A Garmin Racing Team versenyzői nagyon élvezték a tatabányai versenyt, annak ellenére, hogy csak Domonkos László – Horváth István párosnak sikerült befejeznie a versenyt.
Domonkos László: – Az autó kész csoda, hogy elkészült. Péntek reggel jutottunk hozzá a motorjához, szombat hajnalban jött egy üzenet Lencsés Zsolti barátomtól, hogy elkészült, és el tudunk indulni a versenyen. Maradtak persze hiányosságai, de hibamentesen működött egész végig. Ezért mindenkinek köszönettel tartozom, aki segített utolsó éjszaka összerakni, beprogramozni.
– A Rábaring szombaton és vasárnap szintén nem kedvezett az autónak, és nekem is pár évvel ezelőtt – elsőkerekes kocsival – sokkal jobban tetszett. A másik két pályát nagyon élveztük, az oroszlányi talán egy kicsit jobban csúszott, de hozzá lehetett szokni.
– Kis logisztikai malőr következtében vasárnap négy teljesen elhasználódott gumival mentünk egy kört, ami néhány másodperc hátrányt jelentett. Nem is éreztem magam túl nagy biztonságban. Szerencsére nagyobb problémát, kalandot nem kellett átélnünk, így karcmentes maradt az autó.
– A verseny sem alakulhatott volna ennél izgalmasabban. Ifj. Kiss Laciékkal végig hatalmas adok – kapok ment, amiből mi jöttünk ki győztesen 0,1 másodperccel. Majosházi Peti barátom kiszámolta, hogy ez 220 centiméter különbséget jelentett a két autó között az utolsó gyorsasági szakaszon. Ennyi hiányzott Laciéknak, hogy megelőzzenek minket.
– Igazából a H4T kategória első helye és az abszolút ötbe kerülés volt a cél. Ez utóbbit nem sikerült teljesíteni, mert az abszolút hatodik helyen végeztünk, de az előzményeket figyelembe véve nem panaszkodhatunk. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kategóriát pedig Hevesi Pistiék toronymagasan nyerték volna, csak kaptak egy büntetést, ami miatt mégsem arathatták le a babérokat. Gratulálok nekik, mert kiemelkedő időket autóztak.
– A következőkben lesz négy hetünk az ózdi versenyig, szeretnénk sokat foglalkozni a futómű beállításával és az autó esztétikáját is feljavítjuk kicsit. Természetesen gyorsulni szeretnénk.
Gyarmati Ariel: – Az egész hétvége nagyon tetszett, jól éreztük magunkat. Öröm volt számunkra, hogy az előrejelzések ellenére nem esőben, hanem napsütésben volt részünk. Az autóval is sikerült barátkozni és minden percét élveztem annak az időnek, amit gyorsaságin töltöttünk.
– A versenyt sajnos nem sikerült befejeznünk, mégsem vagyunk annyira elkeseredve. Az ötödik gyorsasági szakasz felénél hirtelen csattogni kezdett az autó, mintha kalapáccsal ütnék. Eleinte visszavettem a tempóból, még nem álltunk ki. Miután leértünk a gyorsaságról láttuk, hogy a difi kiszakadt a tartó keretéből. Még ment a kocsi, de úgy hiszem, hogy nem bírta volna ki a hátralévő két gyorsaságit, és csak nagyobb kárt okoztunk volna, így kiálltunk.
– Úgy gondolom, hogy sokat fejlődtünk, mégis lehetne még javulni. Megnyugvást jelentett az orfűi verseny után, hogy most már tudtam mit kezdeni a kocsival. Biztonságosan mentünk végig és fokozatosan gyorsultunk. A fékutakat és kanyarsebességet sikerült is eltalálni. Újra kedvet kaptam a versenyzéshez. Van még mit fejleszteni az autón, így belefogunk szépen fokozatosan. A kategórián belüli küzdelem is felvillanyozó, hiszen nagyon közel autóztunk egymáshoz. Így van értelme versenyezni és adott esetben egy harmadik hely nagyobb eredmény, mint ellenfél nélkül az első.
– A továbbiakban is az RTE versenyein fogunk rajthoz állni, ezen kívül még néhány szimpatikus sprint versenyen. Legközelebb Ózdon támadunk!
