Mit tehetünk, ha egy nemzetközi szövetség annyira korrupt, hogy nem riadnak vissza a világversenyek mérkőzéseinek a nyilvánvaló elcsalásaitól? Mit tehetnek a különböző nemzetek országos szövetségei, ha már tapasztalták, hogy még az Olimpián is adják – veszik a meccseket a fejük felett, de ha szót emelnek miatta, akkor ők ütik meg a bokájukat?
Hogy lehetséges az, hogy egy elcsalt mérkőzés után a bírókat eltiltják a többi mérkőzés pontozásától, de a csalást nem vizsgálják ki a helyszínen, még melegében? Minek menjenek így a nemzetek sportolói az olimpiára? Egy csomó pénzt és keserűséget megspórolhatnának azzal, ha egy íróasztal mögött eldöntenék, melyik ország hány érmet nyer, melyik sportoló milyen helyezést ér el, kit zárnak ki, ki jut tovább. Hoppá. Ez most is így zajlik, csak a háttérben. Ugye fejtől büdös a láb, nyilvánvaló, hogy majdnem mindenkinek van takargatnivalója, így valószínű, hogy a helyi felháborodásokon kívül nem lesz semmilyen retorzió. Kurvaanyázunk egyet, és reménykedünk a következő világverseny sorsolásában. Na nem attól félünk, hogy hátha erősebb vagy ügyesebb ellenfelet kapnak hazánkfiai, hanem attól, hogy nehogy egy „preferált” ország versenyzője legyen az ellenfél. Lehet gazdagabb, lehet valami más előnyökkel kecsegtető, a lényeg az, hogy a nemzetközi szövetség „spanoljon” vele, és akkor nincs is félnivalója. Majd a bírókat beáldozzák, a felháborodókat megfenyegetik, ha ez sem hat, akkor majd jól kitiltják az elégedetlenkedőket.
Meddig lehet ezt büntetlenül csinálni? A mai korban, a mai technikai tudás birtokában számtalan lehetőség lenne arra, hogy egyértelműen dokumentálva legyenek a mérkőzések, egy-egy óvást maximum 30 percen belül minden kétséget kizáróan el lehetne bírálni.
Miért nem törekszik erre az AIBA?
Mikor jön el az az idő, amikor a sportolók a megérdemelt tudásuk szerint kapják az érmeket, a helyezéseket, és nem attól függ majd a végeredmény, hogy ki kivel van jóban, rosszabb esetben ki kit fizetett le, vagy vesztegetett meg bármilyen más módon?
Reálisan nézve biztos, hogy soha, ha a megoldás azon múlik, aki szemet huny, vagy a markát tartja.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak kellene végre az asztalra csapni, és kitűzni egy határidőt, ami alatt egy teljes tisztújítást, és egy gyökeres technikai fejlesztést kell végrehajtatni a nemzetközi szövetséggel.
Ha ezt nem teszi meg, akkor bárhogy is fáj, ki kell venni az olimpiai számok közül az ökölvívást. Ebben az esetben azonnal a fejükhöz kapnának azok, akik most kényelmesen ülnek a karosszékben, és biztos vagyok benne, hogy a fiókok aljáról viharos gyorsasággal előkerül 4-5 pókhálós terv, megvalósítási vázlat, ami eddig azért pihent, mert az a lobbi erősebb volt, amelyik a háttérben a szálakat mozgatja.
Kétes bíráskodásnak nincs helye az olimpián. Nincs helye ott olyan szervezetnek, amelyik nyíltan támogatja a csalást, a korrupciót, a bundázást.
Nem csak mi szeretnénk büszkék lenni sportolóinkra, azt szeretnénk, hogy az egész világ ismerje el őket a tudásuk szerint, ne az erősebb, gazdagabb lobbi kapja az aranyérmet, hanem a sportoló, aki vért izzadt érte.
Az ukránok brazilja:
