Még napokkal a döntés után is kellemes érzés visszagondolni vasárnap estére, amikor eldőlt, hogy Magyarország kapja a 2024-es sakkolimpia rendezésének jogát. Természetesen nagyon örül ennek a sikert mindig és mindenhol a közös munka javára író elnök, Szabó László is, akit a Magyar Edzők Társaságának (MET) elnöke, Molnár Zoltán jókívánságaival kerestünk meg . Természetesen a beszélgetés is létrejött.
Bobby Fischer japán feleségével
– Szeretném először megkérdezni, hogyan került kapcsolatba ezzel a komoly fizikai igénybevételt is követelő szellemi sporttal, a sakkozással?
– Kemény katonatiszt, majd vasutas nagyapámtól tanultam meg sakkozni Tapolcán, ahol ő a helyi vívóklubot is megalakította. Érdeklődésemet csak fokozta, hogy sokat mesélt a kor legnagyobb játékosairól. A Fischerrel kapcsolatos bármilyen történet nagyon érdekelt, magyar vonalon pedig az akkoriban a világ legszűkebb élmezőnyéhez tartozott Portisch Lajost követtem leginkább. Középiskolásként a budapesti Veres Pálné Gimnázium sakkcsapatában is játszottam, de egyéb sikereket nem értem el.
– Az alapvető érdeklődés tehát megvolt a sakk iránt, de ettől még nem lett volna a szövetség elnöke…
– Amikor 2011-ben Töröcskei István is pályázott elnöknek, ő felkért, ha megválasztják, legyek nála elnökségi tag. Mivel Seszták Miklós lett a befutó, így én értelemszerűen kikerültem a képből. Majd nyolc évvel később, amikor újra elnökválasztásra került sor, valakiknek a 2011-es választásról eszébe jutottam. megkerestek, elvállaltam, megválasztottak. Így lettem 2019-ben a sakkozók elnöke.
– Köztudott, hogy nem valami ideális állapotokat örökölt. Mi volt az első cél, amit maga elé tűzött?
– Azonnal a sakkolimpia megrendezésének tervét vettem a fejembe, amit nem célnak, hanem eszköznek tekintettem. Meggyőződésem ugyanis, hogy egy ilyen nagy feladat alapvető húzóerőket mozgósíthat az egész sportágban. Magyarországnak hatalmas sakkbeli múltja van, olimpiai bajnoki címekkel és érmes helyezésekkel, világklasszis sakkozókkal. Az első perctől kezdve úgy gondoltam, ilyen hátországgal nem szabad elapróznunk magunkat, hanem a csúcsot kell megcélozni. Másfél éves, sokoldalú előkészítő tevékenység sikere ez a döntés, amely mindenképpen komoly tekintélynövelő tényezője az egyetemes magyar sportnak is.
– Most mi mindent kell tenniük azért, hogy a magyar sakkozás gúlája minél szélesebb alapokon álljon?
– A 2020-tól 2024-ig terjedő időszakra beindítjuk a Maróczy Géza nevével fémjelzett programunkat, amely a sportág bázisának szélesítését éppen úgy megcélozza, mint a minőségi sakkozók mezőnyének erősítését. Miután a nagy célt elértük, most a legfelső sportvezetéshez fordulunk a szükséges támogatás megszerzéséért.
– Kik azok a sakkszakemberek, akikre különös súllyal óhajt támaszkodni a következő években?
Csom István. Fotó: jochapress
– Nagyon fontosnak tartom Portisch Lajos nagymester véleményét, hiszen ő megkerülhetetlen szaktekintély a magyar sakkozásban. A szövetség ifjúsági kapitányaként dolgozó Ribli Zoltán nagymester tanácsaira, ajánlásaira szintén sokat adok! A sokoldalú Kállai Gábor is a legbelső munkatársaim közé tartozik. Sajnos Csom István nagymester nem tudta vállalni az elnökségi tagságot, de konzultálni biztosan fogok vele is. Az elnökségünk egyébként tíztagú, az alelnök Nádasi Tamással és jómagammal összesen tizenketten vagyunk.
– Ha bárhol minőségi sportról beszélünk, óhatatlanul szót érdemelnek az edzők is.
– A szövetség legfelső szintjén jelenleg direktben nem foglalkozunk az edzők kérdésével. Megnyugtatónak tartom, hogy a Testnevelési Egyetemen sakkedzőképzés is van. A többi majd menet közben kialakul.
(jochapress / Jocha Károly)
