Túlzó elvárások nélkül, inkább az öntesztelés és a tapasztalatszerzés céljával utazik a hétvégén Antwerpenbe Cseh László, ahová vele együtt vélhetően minden Londonba készülő úszó a kemény alapozás műhelyeiből érkezik. Ezzel a szereplésével jó ideig búcsút is mond a versenyzésnek, egészen március végéig, a magyar bajnokság kezdetéig.
– Antwerpen csak egy kitérő a London felé vezető hosszú úton, de ennek a kiruccanásnak is lehet előre mutató szakmai értéke. Ha az alapozás eddigi tempóját és nehézségi fokát minősíteni akarom, akkor azt egy szóval is meg tudom tenni: iszonyatos. Hétfőn például két részletben 13 kilométert úsztunk, megközelítve az eddigi terhelési csúcsot. Kíváncsi is vagyok arra, hogy abban az öt számban, ahová beneveztem, mit tudok így kihozni magamból – hangoztatta az elmúlt évet rövid pályás Európa-bajnoki triplával záró Cseh László a T-Mobile Sporthír Szolgálatnak nyilatkozva.
A terhelés görbéje még magasabbra szökik a jövő hét végétől, még ha nem is olyan magasra, mint ahol a mexikói San Luis Potosi található…
– Ez lesz a harmadik mexikói hosszú edzőtáborozásom, vannak tehát már tapasztalataim, tudom, hogy mire kell vigyázni, mondjuk az étkezésnél és a folyadékbevitelnél – folytatta a négy évvel ezelőtti nyári játékok háromszoros ezüstérmese.
– Egy olyan településen helyezkedünk el, amely a tengerszint felett 2000 méteres magasságban helyezkedik el, itt bizony az első napokban mindenki kapkodja a levegőt, így minden egyes, a vízben megtett tempó is többet vesz ki az emberből, mint bárhol Európában. Az alacsonyabb nyomású oxigén belélegzése viszont serkenti a szervezet vörös vérsejt termelését, amelynek élettani hatása igazán akkor tapasztalható, amikor leereszkedünk a hegyekből, mondjuk Kőbánya 100-150 méteres tengerszínt feletti „magasságába”. Idén jobb lesz az elhelyezésünk és az időjárás is, mint tavaly, amikor a folyosónk négy szobáját egyetlen fűtőtest próbálta bemelegíteni. Azzal bíztattuk egymást, hogy az éjszakai „hibernálás” után a vízben már sokkal jobb lesz!
Turi György tanítványa a szerdai nap délelőttjét a „Sportkórházban” töltötte, az élsportolók szokásos év eleji felülvizsgálatával, amely a sok várakozás miatt a tervezettnél jóval hosszabb ideig tartott.
– Annyira eltökélt és motivált vagyok, hogy az ilyesfajta kisebb bosszúságok sem hoznak ki a sodromból. Mostanában ritkán morgok magamban, hogy miért is kell már megint hajnalban felkelnem és elindulni edzeni, ahová 12 évi élsportolói múlttal a hátam mögött feltehetően csukott szemmel is odatalálnék. ereztem, hogy az olimpia közeledtével ismét úgy fel fogok spannolódni, ahogy az 2008-ban is megtörtént velem. Tapasztalom magamban a fejlődés jeleit, ennél jobban más nem is lelkesíthetne.
Versenyzőtársaival együtt három hétnél is hosszabb időt tölt majd Mexikóban, de aztán sem lesz sokáig itthon, mert gyorsan következik – egy újabb megszokott és bevált helyszínen – a dél-afrikai edzőtáborozás. Tavasz lesz már, amikor újra a saját ágyában aludhat, de kényelembe akkor sem helyezheti magát, mert magyar medencékben és edzőtermekben folytatódik a felkészülés.
– Ha ezt a két külföldi táborozást „túléljük”, akkor az edzésterv szerint olyan kemények leszünk mint a kő és olyan szívósak, mint a pekingi olimpia előtt. Újabban már a hosszú repülőutak sem viselnek meg, köszönhetően annak a kompressziós nadrágnak is, amelynek előnyeire egy amerikai barátom hívta fel a figyelmemet. Egy hosszú alsóhoz tudnám hasonlítani, ami viszont a jól beszabályozott szorosságának köszönhetően serkenti a vérkeringést és a regenerálódásnál is hatásos öltözet. Ennek a „segédeszköznek” a felfedezése is azt bizonyítja, hogy számomra is még mindig sok új akad a Nap alatt…
