Paolo Maldini szerint igazgatóként sokkal stresszesebb átélni a Derby della Madonninát, mint játékosként.
Maldini a piros-feketék első csapatában eltöltött 25 év alatt számtalan alkalommal játszott az Inter ellen és az előző szezonban először tekintette meg a klub igazgatójaként a derbit.
“A derbi mindig izgalmas, de azt kell mondanom, hogy szezon végén egy trófea begyűjtése fontosabb, mint egy milánói derbi megnyerése. Vannak más városok, ahol a rangadó sokkal fontosabb, mert a két csapat soha nem ért el jelentősebb célokat annál, mint egy meccs megnyerése.” – nyilatkozta Maldini a Milan TV-nek.
“Több mint ötven milánói derbin játszottam, a pontos számra nem emlékszem. Az egyik derbi valamilyen módon különbözik a másiktól és az első derbiken talán nem sikerült 100 százalékot nyújtanom. Ennek oka, hogy nem könnyű kezelni a hatalmas nyomást 16, 17 vagy 18 évesen vagy legalábbis nehezebb, mint amikor 35-36 éves vagy.”
“A legizgalmasabb derbi valószínűleg a Bajnokok Ligájában volt és az elődöntőben az odavágó illetve a visszavágó között csupán hat nap telt el. Megnyertük és döntőbe jutottunk, majd később győztünk a fináléban is. Végül csak az eredmény számít.”
“A Milannak olyan szurkolótábora van, amely nagy igényeket támaszt, azonban nagyon szívélyes közönség. Szerencsére lehetőségem volt néhány trófeát nyerni a csapattal a pályafutásom során és a szurkolók mindig kulcsszerepet játszottak a győzelmeinkben. A 90-es évek elején 71-72 ezer nézőnk volt és hozzászoktunk a teltházas San Siróhoz.”
“Meccs előtti rituálék? Más játékosoknak voltak és azt gondoltam, hogy ezek valóban működhetnek. Aztán láttam, hogy nem jelent különbséget, így úgy döntöttem, hogy nem éri meg és csak a pályára koncentráltam. Óriási különbség van aközött, hogy pályára lépsz a derbin vagy a lelátón nézed. Játékosként 10-15 nap áll rendelkezésre, hogy készen állj a mérkőzésre, míg nézőként sokkal stresszesebb. Amikor a pályán vagy kiengedheted a gőzt és elengedheted a félelmet. Ez nem lehetséges, ha nézed a meccset.”
