A háromszoros olimpiai, világ és Európa-bajnok vízipóló legenda, dr. Kiss Gergely beszélt a Magyar Edzők Társaságának adott videóinterjúban egykori edzőiről az utánpótlás korosztálytól a felnőttig.
Dr. Kiss Gergely a Csanádi Árpád Olimpiai Baráti Körben (fotó: JochaPress)
A Magyar Edzők Társaságának E-learning-felületén megtekinthető videó-sorozatunkban, amely „Az én edzőm” címet viseli, a 42 éves, háromszoros olimpiai, világ- és kétszeres Európa-bajnok vízipóló-legenda, Kiss Gergely beszélt arról, hogy hosszú pályafutása során mennyit kapott edzőitől az utánpótlás- és felnőtt csapataiban.
„Gyerekként beleszerettem ebbe a sportágba, pedig nem tanultam külön úszni, sosem tudtam például a bukófordulót, csapattársaim szerint ütöttem-vertem a vizet. De a vízilabda volt a mindenem – mesélte Kiss Gergely. – Szerencsére komoly edzőim voltak mindenhol, akiknek sokat köszönhetek, még annak is, aki nem volt jó edző, mert úgy gondolom, minden helyzetből és mindenkitől lehet tanulni.”
A tavaly visszavonult játékos 35 éves pályafutása alatt több mint húsz edzővel dolgozhatott, és nemcsak itthon, hiszen Olaszországban és Montenegróban is légióskodott. Beszélt első edzőjéről, Nagy Károlyról, akitől megkapta az alapokat, és aki először látott meg benne valamit kilenc éves korában.
Aztán Tóth Sándorról, akitől rengeteg szeretetet kapott, majd a Tungsramos éveiről, Tim Gáborról és Godova Gáborról, akikkel szintet léptett, mert egyre többet játszatták a nagyobbak között, tizenöt-tizenhat évesen már szerepelhetett az első osztályban, de rendszeresen nagyobb korosztályban is be-bedobták a mély vízbe, ő pedig állt a sarat. Aztán felnőttként Kemény Dénes tizenöt nyarát kísérte végig válogatott edzőként.
Dr. Tim Gábor (fotó: JochaPress)
„Nekem az a jó utánpótlásedző, aki nem kettő, hanem húsz szemmel figyel, és szinte több kalóriát éget el a parton, mint a sportoló a vízben – fogalmazott Kiss. – Ezért nem állok egyelőre edzőnek, mert annyira komolyan venném, hogy szerintem vagy infarktust, vagy agyérgörcsöt kapnék a medence partján. Túl nagyok az elvárásaim magammal szemben.”
Kiss szerint neki fontos volt, hogy utánpótlásszinten még nem az eredményesség állt az első helyen, hanem az egyéni képességek fejlesztése, szerinte ennek köszönhetően lehetett fiatalon felnőtt válogatott kerettag, és persze annak is, hogy a negatív dolgok néha jobban tudták motiválni, mint a pozitívak.
„Szerencsére az őrjöngő, idegbeteg, paranoiás, mindig a bírókat hibáztató edzőket elkerültem, mert lássuk be, azért ilyenek is voltak, mint minden sportágban – tette hozzá. – Nagyon fontos a megbecsülés az edzőtől, a pozitív visszacsatolás a hétköznapokban is. Az edző-játékos kapcsolatban pedig az, hogy egy tréner hány évig tudja fenntartani a tüzet, meddig tud érdekes maradni, mert nagyon zavaró a játékos számára, ha az edző háttal áll neki edzésen, vagy üldögél, telefonál.”
Kiss Gergely szerint ezért is fontos, hogy az edzők is tudjanak előrelépni, a folyamatos képzésük, amely egyben önvédelem is, hogy ne legyenek beszűkült szakemberek, akik esetleg ugyanazt mondják és tanítják hosszú éveken keresztül.
A teljes video interjút megtekinthetik a Magyar Edzők Társaságának E-learning felületén, ide kattintva!
(MET / Vincze Szabolcs)
