Mióta az eszemet tudom, és leültem első alkalommal a nagyszüleimnél, vasárnapi ebéd után Forma1-t nézni a TV-ben, azóta vágytam arra, hogy egyszer élőben is megcsodálhassam az autósport legmagasabb szintjén lévő sztárokat. Álmodoztam arról, hogy tudósítóként ott leszek a rajtrácson, és interjúkat készíthetek a pilótákkal. Ha úgy vesszük, nem is kellett sokáig várnom erre… A vidéki lány eljutott a magyar autósport történelmének, versenynaptárának legnagyobb rendezvényére. 23 évesen megkaptam az első Forma1-es akkreditációmat a hungaroringi, 27. Eni Magyar Nagydíjra.
Bő egy héttel ezelőtt érkezett az értesítés a szerkesztőség központi e-mail címére, hogy azon szerencsések közé tartozok, akik a médiát képviselhetik a magyar futamon. Mondanom sem kell, ugráltam örömömben, hiszen ahogy előtte több kollégától is hallottam, nem olyan egyszerű bekerülni az akkreditált újságírók közé. Egy ördögi körnek tartják, hiszen általában csak azok kapják meg az akkreditációt, akik korábban is részt vettek már az eseményen… Hogy lehet akkor így bekerülni? Nagy szerencsével! Isteni csoda talán, de elsőre sikerült.
Lepkék kezdtek szálldogálni a gyomromban, mikor csütörtök reggel elindultam a Hungaroring felé. ,,Úristen, akkor ez most már tényleg komoly?” – kérdeztem magamban. es igen, komoly volt, teljesen. Az akkreditációs központban névre szóló, fényképpel és mágneses kóddal ellátott kártyám kaptam, amit ha odaérintek a biztonsági kapuhoz – becsippantom magam -, akkor kijelzik a színes fényképemet, és jelzi, hogy ,,Horváth Judit belépett a ,,börtönbe„.” es hogy miért börtön? Na nem azért, mert olyan kegyetlenül bánnának az emberrel – épp ellenkezőleg. Ezt a jelzőt csak azért alkalmazom rá, mert itt tényleg nem lehet semmilyen szabályt, biztonsági ellenőrzést kijátszani, lépten-nyomon figyelik, hogy tényleg te vagy-e a tulajdonosa a Média Pass-odnak. Ami érthető is, hiszen világsztárok költöztek most 4 napra a Hungaroringre…
Megérkezést követően rögtön becsekkoltam magam a média szobába, ahol helyet is foglalhattam magamnak. es nem ám úgy, hogy leraktam a cuccomat, és bíztam a Jóistenben, nehogy valaki elvigye azt, vagy csak úgy odaüljön… Nem! Névre szólóan felmatricázták számomra a helyet, és tényleg csak én ülhetek oda… senki más! Már ez hatalmas megtiszteltetés és ,,csoda” számomra. Egyenrangú kollégaként kezelnek a többiek, pedig csak egy kisebb magazint képviselek, és elég fiatal is vagyok, zöldfülű. Nagyon jól eső érzés, mit ne mondjak…
A csütörtöki napom tehát a médiás ismerkedésekkel telt, feltérképeztem a Paddockot, megnéztem a csapatok kis ,,kuckóit” (mert én csak így hívom ezeket a monumentális mobil építményeket, ahol vendégül látják a team-k a sajtót, barátok, csapattagokat, stb…). Mindenhol szeretettel, mosolyogva várnak, kínálnak itallal, étellel. epp jóízűen kortyolgatom a Red Bullt a kollégák társaságában, amikor egyszer csak egy ismerős arc tűnik fel a semmiből… ,,Nézzétek, ott jön Schumacher!” – kiáltom, s mindenki ott hagyott csapot-papot, s rohant ki, hogy egy képet készíthessen az egykori német világbajnokról. Alig telik el pár perc, s egy újabb klasszis – Jenson Button jelenik meg. Sose értettem, miért mondják rá azt a nők, hogy igazi szépfiú. Hát, most megértettem – első látásra bele szerettem 🙂 Természetesen mindkét pilótát sikerült lefotóznom, amit láthattok is a képeken.
