A magyar autósport egyik ikonikus alakja Szigetvári Mátyás, akit egykoron nemzetközi szinten is jegyeztek a formaautózásba. Egy baleset azonban kettétörte pályafutását, de sikerült belőle kilábalnia, azóta fiatalokat nevel saját csapatában.
Hogy mindjárt a közepébe vágjunk, Gáspár István, a gyorsasági szakág vezetője mesélte nekem, hogy te egyszer megverted Michael Schumachert. Ez igaz?
Igen. Zeltwegben, a Német Forma-3-as bajnokság időmérőjén, de én ezt nem érzem olyan nagy dolognak, mint ahogyan gondolod. Esett az eső, én mindig jó voltam esőben, és bárkivel előfordulhat, hogy egyszer rossz passzban van, nem jön össze neki valami, vagy hibázik. Ez a mondat így szépen hangzik, hogy megvertem Schumachert, de csak egy időmérőről volt szó, nem a teljes bajnokságról.
Hányadik voltál ezen az edzésen?
Hú… Nem emlékszem pontosan, talán harmadik, Schumacher meg negyedik, ötödik. Utána kellene néznem.
Látszott már akkor is Schumacheren, hogy olyan kiemelkedő versenyző?
Igen. Abszolút maximalista volt. en is az vagyok, de ha magamra azt mondom, hogy 120-130 százalékon teljesítek, akkor ő 200 százalékos volt. Hallottam párszor, hogy bezzeg a sportautó vb-n, Heniz-Harald Frentzen egyszer megverte őt. De az autósport nem arról szól, hogy valakit egyszer kell legyőzni, hanem az év végén. Schumacher számomra a mai napig a legnagyobb autóversenyző, fantasztikus tudása volt, csodáltam őt a Forma-1-ben. Kicsit rosszul is érzem magam, hogy most olyan jelentéktelen dologról beszélünk, hogy egyszer egy időmérőn megvertem, miközben ő kómában fekszik.
Térjünk vissza a pályafutásodra. 1978-ban kezdtél el gokartozni. Mennyire volt komoly akkoriban a magyar gokart sport és mennyire volt nehéz elkezdeni versenyezni?
Hát nagyon. Azt nem merem mondani, hogy komolyabb volt, mint most, de nagyon jó mezőny volt. Ifjúsági kategóriában kezdtem, ahol húszan voltunk, aztán a speciálban 18-an. Csak akkor léphettem feljebb harmadosztályba, ha az ifjúságiban az első háromban voltam, aztán a másodosztályba és az elsőbe is úgy juthattál fel, ha az első háromban voltál. Akkoriban az okozta a legnagyobb nehézséget, hogy nálunk semmit nem lehetett kapni a gokarthoz, nyugatra meg nem járhattál ki. Hiába volt pénzed, ha nem volt megfelelő kapcsolatod, akkor nem tudtál venni semmit. Ma annyiból könnyebb, hogy ha megvan a pénzed, bármit megvehetsz. Minden kornak megvan a maga sajátossága, szépsége. Nem mondom, hogy akkor könnyebb vagy nehezebb volt, mint ma, inkább más.
Aztán Forma Easterrel folytattad. A mai fiatalok talán nem is tudják, mi volt ez.
