Peter Draper karrierje legalább olyan kalandos, mintha Verne Gyula egyik regénybéli hőse lenne, pedig nála tényleg igaz, hogy az élet írja a legjobb forgatókönyvet. Amatőr kosárlabda-rajongóként kezdte, később a Vörös Ördögöknél folytatta és egészen Harry Potter mesés világáig repült, no nem seprűvel, hanem rengeteg alázattal és munkával.
A marketing szakmának köszönhetően a világ legnépszerűbb labdarúgóival dolgozhatott együtt, emlékszik még, hogy mért választotta ezt az irányt?
Gyerekkoromtól kezdve érdekelt a mozgás világa, és itt nemcsak egy-két területre gondolok, hanem tényleg az összesre, főleg a csapatsportokra. Fiatalon, még amatőr kosárlabdázóként léptem erre az útra. Egy iskolai együttesben játszottam, amelyet a nemzeti bajnokságig vittünk. Persze, ez nem egyik napról a másikra történt. 13 évesen kezdődött a nagy kaland, ami 19-20 esztendős koromra érett be. Nekünk ez akkor legalább annyit jelentett, mintha egy kisvárosi focicsapat Angliából eljutott volna a Bajnokok Ligája döntőjéig.
Mi volt az ön szerepe ebben a sikersztoriban?
Játszottam, bíráskodtam, edző is voltam, mint sokan mások, akik olyan szenvedélyesen szerették ezt a sportot, mint én. Volt még egy feladatom, nekem kellett becsalogatni a nézőket a meccseinkre, így hirtelen promóter is lettem és a nulláról autodidakta módon kezdtem el ezt a szakmát kitanulni. 16 évesen úgy döntöttem, befejezem az iskolát, hogy ennek szenteljem minden időm. Nappal adminisztrációs munkát végeztem, esténként, hétvégente pedig a karrierem építettem a sportban. Kitűztem egy célt, hogy 200 ember szurkoljon nekünk a csarnokban, ami bátor vállalás volt, mert csak néhányan jártak mérkőzésekre és a kosárlabda Angliában nem volt olyan népszerű. Keményen dolgoztam, ennek köszönhetően az Angol Kosárlabda Szövetség felfigyelt rám és 9 éven keresztül, 1977-től 1986-ig alkalmazott, mint promótert, marketingest a nemzeti bajnokságban.
Mondhatni, a tanulás és a fejlődés időszaka volt ez?
Olyan voltam, mint egy szivacs, minden tudást igyekeztem magamba szívni és közben kiváló emberektől tanulhattam. Minden áron marketing szemléletű szponzorációs megállapodásokat akartam kötni. Ennek szellemében elmentem nagyvállalatokhoz, bankokhoz, légitársaságokhoz és multinacionális cégekhez. Kisebb összegeket tűztem ki célul, de azokat professzionális módon szerettem volna megszerezni. Abból is sokat tanultam, ahogy az asztal másik oldalán reagáltak, tárgyaltak. Nem volt túl kifinomult módszer, de működött.
Majd egy újabb fontos állomás következett, ahol több mint 10 évet töltött.
Igen, az Umbro Internationalhoz kerültem 1986-ban, ahol európai marketing igazgatóként dolgoztam. A kosárlabda után itt egy alapvetően futballra, sportruházatra specializálódott társaságnál kellett kamatoztatnom a korábbi tapasztalataimat.
Így jött képbe a Manchester United is?
Pontosan, a MU egyik ügyfelünk volt, kiváló kapcsolatot ápoltunk velük, de volt más nagy csapat is a vásárlóink között, például a Newcastle United, vagy az angol labdarúgó válogatott. Ahhoz, hogy én is ott folytassam a pályám, az is hozzásegített, hogy az akkori főnökömet az Umbrotól átcsábították Manchesterbe, ő lett a klub vezérigazgató-helyettese. Másfél évvel később – ekkor már 1999-et írtunk – marketing igazgatóként kezdtem el egy világhírű, tőzsdén is bejegyzett egyesületnél dolgozni.
Ez a kinevezés a legendás Bajnokok Ligája döntő után történt?
Érdekesen alakult a dolog, mert ott voltam a Bayern München elleni utolsó percekben megnyert finálén, de még Umbrós sapkában ültem a nézőtéren. Persze, ekkor már pontosan tudtam, hogy szeptembertől átteszem a székhelyem Manchesterbe.
Nem rossz kezdet, hogy egy BL-győztes együttesnél dolgozhatott.
