne új stadion építésére egyszerűen nincs pénz. (Jellemző, hogy a harmadosztályból most feljebb lépett Union Berlin köpenicki stadionját a szurkolók bevonásával építik újjá. Az őszre befejeződő rekonstrukcióhoz az Union-hívek eddig mintegy 3 millió euró értékű ingyen – részben szakipari – munkával járultak hozzá. A klub ezt a pénzt nem tudta volna előteremteni – örült, hogy az építőanyagokra futotta a szűkös büdzséből.)
A nyugati régió szívóhatása a labdarúgásban is érvényesül. Ha a keleti egyesületekben felbukkan egy ígéretes tehetség, már az ifi csapatból elcsábítja őt egy nyugati klub – olyan fizetést ígérve, amelynek nem lehet ellenállni. Így került bő tíz évvel ezelőtt Michael Ballack Zwickauból a Bayer Leverkusenhez, Bernd Schneider a Carl Zeiss Jenától szintén a gyógyszergyáriakhoz, Alexander Zickler a Dynamo Dresdentől a Bayern Münchenhez, Thomas Linke a Rot-Weiss Erfurttól a bajorokhoz
Cottbusban az a szólás járja, hogy minden évad a Bundesligában egy év eltávozást jelent a másodosztályból. Az élvonalban eltöltött három év után alighanem hosszabb "eltávozás" vár a lausitzi egyesületre. Lelkes szurkolói augusztustól másodosztályú meccseken emelhetik magasba kedvelt transzparensüket, amelyen a Stolz des Ostens (A Kelet büszkesége) felirat virít. Prasnikarnak még nincs utóda, miként új főszponzort is keresni kell a 2009/2010-es évadra. A menedzsment viszont máris kiadta a jelszót: arccal a német játékosok felé! Ennek megvalósítása annál is könnyebb lesz, mert számos balkáni futballista szerződése csak az első osztályra szólt: kiesés esetén lelépési díj nélkül távozhatnak más klubhoz.