Pedig óriási dolog volt a maga idejében. Olyan formaautót képzelj el, amit csak keleti alkatrészekből lehetett építeni: Zsiguli motor, Skoda váltó. A cseh Metalex épített autókat, amiket meg lehetett venni, de például az NDK-s kocsikhoz nem juthattál hozzá, sőt, még fényképezni sem engedték őket. De Magyarországon sem lehetett csak úgy beülni egy Forma Easterbe. Nekem úgy sikerült, hogy gokartban is volt Béke és Barátság Kupa (BBK), amiben a csehek, az NDK-sok, a románok, a bolgárok, a szovjetek és mi vettünk részt. Minden országból a hat legjobb versenyző indulhatott a BBK-n, ami így nagyon komoly bajnokság volt. Hat fordulóból állt, minden országban volt egy-egy verseny. en 1985. augusztus 20-án megnyertem a magyar versenyt, úgy, hogy mind a három futamban első lettem. Előtte magyar versenyző még nem nyert gokart BBK-futamot. Akkor jelentette be Kesjár Csaba, hogy elhagyja a Budapesti Volánt és az osztrák Walter Lechner-csapatában folytatja a versenyzést egy Forma Ford 2000-essel. Neki a Volánban egy nagyon jó Forma Eastere volt. Mester Pista bácsi és Reisz Gyuri bácsi úgy döntöttek, hogy akkor én üljek be ebbe az autóba. Képzelheted, egy szarvasi születésű, vidéki srác voltam, az Autó Motor minden számát végigolvastam, Ferjáncz Attiláról, Kiss Dezsőről, Dudás Kokóról, és akkor egyszer csak ezekkel az emberekkel ülök egy asztalnál a szakosztálygyűlésen.
Ezzel aztán kétszer második lettél Kálmándy Papp László mögött, aki a Forma Easterek magyarországi királya volt. Utána viszont a Forma Ford 2000 Európa-kupára váltottál. Ekkor még a szocialista rendszerben éltünk, háromévente járhattunk nyugatra, meghatározott, gyakorlatilag semmire sem elegendő nyugati valutát válthattunk ki. Emlékszem, hogy abban az időben még nézőként is szinte elérhetetlen volt egy nyugati versenyre eljutni, hát még ott indulni.
Nagyon jó viszonyban voltam Kesjár Csabával és az apukájával, Kesjár Jani bácsival. Csaba mondta, hogy menjek ki vele Ausztriába egy Forma Ford tesztre. Akkor lépett ő tovább a német Forma-3-as bajnokságba és megüresedett a helye. Sokat beszélgettünk és mondta nekem, hogy ő négy évig ment Forma Easterrel, de az szerinte sok volt. Ha előre akarok lépni, akkor azt most kell megtennem. en meg hogyne akartam volna előre lépni. Ezért felmondtam a Budapesti Volánban, ahol ezt nem vették jó néven, rám fogták, hogy nyugat imádó vagyok. Ez engem nagyon nem érdekelt, mert huszonévesen a világot akartam megváltani. Ahogy mondod, akkoriban nem volt egyszerű nyugatra utazni sem, hát még ott versenyezni. Az egész egy hatalmas dzsungel volt, ahol Kesjár Csaba és Jani bácsi már kivágtak egy utat, nekem csak ezen kellett végig mennem, de így is nagyon nehéz volt. Nélkülük viszont sokkal nehezebb lett volna. Három útlevelem volt, egy piros a keleti blokkba, egy kék nyugatra és egy zöld, a szolgálati. Németországba akkoriban még vízum kellett. Ha ott akartam versenyezni, akkor a MAMSZ-tól (Magyar Autó és Motorsport Szövetség) kellett kiutazási engedélyt kérni. A MAMSZ viszont ezt csak úgy adta ki, ha az egyesület kérte. en a Volántól ilyen kérelmet nem kaptam, úgyhogy új szakosztályt kellett alapítani, ahol Kesjár Jani bácsi volt az elnök, az édesapám pedig a szakosztályvezető. De ez sem volt olyan egyszerű dolog, mint most egy szakosztályt alapítani.
Ez a Forma Ford 2000 Európa-kupa nagyjából olyan volt, mint most a Forma Renault 2,0 Európa-kupa. Mennyire volt erős a mezőny és kik voltak az ellenfeleid, akiket ismerhetünk?
