A gördeszka egyike annak az öt sportágnak, amelyek tokiói olimpiai premierje nem csupán az újdonság erejével hathat, hanem megfiatalíthatja az ötkarikás versenyek programját. Örömöt is, meg gondot is jelent a magyar deszkásoknak az előttük feltárult új lehetőség, amivel valószínűleg – egy olimpiát kihagyva – csak 2024-ben Párizsban élhetnek.
„Főhadiszállásuk” egyelőre a szakágvezetői tisztet betöltő Kállay Márta otthonának egyik szobája, a nemzetközi gyakorlatot követve a görkorcsolyásokkal „társbérletben” alkotnak egy sportági szakszövetséget, három működő egyesületük tagjai közül nyolcat tekintenek válogatott versenyzőnek, akik viszont idehaza egyetlen nemzetközi színtű pályát se tudnak igénybe venni – dióhéjban ennyit a tokiói olimpián bemutatkozó gördeszkasport magyar helyzetéről, amit költői túlzással sem lehetne rózsásnak nevezni. A sportág lelkes vezérkara kis lépésekben így is igyekszik előre haladni.
„Közel másfél évtizedes működésünk során most először jutottunk állami támogatáshoz, ami életben tartja a reményeinket és szűkös fedezetet nyújt a nevezési díjak befizetéséhez, az edzőtáborokhoz és a külföldi szereplésekhez, illetve a hazai versenyprogram megszervezéséhez. Céges támogatóink azért nincsenek, mert ahhoz jól felszerelt pályákra és rangos versenyekre lenne szükség – nyilatkozta Kállay Márta szakágvezető az SzPress Hírszolgálatnak. – Amíg nem találunk befektetőre, az ősz beálltával egészen a következő tavaszig a versenyzőink tétlenségre vannak kárhoztatva, illetve aki megengedheti magának, az a saját költségén Bécsbe utazik, ahol fedett és fűtött pályát bérelhet magának. Egy körülbelül 4000 négyzetméteres területre és legalább 30-40 millió forintra lenne szükség egy elfogadhatónak nevezhető fedett gyakorló- és versenypálya kialakításához, amit önerőből aligha tudunk létrehozni. Fusizott vagy elavult pályaszerűségekkel, amiket többnyire maguk a versenyzők építettek fel, aligha juthatunk egyről a kettőre.”
Ötven éve leleményes amerikai hullámlovasok jöttek rá, hogy a vízen kicsiszolt technikájukat szárazföldön is kamatoztatni tudják, nem sokkal később a skandináv országok fiataljai, valamint az olaszok és a spanyolok is „kerekes deszkára” álltak. A 90-es években már magyar követőik is akadtak, akik egy ideig – a kitessékelésükig – a Hősök terét nézték ki maguknak, ott mutatták be az ellesett tudományukat egymásnak, és az éppen arra járó külföldi turistáknak.
„Erő, ügyesség, kiváló egyensúlyérzék, ezen kívül bátorság és ötletesség, nem utolsósorban kitartás kell ahhoz, hogy valaki avatott versenyzőnek mondhassa magát – folytatta Kállay Márta. – Egy parádés gyakorlatsor tökéletesítéséhez hosszú hónapokra, olykor évekre van szükség, aki ezt nem fogadja el, az megmarad műkedvelőnek. A tengerentúlon ezrekben mérhető azoknak a száma, akiknek a sportágunk jó megélhetést jelent, köszönhetően a pénzdíjaknak, a támogatóknak és a bemutatókon összegyűjtött keresetüknek, itthon hasonlóval senki nem dicsekedhet. Az amatőreink száma 4-5000, és még többen is lennének, ha a ‘pályákat’ nem az éppen szabad terek és járdák jelentenék.”
Egy valamire való versenydeszka alsó hangon 60-70 ezer forintba kerül, a 20 ezerért kapható lapot a profiknak havonta kell újra cserélniük, hosszabb életűek a kerekek, a csapágyak, a felfüggesztés és az úgynevezett grip tape. Gazdag szülő, vagy jó kereset nélkül a pályáig sem lehet eljutni.
„Évente 8-9 világkupaversenyt rendeznek, az olimpiai mezőny azok közül fog kikerülni, akik a legtöbb állomást tudják érinteni. A NOB úgy döntött, hogy a street és a park versenyszámokban összesen nyolcvanan – 40 férfi illetve női versenyző – mutathatja be a tudását, ez a keret egyelőre túl szűk nekünk. Azért lobbizunk, hogy lehetőleg már az idén kezdődjön meg a szövetség első saját pályájának felépítése, amelyet aztán a versenyzőkön kívül a legjobb amatőrök is használhatnának, így még bevételt is lehetne tervezni. Amig a nagy álom meg nem valósul, azzal főzünk, ami van. Székesfehérvári, zalaegerszegi és budapesti helyszíneken magyar kupasorozat megrendezését tervezzük, és próbáljuk megnyerni a televíziós csatornákat a sportágunk ügyének. Bár a kapu megnyílt előttünk, el kell fogadnunk, hogy magyar deszkás valószínűleg csak a 2024-es párizsi olimpián juthat szóhoz, addigra remélhetőleg szervezettek és a mostaninál tehetősebbek is leszünk” – hangsúlyozta a szakágvezető.
(SzPress Sporthírszolgálat/Szalay Péter, fotó: Pálfi Balázs)
