Miután a párviadal első két összecsapásán mindkét fél átélte a varrónők által előszeretettel alkalmazott egy sima és eg
y fordított helyzetet, indulhatott a bajnoki döntő egyik fél második győzelméig tartó különmeccse.
Vasas Óbuda – TEVA-Gödöllői RC 3:1 (22, –24, 24, 15)
Folyondár u., 500 néző. Vezette: Hóbor, Szabó P.
Vasas: Milovits 4, Sándor 18, Miklai 16, Oláh V. 6, Dékány 13, Nagy E. 7, Csere: Lévai (liberó), Fábián, Gudmann, Edző: Jókay Zoltán
Gödöllő: Lutter L. 1, Németh Zs. 10, Merkószki 10, Csengeri 9, Szakmáry 10, Széles 11 Csere: Lékó (liberó), Kriegel Zs. 5, Berze, Horváth G. 3, Edző: Ludvig Zsolt
Ennek első ütközetén Ludvig Zsolt, a vendégek trénere abban a felállásban küldte pályára csapatát, amivel a második találkozón az egyenlítést kicsikarta. Taktikája kis híján ismét bevált, hiszen a bosszantó hibák miatt elbukott nyitó szettet követően, a folytatásban 24-23-as Vasas-vezetésről sikerült fordítaniuk az ekkor harcosan és jó felfogásban röplabdázó gödöllői lányoknak.
Mint utóbb kiderült, a – záró etapot leszámítva – szoros, izgalmas és hazai küzdőtereken ritkán látható megoldásokkal is tarkított csata valójában egy-egy után, a harmadik felvonás drámai végjátékában dőlt el. Egészen pontosan akkor, amikor a gödöllői hatos tagjai a számukra hízelgő 24-23-nál képtelenek voltak lezárni a játékrészt.
Nehéz megjósolni, hogy mi lett volna, ha a felek 2-1-es TEVA-szettelőnyről vágnak neki a negyedik játszmának, az viszont – sajnos – viszonylag hamar nyilvánvalóvá vált, hogy milyen következményekkel kell szembesülniük a gödöllőieknek a nüánsznyi különbséggel elbukott harmadik szett után. Lesújtóval, hiszen városunk csapatának játékosai sem lelkileg, sem fizikailag nem tudtak megújulni, ezáltal az önbizalomtól duzzadó fővárosiak alapos verést mértek rájuk.
Leírni azonban korai lenne a gödöllői különítményt, amelynek az legyen a döntő végén a legnagyobb gondja, hogy nem hazai pályán veheti át az aranyérmet.
Az egyik fél harmadik győzelméig tartó párharc állása: 2-1, a Vasas javára. Az ütközet-sorozat negyedik összecsapását április 27-én, pénteken 18 órától rendezik meg a gödöllői egyetem sportcsarnokában. A találkozót a DigiSport Plus élőben közvetíti.
Jókay Zoltán: – Elnök urunk azt mondta, ki kell szolgálnunk a közönséget, izgalmassá kell tennünk a párharcot, hogy minél több néző jöjjön ki, és azzal büszkélkedhessünk, hogy több ember van a döntőn itt, mint a női kosárlabda-bajnokságban. Ezt plántálom a lányokba, hogy ha épp nagyon vezetnénk, akkor valamit rontsanak el, egy potyalabdát tegyen
ek át, ami odajön a kezükbe azt mindenképpen nyomják le, illetve a feladómnak is azt mondom, azoknak adja a labdákat, akiknek nem megy.
Komolyra fordítva a szót, nagyon hullámzó meccs volt, a szettek elején ment a Gödöllő, a második technikaik környékén már általában mi vezetünk három-négy ponttal, majd aztán visszazárkózott az ellenfél. Ha majd visszanézem a meccset, megint fogok látni szettenként három-négy olyan blődséget, amiket – ha odafigyelnének – nem szabadna elkövetni. Várom én is, hogy egyszer végre jól játszunk, remélem, ez pénteken végre összejön. Természetesen a legfontosabb a győzelem, de az én nyugodtságom akkor jönne meg, ha látnám végre JÁTSZ
ANI a csapatot. Most is az elején alig adtunk centerlabdát, ehhez a rossz emberválasztás mellett persze kellett az is, hogy a bejátszásaink messze nem voltak tökéletesek. Az ellenfél ezt jól olvassa, és már szinte csak a szélső támadásokra készülnek, hiszen szettenként egy-két centerlabda van. Pedig ami odamegy, abból az Esztó a magasságát, a fizikai föllényét kihasználva szépen karmolgatja be a labdákat – az pedig ugyanolyan pont, ugyanúgy felkerül a táblára, mint a szélről befejezett akciók…
Ludvig Zsolt: – Már az első szett végjátékában megmutatkozott, hogy ezek a szettlezárások nem lesznek annyira simák, mint a legelső mérkőzésen, és erre nagyon jó bizonyíték volt a második játszma, amikor hátrányból fordítva sikerült befejeznünk a játékrészt. Hogy a harmadikban ez miért nem sikerült, az egy jó kérdés, de ez nagy szívfájdalom lesz nekünk, mert akkor nagyon hasonló volt a helyzet az előtte lévő szetthez, állt nekünk a zászló, hiszen játszmalabdánk is volt. Ebben az egészben viszont nagyon elfáradtunk, ha akkor tudtunk volna még egyet forogni, akkor vissza tudtam volna hozni Lizát és Csengeri Petrát is, akkor talán máshogy alakultak volna a dolgok. A Vasas azonban ott nem engedett ki minket, így övé lett a szett. Ezt követően pedig leálltunk, beragadtunk egy állásba, ráadásul Miklai Zsani alaposan megszervált minket. Sajnálom, hogy így alakult a vége, lehet, hogy ha mi nyerjük meg a harmadik szettet, akkor még mindig játszanánk. A megbeszélt taktikát részben láttam csak vissza a pályán, noha szerkezetileg most is jól együtt volt a két csapat, hisz a legerősebb sorok voltak egymással szemben, és abszolút nyilttá tettük a küzdelmet. Sajnos voltak olyan gyengébb egyéni teljesítmények, amelyek három napja nem, így péntekre azt várom, hogy ezek ismét helyre jönnek, és akkor ismételten nyílttá tudjuk tenni a küzdelmet.