Igen, nagyjából hasonló bajnokság lehetett. 16 futama volt, Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Portugáliában, Spanyolországban versenyeztünk. Amikor Zeltwegben megérkeztünk, akkor volt 32 autó, amiből csak a legjobb 26 rajtolhatott el. Olyan ellenfeleim voltak, mint (Giancarlo) Fisichella, (Heinz-Harald) Frentzen, (Karl) Wendlinger, akik később a Forma-1-be is eljutottak. Ők a Forma Fordban is a legjobb csapatokban versenyeztek. Száraz pályán messze voltam tőlük, hat-nyolc tizedre körönként, de esőben egész jó voltam. ’89-ben negyedik lettem a bajnokságban, ’90-ben harmadik, úgy, hogy félidőben csak egy ponttal voltam lemaradva az elsőtől, de a szezon második felében már anyagi okok miatt nem tudtam annyit tesztelni, nem tudtam új motort venni és két garnitúra gumival csináltam végig a hétvégéket. Még mentem két versenyt a Német Forma-3-as bajnokságban, de ’90-ben gyakorlatilag véget ért a nemzetközi szereplésem.
Az eredményeid alapján azt gondolom, hogy mindenképpen helyed lett volna legalább a Forma-3-ban, de szerinted meddig juthattál volna el? Lehetett volna belőled mondjuk Forma-1-es versenyző?
Nem merek ilyen jóslatokba bocsátkozni, hiszen te is tudod, hogy ez rengeteg dologtól függ. Nézd meg hány nagyon tehetséges és eredményes versenyző nem jut be a Forma-1-be, akikről pedig azt gondolnád, hogy ott lenne a helye. Kimi Räikkönen pedig életében összesen 23 autóversenyen indult, megnyerte a Forma Renault-bajnokságot és egyből vitték a Forma-1-be. Vagy itt van most Max Verstappen, aki egy évet ült Forma-3-ban és most ott van az F1-ben. Az ellenpélda pedig Viatantonio Liuzzi, aki gokart világbajnok, Forma-3000-es bajnok volt. Szerintem óriási tehetség és nem tudta megvetni a lábát a Forma-1-ben, még úgy sem, hogy ott van a Ferrari, aminek az ötvenes évek óta nem volt olasz világbajnoka. Nekem a Forma Ford ment, lehet, hogy a Forma-3 már nem ment volna olyan jól, ezt már nem tudhatjuk meg.
Egy ilyen nemzetközi sorozat és az után, hogy belekóstoltál a német Forma-3-as bajnokságba, ami felett akkor már csak a Forma-3000 és a Forma-1 volt. Haza jöttél és a magyar pálya bajnokságban indultál, ami azért messze nem volt olyan erős, mint, amihez te hozzászoktál. Sokan nem is akarnak ekkorát visszalépni, inkább abba hagyják a versenyzést.
en ott felmértem a helyzetemet. Tudtam, hogy ’90 végén véget ért a nemzetközi pályafutásom. Azt nem tudod megcsinálni, hogy egy évig csak itthon indulsz, aztán újra kimész. Ha nincs meg a folytonosság, akkor nem tudsz fejlődni. Szerettem versenyezni, ez volt az életem akkor is és még most is ötven évesen is, ezért tértem vissza a magyar bajnokságban. Nem foglalkoztam vele, hogy visszalépés-e vagy sem. Eleinte valóban nem volt ellenfelem, akkor mentem a stopper ellen. Mindig találtam kihívást az autósportban, ezt már nagyon fiatalon megtanultam. Amikor a BBK-n 23. voltam, akkor megnéztem, hogy a 22. mennyivel van előttem és hogy őt hogyan tudnám legyőzni. Átsétáltam a boxba, megnéztem mit csinálnak, hogy csinálják, az edzésen mentem a versenyző mögött, figyeltem, milyen íveket használ, és mindig tanultam belőle. Aztán a magyar bajnokságba hozott Bódis Kálmán egy Forma-3000-es autót, ami négyszáz lóerős volt, az én Forma-3-asom 180, akkor az volt a kihívás, hogy Kálmánt megverjem. De mondok, egy másik példát. Amikor a Forma Easterrel a BBK válogatottban versenyeztem, akkor minden szerdán volt egy edzésünk a Hungaroringen. Szászvári Józsi bácsi volt az edzőnk és az egyik nap, hozott egy bukósisakba szerelt kvarcórát. Biztos láttál olyat annak idején, ötven forintot sem ért az egész. Azt mondta, ezt annak adja, aki két perc alá viszi a köridőt. Hatan voltunk, én voltam a legfiatalabb, legtapasztalatlanabb, de nagyon meg akartam nyerni azt az órát. Futottam egy gyors kört, mondták, hogy hát Matyi, még nincs meg. Na, ezen úgy bepipultam, hogy kimentem és futottam egy 1:59,73-at. Azóta is itt van az óra a műhelyemben, egy millió forintért sem adnám oda senkinek.
