A mesterek hazai és nemzetközi mezőnyének egyik legeredményesebb tagja, Rechnitzer Zoltán 2020-ban szinte nem tudott hibázni. A 71 éves versenyző a gyorsasági masters magyar bajnokságon öt aranyérmet szerzett, a mesterek maraton bajnokságán két hete K-1-ben első, párosban második lett, a napokban pedig megkezdte a téli alapozást, és készül a következő szezonra.
Rechnitzer Zoltán (b) és Storcz Botond a győzelmi emelvénye
Mióta indul masters kajak-kenu versenyeken?
– 1989-ben szerepeltem először a dániai World Masters Games-en, arra már elég komolyan készültem. Később részt vettem hasonló eseményen 2002-ben, és 2009-ben Melborne-ben, és Sydney-ben, minden ilyen verseny hatalmas élmény volt. A sportágon belül is több mesterek világbajnokságon részt vettem, jártam Raciceben, Poznanban, de azért nem voltam ott az összes nemzetközi versenyen, viszont tavaly természetesen indultam Szegeden, és az első európai Masters Gamesen is Torinóban.
Egész pontosan a 2019-es szegedi masters világbajnokság legeredményesebb versenyzője lett, mennyit készül az ilyen világversenyekre?
– A tavalyi különleges év volt, jót tett nekem, hogy együtt készülhettem a BKV-ban egy nagyon lelkes csapattal, mert azért van bennem egy kis lustaság. Inspiráltak a többiek, így összeszedtem magam. Korábban mindig egyedül, vagy Kárai Péter barátommal kettesben eveztem, ő egyébként a leges legnagyobb támaszom, nagyon régóta sportolunk együtt. Éppen most szeptemberben volt 25 éve, hogy vele, és két másik barátommal Szárnyaszegett Ólommadarak néven saját futóklubot alapítottunk, és azóta is rendszeres tartunk közös edzéseket. Az alapító futásunkat 1995. szeptember 14-én rendeztük meg, akkor Margitsziget-kört futottunk időre. Idén szeptember 14-én megtartottuk a jubileumi futást, érdekes volt összehasonlítani az akkori, és a mostani időket. Péter és köztem éppen 25 év van, hozzáteszem, én 1995-ben gyorsabb voltam, mint ő 2020-ban. Egyébként most próbálok visszazökkeni a futásba, mert nyáron csak kajakozni szoktam.
Tavaly a világbajnokságon, idén pedig a masters magyar bajnokságon a háromszoros olimpiai bajnok Storcz Botonddal győzött, mikor alakult meg ez az egység?
– Boti oszlopos tagja annak a BKV-s csoportnak, akikkel tavaly óta együtt evezek. 2019-ben mindketten készültünk a világbajnokságra, de sokáig egyáltalán nem beszéltünk arról, hogy milyen számokban indulunk. Aztán az egyik edzésen megkérdeztem tőle mik a tervei, ő pedig mosolyogva rávágta, hogy
“Veled indulok 1000 párost, Zoli bá!”.
Mondanom sem kell, nagyon meghatódtam, ráadásul nem csak elindultunk a versenyen, hanem az utolsó napokban készültünk is rá, páros edzéseket tartottunk és taktikát dolgoztunk ki. Boti azt mondta, hogy az 1000 méter 500-nál kezdődik, amikor a döntőben Szegeden féltávnál jártunk, akkor úgy éreztem, hogy nem fogom végig bírni. Ráadásul Botond 800-nál elindította a hajrát, próbáltam követni, de amikor célba értünk az első helyen, ahhoz sem volt erőm, hogy pacsit adjak neki. Tavaly lettem 70 éves, Boti ezt szánta születésnapi ajándéknak, felejthetetlen élmény volt, de nem számítottam arra, hogy idén is együtt fogunk versenyezni, aztán a 2020-as magyar bajnokságon K-2 500 méteren ismét együtt nyertem az olimpiai bajnokkal.
Hogy csinálja, hogy ennyi energiája van a sportolásra?
– Nagyon szeretek mozogni, és régóta érdekelnek a kihívások, ezért mindig szakítottam időt a sportra. Már a 80-as évek elején enyém volt az egyes rajtszám az első itthoni triatlon-versenyen, a Vasi Vasemberen. A már emlegetett futóklubunkkal több maraton váltón is részt vettünk, kajakozni pedig mindig is szerettem. Versenyzőként szereztem kilenc felnőtt magyar bajnoki címet, később a feleségem 25 éven át volt gondnok az UTE vízitelepén, ott éltünk a Tímár utcában, így adta magát, hogy gyakran vízre szálljak. Egyébként ennek köszönhető az is, hogy a Storcz-testvéreket már kisgyerek koruk óta ismerem. Másrészt nyugdíjasként a családi vállalkozásunkat vezetem, megtehetem, hogy akár reggel, akár napközben elmenjek sportolni. Korábban télen csak futottam, nyáron pedig eveztem, de tavaly elkezdtem kondizni is Storcz Ákosék edzőtermében, ahol hetente háromszor kajakos öregfiúkkal készülünk, úgy hogy a tervek szerint idén novemberben is nekiállunk az erősítésnek.
Van olyan masters versenyző a sportágban, aki bőven 80 felett is rajthoz állt a versenyeken, Ön hogy tervezi, meddig marad aktív?
– Azt mondtam magamnak, hogy addig folytatom, amíg biztonsággal megülöm a K-1-est, mert nekem a szélesebb hajó nem adja ugyanazt az érzést. Most maratoni hajóim vannak, amelyek könnyebbek, mint a gyorsasági kajakok, de a versenyekre mindig kisúlyozom őket. Jól érzem magam, remélem még néhány évig ott lehetek a korosztályom legjobbjai között.
(Magyar Kajak Kenu Szövetség)