Ebéd előtt még kimentünk a bokszutcába, körbenéztünk, ahogy készítik fel a kocsikat, és lőttünk pár fotót is. Nem mindennap ülhet ott az ember, ahol a versenymérnökök a pálya széléről követik az eseményeket a nagydíjak közben… Délután 1-kor ebéd a Ferrarinál, majd 2-kor már a Red Bullnál volt jelenésem, hiszen Sebastian Vettel sajtótájékoztatót tartott. Alig 1-2 méterre ült le mellettem a klasszis, mosolyogva válaszolt minden kérdésre, amikkel bombázták. Elsősorban persze mindenki arra volt kíváncsi, mit szól a Német Nagydíjon hozott sportbírói döntéshez, miszerint elvették tőle a 2. helyet Jenson Button ,,lökdöséséért”. A válasz csak ennyi volt: ,,Belülről nem tűnt olyan vészesnek a helyzet, de történt, ami történt, elfogadom a döntést, és most csak az előttem lévő versenyre koncentrálok.„
Háromkor újabb sajtótájékoztatóra voltunk hivatalosak, amit az FIA hivatalosan szervezett. Narain Karthikeyan, Kamui Kobayashi, Heikki Kovalainen, Pastor Maldonado, Kimi Räikkönen és Fernando Alonso voltak az alanyok, akik majdnem háromnegyed órán keresztül álltak a média képviselőinek rendelkezésére. A legtöbb kérdéssel a spanyol versenyzőt bombázták, hiszen a ,,hét futam-hét különböző győztes” szituáció után ő lépett meg a többiektől az elmúlt két versenyen aratott plusz diadalaival. A szakmai kérdések mellett helyet kaptak magánélet-jellegűek is: a legnépszerűbb a mai napon kezdődő Olimpiával kapcsolatosak voltak. Álltam a hangosító pult mellett, szabad tér volt előttem, mindent láttam, és talán fel se fogtam, hogy ,,Igen, ők most tényleg itt vannak előtted, élőben!” Olyan volt, mintha a TV-ben néztem volna őket, pedig alig ültek messzebb tőlem, mint 2 méter, és az interjú végén még el is mentek mellettem.
A délután hátralévő részében kollégámmal, Surányi Gézával több helyre is ellátogattunk, és interjút készítettünk a pilótákkal. Megismerkedtünk Charles Pic-kel a Marissiatól, valamint a Scuderia Torro Rosso két pilótájával, Daniel Ricciardoval és Jean-Eric Vergne-vel. Nagyon lazán, jókedvűen és barátságosan válaszoltak minden kérdésre, amire csak kíváncsiak voltunk. Még egy kis haverkodás, beszélgetés, és máris este fél 7 volt, indultunk haza.
Nem szégyellem bevallani: olyan volt tegnap, mint egy kisgyerek. Ujjongtam, ha megláttam egy pilótát, hevesebben kezdett verni a szívem és kaptam a telefonom után, hogy megörökítsek minden pillanatot. es ez még csak az első nap volt, amikor – ha úgy vesszük – semmi komolyabb, hivatalos esemény nem történt. Egyszerűen csak megtapasztalhattam, hogy a versenyzők is emberek, akik a földön járnak.
A hétvége folyamán kezdődik az éles bevetés, izgatottan várom már, mit tartogat számomra a következő 3 nap. Annyit már most elárulok, hogy a pénteki reggelimet a McLarennél fogyasztottam el, Lewis Hamilton és Jenson Button szomszédságában – na, de a többit majd egy holnapi beszámolóban teszem közzé. Ám ebből kiindulva azt hiszem, nem lesz élményektől és izgalmaktól mentes hétvégém a 27. Eni Magyar Nagydíjon! 🙂
Horváth Judit
A cikk folytatódik..! kattintson ide!