A versenyzői pályafutásod 1998-ban ért véget, amikor a Hungaroringen egy társad átugratott az autódon és te fejsérülést szenvedtél. Erről akkoriban elég ellentmondásos híreket hallottunk. Először úgy tűnt, nem olyan súlyos a dolog, aztán végül kiderült, hogy nem versenyezhetsz tovább.
Nem is a baleset volt a legrosszabb, hanem, hogy fél évig azzal hitegettek, hogy meggyógyulok. Augusztusban volt a balesetem és még decemberben is azt mondták, meggyógyul a szemed. en meg reklámszerződések után rohangáltam, tárgyaltam, szerveztem a következő szezonomat. Aztán januárban kiderült, hogy nem gyógyítható a szemem. Úgy éreztem magam, mint akit becsaptak. Ha akkor csinálnak egy CT-t kiderül, hogy szanaszét van törve a fejem és nem bénul le a szemgolyót mozgató izom. Akkor talán elmehettem volna Németországba egy műtétre, vagy bármit tehettem volna, de egy fél évvel utána már nem.
Azóta nem működik rendesen a szemed?
Jól látok, csak a két szemem nem tud egy pontra fókuszálni. Kettős látásom van. A kép, amit nézek, minél közelebb van, annál zavaróbb. Olvasásnál, írásnál a legrosszabb. Ha már másfél méterre van valami, akkor jó. De például térlátásom sincs. Utcai autót tudok vezetni, de a versenyautóval nem tudnék olyan pontosan fordulni. Ha te az utcai autódban a jobb oldali tükörbe akarsz nézni, akkor csak oda pillantasz. Nekem oda kell fordítanom a fejemet.
A versenyzői pályafutásod ott véget ért. Mennyire volt nehéz megemészteni? Úgy értem, volt egy sikeres nemzetközi pályafutásod, utána volt egy sikeres hazai pályafutásod. Tulajdonképpen nagyon sok szép eredményt értél el.
Ez igaz, de engem akkor is a versenyzés motivált, hogy újra egy saját mércét állítsak fel és hogy azt meg tudjam ugrani. Nem számoltam, hogy hány éve versenyeztem, mindig a következő feladat izgatott. Lehet, hogy még most ötven évesen is versenyeznék. Ha már nem tudnék úgy menni, ahogy szeretnék, akkor csak tölteléknek nem indulnék. Ezért sem ültem azóta versenyautóba. De megmondom őszintén, amikor reggel teszek-veszek a kamionban és a fiúk beindítják az autót a boxban, még mindig libabőrös leszek. Túltettem magam a dolgon, elfogadtam, hogy ezen nem tudok változtatni.
Ha jól veszem ki a szavaidból, nehezen engedted el a versenyzést.
Nagyon. Az első fél év volt a legnehezebb… Hát most mondjam azt neked, hogy januárban, februárban kiderült, hogy nem versenyezhetek, és amikor az utcai autómmal jött velem szemben egy kamion, akkor gondolkoztam rajta, hogy átrántom balra a kormányt. A kamionosnak úgy sem lesz semmi baja.
Megértem ezt az érzést, de szerencsére nem tetted meg.
Nem, persze. Nyolc hónapos volt a kislányom és őt még fel kellett nevelnem.
Most viszont boldog, elégedett embernek tűnsz.
Igen, az vagyok. eppen a héten autóztam háromezer kilométert és gondolkoztam rajta, hogy mit csinálnék másképp vagy jobban, de semmit. Ahogy mondod volt egy nagyon szép versenyzői karrierem, most van egy csodálatos lányom egy csapatom, azzal foglalkozhatok, amit a világon a legjobban szeretek, minden nap rengeteg energiával kelek fel. Majdhogynem utálom a hétvégeket, mert akkor nem lehet dolgozni a csapaton. Bár most is itt ülök a műhelyben (az interjú egy szombat délután készült).