Igen, abszolút, Európa legjobb alakulatához kerültem az új szezonban. 1999-ben nem létezett még marketing osztály a klubnál, csupán néhány ember foglalkozott ezzel. Nagyon sok vállalat hívta magát szponzornak, de ők igazából csupán saját portékáik hirdetőiként jelentek meg nálunk. Többségük helyi érdekeltségű társaság, a Sharpon kívül nem volt olyan nemzetközi cég, amely szponzorálta volna az együttest.
Kidolgoztam egy programot, amelyet manapság sokan követnek. A Bajnokok Ligájából vettem át a koncepciót, melynek lényege, hogy kevesebb támogató legyen, akik minden lényeges felületet megkaphatnak, de cserébe a megfelelő mennyiségű összeget tegyék le az asztalra. A másik fontos lépés az volt, hogy a csapatra vonatkozó megállapodásokat előtérbe helyeztem az egyéniekkel szemben. Ugyanezt a módszert alkalmaztam már 77-ben is a kosárlabda szövetségnél, csak ott egészen más nagyságrendű pénzekről volt szó.
Ezek szerint az elért eredmények ellenére sem indult egyszerűen a történet.
Teljesen más volt minden a futball világában, a marketing szemlélet akkoriban még gyerekcipőben járt az iparágban. Hét évet töltöttem el Manchesterben, ez idő alatt sikerült több nagy megállapodást tető alá hozni. Aláírtunk az Audival egy átfogó szponzorációt, a Vodafone-nal a korábbihoz képest háromszor akkora egyezséget kötöttünk. Értékesítettük a kereskedelmi jogokat a korábbi cégemtől, az Umbrotól a Nike-nak több mint 300 millió fontért 13 évre. Ez volt akkor a legnagyobb ilyen megállapodás, amit az amerikai óriás valaha kötött klub- vagy egyéni szinten a sportban, úgyhogy mondhatjuk, hogy történelmet írtunk. Ezt a rekordot nemrégiben LeBron James írta felül.
Mit takart pontosan ez az áttörést hozó üzlet?
Az újdonsága a termékpaletta teljes felölelésében rejlett, lényegében egy totális merchandising szerződésről beszélhettünk. Nemcsak mezeket foglalt magában, hanem tollakat, posztereket, sálakat, tréningruhákat stb. Lényegében az MU merchandisingja a Nike leányvállalatává vált. Büszke vagyok erre az egyezségre, és a többi olyan megállapodásra is, ahol szintén sikerült áttörést elérnünk. Több akciónkat a klubnál a későbbiekben más egyesület is követte, az általam lefektetett alapokra Manchesterben azóta pedig már más építkezik és teszi ezt egyre jobban és jobban. Fantasztikus látni, ahogy napjainkra egy igazi „pénzgyártó géppé” is vált ez a futballklub, és ebben én is egy kis szerepet vállalhattam.
Milyen volt a kapcsolata a legendás mesterrel, Sir Alex Fergusonnal?
Őszintén, nagyszerű, az elején történt valami, aminek nem nagyon örült és akkor kaptam tőle egy fejmosást, de azon kívül jó viszonyt ápoltunk. Sir Alex egy szuper ember, rendkívül intelligens, rengeteg minden érdekli. Ha róla kérdeznek, mindig elmondom, hogy egy olyan egyéniség, akit mindig nyugodtan odatennék egy vacsoraasztalhoz, legyen szó bármilyen társaságról. Megtalálja a hangot a királyokkal, királynőkkel, de a mindennapi emberekkel is, tényleg hihetetlenül szórakoztató figura. Képes lenne egész nap a futballról beszélni, de másról is lehet vele társalogni, ráadásul, ha leül valakivel, akkor látszik rajta, hogy őszintén érdekli a másik.
Tartja még a kapcsolatot valakivel a csapatból?
Igen, igazából néha együtt szoktuk ünnepelni a születésnapunkat David Beckhammel, ő is május 2-án látta meg a napvilágot. Jóban vagyok a Neville-testvérekkel, Garyvel és Phillel, valamint Ryan Giggs-sel és néhány korábbi labdarúgóval is. Ehhez kapcsolódóan büszke vagyok arra, hogy tiszteletbeli tagja lehetek a korábbi játékosok szövetségének a Vörös Ördögöknél. Tehetem mindezt úgy, hogy sosem léptem pályára az együttes színeiben. Ezt nem sokan mondhatják el magukról.
Kicsit újra visszakanyarodnék a kezdetekre, gondolta volna, hogy ilyen pályafutás áll majd ön előtt?
