Rudolf Gergely hétvégén több hónapos kihagyás után tért vissza a pályára, és ha már szerepet kapott, lőtt is egy gólt, ami történetesen három pontot ért csapatának. Az egyéves gólcsöndjét megtörő támadóval keddi edzése előtt beszélgettünk.
– Nagy gól volt?
– Nekem tetszett…
– Gondolom, hiszen három pontot ért.
– Ráadásul csak a játékvezető tudja, hogy miért, korábban kiállította a balhátvédünket, és emberhátrányban otthon sem könnyű nyerni. Nyolc perccel a vége előtt kaptam egy jó indítást a balösszekötő helyén, a tizenhatoson belül átvettem, és bár négyen vettek körül, azonnal úgy éreztem, el kell lőnöm. A hosszú alsót találtam telibe, a kapus nem védhette
– Emlékszik mikor rúgott utoljára gólt bajnoki meccsen?
– Nagyon régen, még tavaly, a Bari játékosaként a Milannak. Ha jól emlékszem, márciust írtunk, tehát több mint egy éve.
– Most mi futott át az agyán elsőként?
– A boldogság érzése. Aztán azonnal felnéztem az órára, hogy mennyit kell még kihúznunk.
– Az örömbe üröm is vegyült: az Olympiakosz már megnyerte a bajnokságot, tehát az áhított aranyérem elúszott a Panathinaikosz számára.
– Ez sajnos igaz, és nagy csalódás. Elméletileg van még esélyünk, mert fellebbeztünk a szövetség ítélete ellen, amelyben elvett tőlünk három pontot, de ha vissza is kapjuk, nekünk mind a három hátralévő meccsünket meg kellene nyernünk, az Olympiakosz pedig akár még meg is botolhat egyszer. Szóval az a valószínű, hogy a második, a harmadik, a negyedik és az ötödik részvételével zajló rájátszásban szereplünk majd, azaz még kilenc mérkőzést játszunk. Ha már így alakult, nem is nagy baj, mert nekem jókora meccshiányom van. Az elmúlt bő fél évben nem az volt a legnagyobb baj, hogy bajnokin nem szereztem gólt, hanem az, hogy nem játszhattam.
– Pontosan mi is volt a baj?
– Egy lágyéki sérüléssel kezdődött, a finnek elleni válogatott mérkőzést megelőző edzőtáborban már nem is tudtam rendesen edzeni. Azt hittem, néhány hét kihagyás lesz az egész, kicsit türelmetlen is voltam, így három hónap lett belőle. Elkezdtem az edzéseket, úgy véltem, nincs szükség különösebb óvatosságra, de tévedtem, mert beszakadt a combizmom, és másfél hónapos kényszerpihenő lett belőle.
– Mit szóltak ehhez a görögök, akik nyilván a góljaiért szerződtették?
– Nem örültek, de nem lehetett mit tenni, így hozta a sors. Most rendben vagyok, igyekszem pótolni azt, amit eddig elmulasztottam.
– Mondjuk kilenc meccsen kilenc góllal?
– Benne vagyok, isteni lenne…
– Mi lesz a sorsa a kilencedik meccs után, hiszen a Genoa csak kölcsönbe adta a Panathinaikosznak?
– Fogalmam sincs, ez nem csak rajtam múlik, hanem a két klubon is. A szerződésem még két évig az olaszokhoz köt, és nem ismerem a szándékaikat.
– A szíve szerint minek örülne a legjobban?
– Annak, ha jól tudnám befejezni ezt a bajnoki évet. Jól kezdődött, például a svédek elleni győztes góllal, a köztes időszak pocsék volt, így most a befejezésnek muszáj szépnek lennie. Ha így lesz, és a kilenc mérkőzésen jól teljesítek, nyilván más pozícióba kerül minden fél, aki befolyással van a sorsomra, mintha rosszul futballoznék.
– Ezek szerint remek formában érkezhet vissza május végén a válogatottba.
– Nagyon szeretném, ha így lenne. en alig várom a válogatott edzőtáborait, nagyszerű társaság jött össze most a keretben, és a tavalyi évet sikeresen zártuk, hiszen jócskán előbbre léptünk. en hét gólt szereztem, de ha nem sérülök meg, és játszhatok Finnország, San Marino és Liechtenstein ellen, talán még büszkébb lehetnék.
– Szalai Ádám és Németh Krisztián is szárnyal a klubjában, szóval csatárposzton nagy harc várható a csapatba kerülésért.
– Az a jó! en hiszem, hogy ismét pompás évünk lesz! Tudom, rendkívül nehéz meccsek várnak ránk, de én éppen ezt szeretem, engem feldob a tét, a nagy érdeklődés és a nagy kihívás. A formámra visszatérve pedig, én a görög bajnokság vége után sem állok le, egész nyáron edzeni fogok, hogy pótoljam a hosszú kihagyást. Remélem, ősszel a válogatott ismét az én közreműködésemmel menetel majd sikeresen, szeretnék tökéletesen készen állni ezekre a feladatokra.
