Még nem volt 19 éves, amikor Dorogról érkezve azonnal kiharcolta a helyét a Ferencváros klasszisai között. Nem tartozott a legnagyobb sztárok közé, de a sztárok nélküle aligha csilloghattak volna, és a szurkolók is értékelték, megszerették. A 68 éves Mucha Józsefnek ugyanakkor még ma is fáj, hogy nem játszhatott a spanyolországi világbajnokságon.
– Az előfordul, hogy egy gyerek rendőr, masiniszta vagy tűzoltó akar lenni, de hogy bányamérnök… Ez honnan jött?
– Bányászcsaládban nőttem fel. Édesapám dorogi, én Mázán születtem, az egy mecseki bányászfalu, szóval adta magát a választás. Ezért választottam a szakiskolát Esztergom-Kenyérmezőn, de az agyam eldugott zugaiban ott mocorgott a vágy a futball iránt is.
– Azzal hogyan találkozott?
– Az is adta magát. Mázán volt jó futballpálya és felnőttcsapat, amelyben apám védett. Mindig mondta, megyek tréningezni, és számomra ez misztikusan hangzott. Sokszor vitt magával, így részben vagány bányászfocisták között cseperedtem. Imádtam sportolni, de eszembe sem jutott igazolt futballistaként játszani, az iskolában fociztunk, kézilabdáztunk, atletizáltunk, télen korcsolyáztunk és szánkóztunk, nyáron úsztunk is és a környező falvak iskoláival versenyeztünk. Aztán 13 évesen, egy idősebb barátom rábeszélésére mégis leigazoltam a futballistákhoz, és a felnőtt tartalékjai között csaknem negyvenéves csapattársaim voltak. Helyi szinten ők is ászoknak számítottak, sokat tanultam tőlük.
– Mi volt a fontosabb, a futball vagy a tanulás?
– Hivatalosan a tanulás. Amikor Esztergom-Kenyérmezőn kollégista lettem, a szabadidőnkben fociztunk, és az egyik társam, aki az akkor NB I-es Dorog ifijében játszott, beajánlott a klubnál. Fél év múlva már megyei és országos ifiválogatott voltam. Közben a csapat egy év alatt két osztályt zuhant, én pedig 17 évesen már a felnőttek között találtam magamat, olyan társakkal, mint például a legendás korábbi válogatott kapus, Ilku István.
– Két évvel később, 1970 januárjában már a Ferencváros játékosa volt a harmadik vonalból érkezve. Ez szinte meseszerűen hangzik.
Sándor Károly
– Olyan is. Éppen otthon voltam Mázán, amikor kaptam egy táviratot, hogy másnap ekkor és ekkor legyek a postán a telefonnál, mert fontos hívásom lesz. A Fradi keresett. Mészáros Józsi bácsi, a neves ferencvárosi edző ismert az ifiválogatottból, ő hívta fel rám a klub figyelmét. Hamarosan szóban megegyeztünk, majd egy napon a kollégiumban szóltak, valaki keres. Odalépett hozzám egy férfi, és azt mondta, ő Sándor Károly, és azért jött, hogy leigazoljon az MTK-ba. Mondtam, én már elígérkeztem a Fradiba, ami nem volt könnyű, mert gyerekként az MTK-nak szurkoltam, és éppen Sándor Károly miatt.
Milyen érzés volt először belépni a klasszisok közé a ferencvárosi öltözőbe?
– Csókolom!-mal és Jó napot!-tal köszöntem. Ugyanakkor ifiválogatottként a legtöbbjüket láttam már testközelből a tatai edzőtáborban, ráadásul a Fradiba akkor érkeztek más fiatalok is, például Füsi, Vépi, Kű és Branikovits, így azért könnyebb volt. Érettségi előtt álltam, és az alapozás után az első fél évben mindennap a suli után elbuszoztam Budapestre, villamossal kimentem a pályára edzeni, majd visszafelé megtettem ugyanezt az utat vissza a kollégiumba, éjjel még elkészítettem mondjuk a szakrajzomat. Ennek ellenére az első tavaszi fordulóban, Salgótarjánban már kezdtem, nyertünk, én pedig bennragadtam a csapatban.
– Hogyan tudta ilyen gyorsan elfogadtatni magát olyan klasszisokkal, mint Albert Flórián, Novák Dezső, Szőke István, Géczi István vagy Rákosi Gyula?
Albert Flórián (fotó: JochaPress)
– Csak tettem a dolgomat. Rengeteget futottam, passzoltam, nem önzőztem, és talán jól is futballoztam, ráadásul igyekeztem mindig tisztelettudó lenni.
– Úgy tudom, nem mindig sikerült.
– Sejtem, mire céloz. A Vasassal játszottunk, és a tizenhatoson belül összecsaptunk Mészöly Kálmánnal, a labda kiment szögletre. Kálmán mondott valamit, amire én roppant durván szóltam vissza. Szőke Pista készült beadni a labdát, de Albert Flóri intett neki, várjon, majd odajött hozzám, és rám üvöltött, hogy mit képzelsz, te taknyos, hogyan mersz így beszélni Kálmánnal, azonnal kérjél bocsánatot. Én bocsánatot kértem, Flóri pedig szólt Pistának, hogy jöhet a szöglet.
(A teljes interjút az mno.hu/sportoldalon olvashatja.)
