Kilenc éves kora óta képtelen elszakadni a pásttól, a magyar öttusázók pedig legalább annyit köszönhetnek neki, mint ő szeretett városának, Tatabányának. 60. születésnapja alkalmából Barcelona ezüstérmes párbajtőrvívóját, Hegedűs Ferencet köszöntjük.
Hegedűs Ferenc 1959. szeptember 14-én született a Komáron-Esztergom megyei Tarjánban. Tatabányán töltötte gyerekkorát, ahol egy osztálytársa bíztatására vágott bele a tőrbe, majd később a párbajtőrbe. Tehetsége már fiatal korában megmutatkozott: 16 évesen már gyerekeket tanított vívni. 1973-ban került a Tatabányai Bányász sportegyesülethez – egy rövid újpesti kitérőt leszámítva 1988-ig erősítette rajongott klubját. Mesterei közé tartozott Ombódi Mihály, Takács Antal, Vas Imre, majd a későbbiekben Kulcsár Győző is.
Felnőttként először az 1983-as ob-n ért el igazán komoly eredményt: ekkor aranyérmet szerzett csapatban. Egy évvel később a magyar válogatottba is bekerült, az 1987-es egyéni országos bajnoki címe pedig egyenes utat biztosított számára Szöulba. Érdekesség, hogy 19 év után ő lett a szám első vidéki győztese.
Kolczonay Ernő, Kovács Iván, Hegedűs Ferenc, Kulcsár Krisztián (b-j) a magyar olimpiai vívóválogatott tagjai a tatai edzőtáborban (1992)
A koreai olimpián 6. helyet szerzett a Hegedűs Ferenc, Fábián László, Kolczonay Ernő, Pásztor Szabolcs, Székely Zoltán összeállítású csapat. Barcelonára ebből az ötösből csak Hegedűs és Kolczonay maradt, érkezett viszont Kulcsár Krisztián, Kovács István és Totola Gábor is. A katalán városban remekül süt el a vérfrissítés, honfitársaink ugyanis veretlenül kerültek a döntőbe. Ott aztán meglepetésre azok a németek diadalmaskodtak, akiket a csoportkörben már egyszer legyőzött a magyar ötös. Az ezüst ugyanakkor hazánk első párbajtőrben szerzett csapatérme volt 1972 óta. Hegedűs év végén a Magyar Ezüst Érdemkeresztet is átvehette.
Hegedűs Ferenc (1992)
A tatabányai klasszis klubja hanyatlása miatt ekkor már a BVSC színeit erősítette, ahol 1991-ben ismét országos bajnok lett, majd visszavonulásáig a fővárosiaknál maradt. Erre 1994-ben került sor, miután már egy évvel korábban megkezdte az átállást a civil életre. Ennek keretei között vágott bele a tatai vívás „újraélesztésébe”, majd a Magyar Öttusa Szövetség vívó keretedzője lett, köszönhetően a TF-en korábban megszerzett szakedzői képesítésének. Itt olyan klasszisok keze alá dolgozhatott, mint a kétszeres olimpiai bajnok Martinek János, a duplázó világbajnok Madaras Ádám, a vb-ken háromszor győzedelmeskedő Hanzély Ákos, vagy a négyszeres interkontinentális aranyérmes Sárfalvi Péter. A tisztséget 16 éven át töltötte be.
A ma 60 éves egykori olimpikon elmondása szerint maximálisan elégedett a versenyzőként elért eredményeivel, a sporttól pedig azóta is képtelen eltávolodni. Ebben családjának is komoly szerepe van: felesége, Szigeti Erika válogatott öttusázó volt, de gyermekei is aktívan sportolnak. Ő maga a KSI edzőjeként továbbra is a pást közelében érzi magát otthon, és reméli, hogy még sokáig ott is marad. Mi pedig születésnapja alkalmából nem kívánhatunk neki mást, minthogy e vágya is teljesüljön!
(Források: Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben?; Magyarok az olimpiai játékokon 1896-2016; Jocha Károly: Siker vagy kudarc az olimpiai ezüstérem?; kemma.hu; Eredmények: sports-reference.com; Képek: kemma.hu, MTI/Németh Ferenc)
