Halász Bence kalapácsvető mesélt a #magyarock-nak Tokióról, sportkarrierjéről és arról, mi motiválja.
Hogyan vészelte át a koronavírusos időszakot?
Természetesen nehéz volt a helyzet az elmaradt versenyek miatt, viszont nagyon szerencsés helyzetben voltam, hiszen az egyesületemnek, a Dobó SE-nek saját pályája van, így nem kellett edzést kihagynom, ugyanúgy tudtuk folytatni a munkát.
A világranglista élbolyába dobta magát, illetve nehézkalapáccsal megdöntötte Annus Adrián országos rekordját, a 125. országos atlétikai bajnokságon szenzációs, 79.88 méteres egyéni csúccsal újra magyar bajnok lett kalapácsvetésben, a Gyulai Memorialon a dobogó második fokára állhatott, a Chorzów-ban rendezett nemzetközi atlétikai versenyen szintén ezüstöt szerzett, hogyan tovább?
Az idei évre az olimpia volt a cél, amíg ki nem derült, hogy elhalasztják. Töretlen lendülettel folytattam tovább a felkészülést, hiszen azt tűztem ki magamnak célul, hogy szeretném idén végre túllépni a 80 métert. Úgy gondolom, hogy efelé nagyon jó úton haladok. Több olyan verseny volt már, ahol sikerült megjavítanom az idei legjobb eredményem, illetve számos világversenyen tudtam dobogóra állni és szeretném, hogy ez Tokióban is hasonlóképpen legyen. Egy tokiói poszter az első dolog, amit meglátok, mikor felkelek. Ez is mutatja, mennyire céltudatosan élem a mindennapjaim.
A karriere nagyjából hatodik osztály környékén kezdődhetett, amikor egy iskolai atlétikaversenyen úgy ugrott, mint egy szöcske, és kétszer akkorát dobott, mint a többiek.
Igen-igen, ez Kiskunhalason történt még, ott kezdtem igazából komolyan atlétikával foglalkozni, és egy terematlétikai-versenyen figyelt fel rám az akkori edzőm, neki köszönhetem, hogy elindított ezen a pályán.
A Dobó SE olyan mint egy nagy család. Úgy érzi, hogy ott egy második családra lelt?
Mindenképp! Nem csak az edzőtársakkal vagyunk körbevéve, hanem barátokkal is. Olyan barátokkal ráadásul, akikre lehet számítani, és bármit meg lehet velük beszélni.
Van egy kedvenc hashtegetek, a #behívomazutcárólésmegcsinálja. Volt már rá példa, hogy az edzőjük tényleg behívott valakit az utcáról és megcsinálta?
Igen, ez híres. Ezt egyébként Laci bácsi, Németh Zsolt testvére találta ki; amikor nem tudunk valamit megcsinálni, ahogyan ő szeretné, akkor mindig azt mondta nekünk, hogy bárkit behív az utcáról, és meg fogja csinálni. Egyszer így is tett, és az ő bevallása szerint sikerült.
A Dobó SE, de önmagában Szombathely is mindig adott top kalapácsvetőt a sportodban. Gécsek Tibor, Annus Adrián és Pars Krisztián. Nyomást jelent, hogy ön a következő?
Egyáltalán nem jelent nyomást, ez inkább motiváció, hogy olyan egyesületben készülhetek, ahol ilyen sportolók nevelkedtek ki, én is szeretnék a nyomdokukba lépni. Krisztiánra például mindig számíthatok, nagyon sokszor segített már nekem. Nincs meg köztünk az az ellenséges rivalizálás, mint ami más ellenfelekkel, inkább próbáljuk egymást húzni, motiválni.
Sok másik sportot is szeret, például a labdarúgásban a Bayern Münchennek szurkol. Örül a sikerüknek?
Természetesen nagyon örülök nekik. Az elején ugye mindenki mondta, nem fog Bundesligát nyerni a Bayern, mégis sikerült nekik. Azóta pedig a Bajnokok Ligáját is megnyerték. Meccsükön egyébként még nem voltam Münchenben, az Oktoberfesten viszont már igen.
Többször nyilatkozta, hogy nagyon várja már a 2023-as atlétikai vb-t, amely itt Magyarországon lesz, és nagyon nagy pluszt adhat, hogy hazai közönség előtt rendezik meg.
Egy sportolónak az a legnagyobb vágya, hogy egyszer hazai közönség előtt mutathassa meg tudása legjavát, én is remélem, hogy akkor leszek majd életem egyik csúcsformájában.
12-13 évesen csöppent ebbe a világba, remek sikerekkel és eredményekkel. Mit üzen azoknak a mostani 12-13 éves fiataloknak, akik kétszer akkorát dobnak medicinlabdával, mint a többiek, és már most látszik rajtuk, hogy tehetségesek? Miért a nehézatlétikát válasszák a foci vagy a kosár helyett?
Azt üzenem nekik, hogy merjék kipróbálni magukat új dolgokban, és utána pedig nem szeretnék “mainstream” lenni, de kövessék az álmaikat. Amit szeretnének elérni, azért dolgozni kell.
Forrás, fotó: magyarock.hu, MTI/Vasvári Tamás