Hogyan sikerült ebből a mély gödörből kijönnöd? Ha velem történne valami hasonló, hát én nem is tudom, mihez kezdenék. Elég nehéz lenne ilyen vidám és elégedett embernek lennem, mint amilyennek most téged látlak.
A feleségemnek volt egy nagyszerű ötlete. Azt mondta, neked jó neved van az autósportban, miért nem csinálsz egy csapatot. Igaza volt. Ez újra motivációt adott, pont olyat, mint amikor versenyeztem. Most van két Forma Renault-nk és egy Forma-3-as Dallaránk. Nagyon szépen fejlődik a gyorsasági szakágon belül a formaautózás. 10-12 fővel vagyunk jelen, aminél csak a Suzuki-kupában indulnak többen. Tavaly voltam Olaszországban, a helyi Forma-3-as bajnokságot megnézni. Hát ők sem voltak sokkal többen, úgyhogy szerintem semmi szégyenkezni valónk sincs.
Mennyi esélyt látsz arra, hogy a magyar formaautós bajnokságból kikerüljön egy olyan versenyző, aki nemzetközi szinten is megállja a helyét?
Csak pénz kérdése az egész. Ha van pénz, akkor lehet találni tehetséges versenyzőt. epp most olvastam, hogy Kiss Pál Tamás befejezte a formaautós pályafutását. Ez engem nagyon elszomorít, mert Tominak igenis lett volna helye a Forma-1-ben, és elkeserítőnek tartom azt, hogy ezt senki nem vette észre az országban. Baumgartner Zsoltira is sokan mondták, hogy szerencséje volt. en erre azt mondom, hogy nem okoskodni kell, hanem tessék utána csinálni. Kiss Pál Tamás és Baumgartner is nagyon sokat tettek azért, hogy versenyezhessenek, mind a ketten kiköltöztek egy időre külföldre. Próbáld meg, menj ki egy vadidegen országba és próbáld meg ott megállni a helyedet. Mind a két versenyzőnek több esélyt kellett volna adni.
Szóval, azt mondod, hogy Baumgartnernek és Kiss Pálnak is lett volna helye a Forma-1-ben?
Igen, igen, igen, hogy a fenébe ne! Biztos vagyok benne, hogy ha egy kicsit több lehetőséget kapnak, akkor többre vihették volna.
es Kesjár Csabának? Annak idején ő volt a legnagyobb Forma-1-es reménységünk.
Szerintem ő is eljuthatott volna a Forma-1-be, még akkor is, ha a Forma-3-as eredményei ezt nem alapozták meg. Nagyon sokat dolgozott érte és biztos vagyok benne, hogy megállta volna a helyét a Forma-1-ben.
Ahogy hallgatlak tele vagy életkedvvel és az a reggeli energia, amiről beszéltél még így délután is megvan benned. Milyen terveid vannak még az autósportban?
A csapatunk számára a magyar bajnokság az elérhető. Az elmúlt két évben nem tudtuk megnyerni. Nagyon motiválja az egész csapatot, hogy megmutassuk, tudunk bajnokok lenni. Sajnos a versenyzőnk Pődör Balázs fejben nem mindig volt ott a versenyeken. Van neki egy gokart csapata, és amikor a két verseny ütötte egymást, akkor nem tudott jó eredményeket hozni. Amikor nem volt azon a hétvégén gokart verseny, akkor ő volt a legjobb. Tudod, olyan vagyok, mint a jó háziasszony. Az is megnézi, hogy mi van otthon, és abból hozza ki a legjobbat. Nekem van egy nagyon jó csapatom, nagyon jó szerelőkkel és nagyon jó versenyzővel. Ebből kell a legjobbat kihozni, ami számunkra a magyar bajnoki cím lenne. Ha sikerülne megnyernünk, annak legalább annyira örülnék, mint a bukósisakos órának.
Még Schumacher ellen is versenyzett
