Makkos Vilmos 14 évesen, 1937-ben került Kisbérre lovásztanulónak. 1946-ban egyedüli magyarként már Aachenben versenyzett a kontinens legjobb lovasai ellen.
Karrierje töretlenül ívelt felfelé, pályafutása legjobb lovával, Pillangóval, majd a hatvanas években Aranyálommal sok nagy versenyen lett első.
Gőzerővel készült az 1956-os olimpiára – a lovas számokat akkor az Ausztráliában dúló lópestis miatt Stockholmban rendezték -, ám az utazás előtti utolsó napon közölték vele és a teljes magyar military csapattal, hogy nem utazhatnak Svédországba. Pedig saját bevallása szerint a military válogatottnak sem azelőtt, sem azután három olyan jó lova nem volt, mint akkor.
A Nagyszentjánosi Állami Gazdaság és a Sárvári Ménes után, Szombathelyre került. A vasi megyeszékhelyen – a belvárosi fuvaros telep kis udvarán – megalakította a lovasiskolát 1962. április 11-én. A Petőfi utcai lovarda néhány év alatt az ország meghatározó sportegyesületévé vált.
Az ő irányítása alatt kezdte pályafutását az örökös magyar bajnok, Dallos Gyula és az olimpiai negyedik helyezett military lovas, Horváth Zoltán. Személyes tragédiájakor fia, ifj. Makkos Vilmos tragikus bukásakor sem omlott össze és nem fordított hátat szeretett szakmájának. Tartását megőrizve Horváth Zoltánt pótfiaként szeretve egyengette pályafutását egészen az olimpiáig.
Nagy szerepe volt a második világháború utáni hazai military sport újjáélesztésében. Elsők között épített pályát és rendezett lovastusa versenyeket. A 80-as moszkvai olimpián szereplő csapat pályaedzőjeként, komoly érdeme volt a nemzeti válogatott negyedik helyezésben.
A lovakról, a lovaglásról és sportról többet tudott, többet érzett, mint a legmagasabban kvalifikált, sportismeretekkel rendelkező módszertani szakemberek. A lovaglási rendre, a lovak állapotára mindig nagy hangsúlyt fektetett. Sem az edzéseken, sem a pálya szélén, nem adott hangos utasításokat.
Nem kiabált, nem hangoskodott. Szakmai tanácsait mindig nyugodtan, érthetően és egyszerűen közölte. A versenyek elmaradhatatlan látogatója volt nyolcvanon túl is, csak úgy, mit a kezéből a sétapálca és a fejéről a kalap. Különleges képességeknek volt a birtokában. Pusztán a személyes jelenlétével képes volt átadni a követendő viselkedési normákat és a lovas etikettet – emlékezett rá a lovasszovetseg.hu.
Forrás: www.nyugat.hu