Nem terveztem meg előre a karrierem, nem voltak konkrét pontok kijelölje, amiket el akartam érni az utamon. Igazából mindig is szerettem a sportot és egész egyszerűen ebben akartam dolgozni. Az, hogy ez így sikerült, abban szerepe volt az elsajátított képességeknek, némi szerencsének és annak is, hogy folyamatosan tanultam és tanulok új dolgokat, hiszen ismered a mondást: Mindennap iskola! (Every day is a school day! – a szerk.).
Hogyan alakult a szakmai élete az MU után?
Továbbra is maradtam a sportban, de a szórakoztató iparban is megmártóztam. Volt egy érdekes projektem a Harry Potter könyvek szerzőjével, J.K. Rowlinggal, segítettem a digitális platform rendszerének a felállításában és szponzorációs értékesítésében. Itt is sikerült egy olyan üzletet kötni, amire addig még nem volt példa. Japánba kellett utazzak a Sonyhoz, hogy személyesen tárgyaljunk arról, hogy támogatóként élvezhetik az új platform előnyeit, de a jogok továbbra is az írónál maradnak. Végül egy 50 milliós szerződést írtunk alá.
Hogy ez miért különleges? Ha azt kérdezed, kié a megfilmesítési jog, azt válaszolom, hogy a Warneré, persze ezért életjáradék jár cserébe. A könyvekkel kapcsolatos jogok sem tartoznak már az íróhoz, de a digitális jogok nála vannak. Érdekes, hogy amit a sportból tanulhattam, azokból több dolgot más területen is lehetett hasznosítani, kis változtatással megismételni, ugyanakkor volt olyan, ami nem működött.
Örülök, hogy más területet is érintettünk, hiszen ön a Virtuózok című klasszikus magyar zenei tehetségkutatót birtokló cég nemzetközi üzletfejlesztési részlegének alelnöke és ebbéli pozíciójában a műsor terjesztéséért felel a nagyvilágban. Ebben a koncepcióban is tudott valamit hasznosítani a sportos tapasztalatokból?
Teljesen szűz terület volt nekem, még csak hasonlóval sem foglalkoztam eddig. A zenei részéről abszolút semmit nem tudtam, a hegedűkről, zongorákról vagy a komolyzenei koncertekről. De a Manchester Unitednél sem nekem kellett edzenem a csapatot, Sir Alex Ferguson volt ezért a felelős. Én ott is a marketinggel és értékesítéssel foglalkoztam, és most is ezt teszem.
Szeretném megkérni, hogy fejezze be a következő mondatot: A karrieremben arra vagyok a legbüszkébb…
Hogy megmutathattam a gyerekeimnek, hogyan kell keményen dolgozni, és ebből milyen előnyei származhatnak az embernek. Van még valami, ami elsőre apróságnak tűnhet és amit csak nagyon kevés embernek mondtam el. Egy pillanatképet szeretnék kiemelni a pályafutásomból, ami sokat jelentett nekem. Még a Manchester Unitednél a kollégáknak hála, én nyertem meg a szavazást, ahol arra a kérdésre kellett válaszolni, hogy kivel szorulnál be a legszívesebben egy liftbe.
A beszélgetésünk végén játsszunk egy kicsit. Ha elmehetne bárkivel vacsorázni, nem számít, hogy él-e vagy sem, kivel vagy kikkel menne?
Szerencsére elmondhatom magamról, hogy néhány rendkívül különleges emberrel ülhettem egy asztalhoz a futball világából. Pelével 10 évig dolgoztunk együtt, nagyon rendes ember, és ahogy korábban is mondtam, Sir Alex a legjobb választás, ha vacsoravendégre gondolsz. Ha lenne egy ilyen különleges lehetőségem, akkor Muhammad Alival mennék el szívesen.
Miért?
Ali egész egyszerűen túllépett a sporton, az elvek embere volt, aki hajlandó volt szenvedni is azért, amiben hitt. Abban az időben, egy olyan kivételes nehézsúlyú bokszolókat felvonultató mezőnyben többször is vissza tudott térni és világbajnok lett, ráadásul mindezt egy egészen egyedi stílusban. Már Cassius Clayként is kedveltem, igazi showman volt, akit a nézők szerettek utálni. Az emberi és sportolói gondolatai és a harc iránti elkötelezettsége miatt is örömmel vacsoráznék vele.
Az interjút Zámbó István, az Újpest FC korábbi munkatársa a klub segítségével készítette.
Fotók: bt.no, marketersbyadlatina.com, youtube.com, todayonline.com, thestar.com
