Kedden a tetőtől talpig felújított szolnoki sportcsarnokot ünnepélyesen átadják rendeltetésének. Az egyetlen élő, szolnoki olimpiai bajnok, a névadó B. Nagy Pál ez alkalomból válaszolt néhány kérdésre.
– Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a csarnok már 2010 óta az én nevemet viseli – mondta az 1935-ben született B. Nagy Pál, aki 1949-ben véletlenül kezdett vívni. – A Sarló utcai grundról hívott el G. Kiss Gyula bácsi, aki a háború után újra alapozta a vívást Szolnokon; neki köszönhetem a legtöbbet. Később, már a válogatottban Vass Imre bácsi is foglalkozott velem, de az igazi felnőtt edzőmnek Szőcs Bertalant tekintem.
– Amint kezdett kitűnni kortársai közül, bizonyára Önt is megkeresték a fővárosból?
– Az első, komolyabb sikeremet 1960-ban, a Balaton-bajnokságon értem el, ráadásul tőrrel és párbajtőrrel is vívtam. Ezután maga Csanádi György közlekedési miniszter hívott és lakástól kezdve minden elképzelhetőt beígért, ám én családomon keresztül erősen kötődtem szülővárosomhoz. Még azon is túltettem magamat, hogy ezért a döntésemért – mint afféle vidéki – igen sokszor hátrányos megkülönböztetésekben volt részem.
– Ám így is bekerült a válogatottba 1962-ben, Buenos Airesben pedig tagja lehetett a bronzérmes párbajtőr együttesnek.
– 1964-ben mégsem vittek ki a tokiói olimpiára, de ez a döntés sem szegte kedvemet. 1965-ben, Londonban, egyéniben győztem a rangos Martini Kupán, egy évre rá viszont nem engedtek ki, hogy megpróbálhassam megvédeni az elsőségemet.
– Miközben szívósan küzdött, a civil életre is készülődött. .
– Eredetileg géplakatos voltam, a gépipari technikumot munka mellett végeztem el. 1967-ben végre utazhattam az előolimpiára, majd a mexikóvárosi játékokon Fenyvesi Csaba, Kulcsár Győző, Nemere Zoltán és Schmitt Pál társaként ott lehettem a győztes csapatban.
Kulcsár Győző (fotó: Kozma János/MSÚSZ)
– 1972 már nem az Ön olimpiája volt. Azóta mi minden történt.
– 1995-ig, nyugdíjazásomig tanműhely vezető voltam a MÁV-nál. Feleségem, két lányom és két unokám van. Mindmáig meglévő óriási mozgásigényemet rendszeres pingpongozással, teniszezéssel és focizással igyekszem kielégíteni. A legtöbbet viszont a rendszeres jógázásnak köszönhetem. Csak így éltem túl sportolói pályafutásom sokféle, érdemtelen megpróbáltatását.
(jochapress)
