Ki ne ismerné a „nem repülő hollandot”, az Ajax, az Inter, majd később az angol Arsenal korszakos játékosát? Azt az embert, aki egészen elképesztő precizitással és hidegvérrel oldotta meg a pályán a legnehezebb helyzeteket is. Idén 13 éve, hogy a „Jégember” visszavonult, de mintha tegnap lett volna a búcsúmeccse…
Dennis Bergkamp 1969. május 10-én született Amsterdamban. Szülei nagy fociszeretők hírében álltak, és állítólag a Manchester United skót klasszisáról, Denis Lawról nevezték el gyermeküket. A sors furcsa fintora, hogy fiuk évekkel később mégis az Arsenal csapatában kötött ki, ahol nem kevés borsot tört a nagy angliai rivális orra alá. De ne szaladjunk ennyire előre. A kicsi Dennist már korán érdekelni kezdte a futball világa, ennek köszönhetően először amatőr és alsóbb ligákban kezdte el csiszolgatni a tudását. Nem is kellet sok idő ahhoz, hogy az Ajax kiszúrja a kivételes tehetségét. Elsőként az ifi csapatban kapott helyet 1981 és 1986 között, majd 1986-ban megtörtént az első profi szereplése is.
Az elkövetkező 7 évben csak úgy ontotta magából a gólokat (185 mérkőzésen 103 találat), ami felkeltette az olasz Inter Milan érdeklődését is, a 24 éves játékos iránt. A kérőkből nem akadt hiány ekkortájt, de a holland szíve Olaszország felé húzott, így Johan Cruyff tanácsára visszautasította, többek között a Real Madrid hívó szavát is. Az Internatzionale együttesénél egy rövidre sikerült két éves időszak következett, amit utólag még annak fényében is csalódásként értékelt, hogy rögtön az odaérkezése után UEFA kupát nyert és a sorozat gólkirálya lett. Utólag boncolgatva az olaszországi kaland sikertelenségének okait, legtöbben a merőben más futballkultúrát és játékfelfogást tekintették indokként.
Egy biztos, Bergkamp nem tudott kiteljesedni Olaszországban, és amikor Bruce Rioch az Arsenal újonnan kinevezett menedzsere megkereste, nem kellett kétszer kérnie a csatárt, hogy Angliába igazoljon. 1995-ben ő lett az Arsenal addigi legdrágább játékosa, nem kevesebb, mint 10 millió eurós vételárral. A magas transzferösszeghez persze nagy elvárások is társultak, így a kicsit döcögős kezdés (az első 6 meccsen nem sikerült betalálnia) és a némiképp lassúnak mondható adaptálódása a szigetországi focihoz, nem a legjobbkor jött. Az első idénye első találatára egészen 1995. szeptember 23-ig kellet várni, de végre megszületett és szépen lassan elindult minden a maga útján. Az évad végére a mutatók feljavultak (33 meccs és 11 gól), majd eljött az 1996-os esztendő és a nagy találkozás Arséne Wengerrel.
A francia szakvezetőről rengeteg információ olvasható egy korábbi cikkünkben is, de a jelenlegi történetmesélés szempontjából elég röviden annyi: a zsák megtalálta a foltját. Bergkampnak kifejezetten tetszettek a Wenger által meghonosított játékfelfogásbeli módosítások, így egy gyümölcsöző kapcsolat vette kezdetét. Nyilván a sikeres szereplésen nagyot lendített az akkortájt masszívnak mondható holland bázis a csapaton beül (Marc Overmars, Giovanni van Bronckhorst, és később Robin van Persie), illetve Thierry Henry 1999-es érkezése is.
A többi már történelem, hiszen a számok magukért beszélnek, az Arsenal az új edzőnek és futballtörténelem egyik legjobb csatárpárosának köszönhetően, a 90-es évek végétől szinte mindent megnyert. Bajnoki címek, közöttük a veretlenül elhódított 2003-2004-es szezon serlegével, FA kupák és a 2005-2006-os BL menetelés, melynek utolsó állomása a Barcelona ellen 2-1-re elvesztett döntő, amit már csak a cserepadról nézhetett végig. Ezután már csak egyszer öltötte magára az „ágyúsok” mezét, a 2006-ban átadott Emirates stadion avatóján, ami egyben az ő búcsúmeccse is volt.
Később az Ajax segédedzői posztját töltötte be 2011 és 2017 között, jelenleg pedig az Almere City FC (Holland másodosztály) technikai stábjában dolgozik önkéntesként, amit elmondása szerint rendkívül élvez. Fanatikus Arsenal szurkolók ezrei várják őt előbb-utóbb a csapat padjára, de ez minden bizonnyal nem fog bekövetkezni, mert bár karrierje csúcsán szárnyalt, a repüléstől 1994-óta retteg, ami nagyban megnehezítené, hogy egy a nemzetközi porondon is szereplő együttest irányítson. Cikkünk végén pedig a legemlékezetesebb két gólja beszéljen tovább arról, miért van helye a legnagyobbak között.
Elsőként az 1998-as világbajnokságon, Argentína ellen szerzett találat:
És az elmaradhatatlan csodagól a Newcastle ellen:
Fotó: Getty Images, AP, bbc.com, dailymail.co.uk, dailycannon.com, businessinsider.com, wallpapercave.com, timesofisrael.com, fromthestands.co.uh, eurosport.co.uk
