Milyen beosztásban maradt a klubnál, miután elhagyta Újpestet? Szerbiában jelent meg, hogy bár már edző nem volt, vezető játékosmegfigyelőként még a klubnál maradt, és ez a megbízatása csak Predrag Rogan decemberi távozásával szűnt meg.
– Semmiféle beosztásom vagy munkaköröm nem volt Újpesten, miután távoztam vezetőedzőként. Az igaz, hogy novemberig volt szerződésem a klubnál, de nem dolgoztam a csapatnak az előző idény óta, mindössze annyiról volt szó, hogy néhány emberrel baráti maradt a viszonyom, maximum velük beszéltem, találkoztam, de csak, mint magánember. De nem azokkal, akik azt terjesztik róla, hogy nekem még bármiféle döntéshozatali lehetőségem lett volna a mostani csapatnál…hogy lehettem volna vezető játékosmegfigyelő, amikor nincsenek is scoutok Újpesten? Soha nem is voltak, maximum, amikor a Duchatelet-hálózat scoutjaival dolgoztunk együtt. Akikkel nem is feltétlenül értettem együtt sokszor, ők például nem javasolták anno Mbaye Diagne szerződtetését. A folytatást ismerjük, a tulajdonos végül megbízott a döntésemben. Amikor vezetőedző voltam, az én felelősségem volt a csapat szakmai irányítása és az új játékosok kiszemelése is. De a munkám megszűnt az előző szezonban Újpesten. Erre mostanában azzal keresnek, hogy én milyen felelősséget vállalok a mostani csapat rossz szereplésében? Olyat még egyébként sem hallottam, olyan nincs a világon sehol, hogy egy megfigyelő felelőssége legyen egy csapat rossz szereplése… Roderick Duchatelet soha nem igazolt senkit a beleegyezésem nélkül, tudom, hogyan dolgozik a tulajdonos. Úgyhogy a mostani igazolások is csak úgy kerülhettek a klubhoz, hogy azokról az utánam lévő edzők ugyanúgy tudtak – mondta az Újpest korábbi kérszeres Magyar Kupa-győztes szakvezetője, Nebojsa Vignjevic a csakfoci.hu-nak.
Kik terjesztik azt Önről, hogy még szerepe van az őszi, vagy akár a mostani csapat összeállításában is?
“A szurkolóktól származó információk” – mindig ez a duma, de alighanem a klubtól vagy annak környékéről érkeznek ezek a fals hírek, azt nem tudom, pontosan kitől, mert amikor erre rákérdezek, nem kapok választ. Végezni akarok ezekkel a pletykákkal, le akarom zárni ezt az egészet! Szeretem az Újpestet, az ottani embereket, de semmi közöm nincs a mai csapathoz. Ne bújjanak el a nevem mögé!
Az Újpest válsága azért nem ma kezdődött. Mi romlott el már Önnél is?
– A legutóbbi kupagyőzelmünk után még volt egy csapat, amely versenyben volt Európáért, de aztán valahogy minden elromlott. Az én utolsó évemben nagy érvágás volt Feczesin Róbert eladása, hiszen nem csak egy gólerős csatárt, de egy vezéregyéniséget is elveszítettünk. A kupagyőzelem után egyre nehezebb volt motiválni a futballistákat. Én pedig egyszer csak úgy éreztem, nincs tovább, feladtam. Láttam, hogy már felesleges próbálkozni, erőltetni a dolgokat. Ráadásul a riválisaink évről évre egyre gazdagabbak lettek, nekünk pedig szűkültek a lehetőségeink a piacon.
Az Ön utódja, Predrag Rogan is feladta aztán decemberben.
– Neki a koronavírus-járvánnyal, egy igen nehéz helyzettel is meg kellett birkóznia. Három naponta jöttek a meccsek, miközben a fél csapat beteg volt. De nála is bekúsztak az öltözőbe a külső problémák is, például a szurkolókkal zajló feszült viszony, az, hogy milyen rossz a helyzet, az atmoszféra a klub körül. Közben mindenki csak lapított és próbálta kerülni a felelősséget. Neki és az utódjának is kemény helyzettel kell megbirkózniuk.
Michael Oenning a felelős azért, hogy három vesztes meccsel rajtolt az Újpest? Vagy nem az edzőkön múlik a csapat mélyrepülése?
– Az elmúlt idényben én elvittem a balhét, vállaltam és vállalom a felelősséget az akkori dolgokért. És nem mondom, hogy csak az edzőkön múlik ez az egész, de biztos, hogy a mindenkori vezetőedzőnek nagy felelőssége van egy csapat rossz szereplésében. Tudom, hogy a tulajdonos mennyire hisz az edzőkben és a munkájukban, hogy megbízik bennük, ahogy megbízott bennem is hét éven át, akkor is, amikor gond volt a csapattal, a szurkolókkal, bármivel. A legnagyobb felelősség emiatt is az edzőé, nekem is meg kellett birkóznom ezekkel a dolgokkal.
Anyagi dolgokkal is kellett foglalkoznia? Időről időről megjelennek azok a hírek is, melyek szerint Újpesten például csúsznak a fizetések.
– Igen, megint a “hírek”. Amiket valakik generálnak, hivatalos álláspont nincs, a klub nem szólal meg. Hagyják, hogy erről beszéljenek, terjednek a pletykák. Én magam nem tapasztaltam anyagi gondokat, a jelenlegi helyzetet nem ismerem, de akkor, amikor én voltam az edző, a fizetések rendben megérkeztek.
Miért hallgat a klub ezekben az ügyekben is?
– Ez az én problémám is. Ezért hívnak engem is azzal, hogy mi a felelősségem a mostani rossz szereplésben…én akkor is kiálltam a nyilvánosság elé, ha rosszul mentek a dolgok. Akkor is meg kell magyarázni a dolgokat, amikor nem megy a csapatnak. Az Újpest egy nagy klub még mindig és a szurkolókat informálni kell mindenről. Nekem azzal sosem voltam problémám, ha ki kellett állni a nyilvánosság elé, mindig és mindenkinek a rendelkezésére álltam. Különösen, amikor mondjuk öltözői pletykákra kellett reagálni. Nekem is hasznos volt, sokat tanulhattam ezekből. Nem vagyok tökéletes, elkövetek hibákat, így nekem is jó lehetőség volt ez okulni és reagálni.
A vezetőséggel milyen volt a viszonya a sikerek vagy épp a kudarcok idején?
– Azt mondhatom, hogy mindig jó. Az első naptól fogva tudtam, mi a klub politikája, tisztában voltam azzal is. hogy nem mindig lesz lehetőségem leigazolni azt a játékost, akit szeretnék. De ettől függetlenül az ambícióim mindig is megmaradtak a csapat élén. Persze, voltak vitáim Roderick Duchatelet-lel, akár egy-egy játékos kapcsán, volt, amikor igazam volt, volt, amikor nem. De az mindig is tiszta volt, hogy a tulajdonosnak van egy fizetési limitje, amit nem kíván átlépni. Így nekem ehhez mérten is kellett keresnem a lehető legjobb játékosokat. Voltak jól elsült igazolásaink így is, Diagne, Bardhi, Diarra, Burekovic, Obinna és még sorolhatnám, de persze akadtak melléfogások is. Úgyhogy az igazolások terén is elég egyértelmű volt a helyzet, nekem pedig két opcióm volt: vagy maradok és elfogadom, vagy fogom magam és távozom. Én viszont sokáig nem akartam elmenni.
Az Újpest-szurkolókkal régóta megromlott a vezetés viszonya. Hogyan próbálták ezt helyrehozni?
– Én mindig válaszoltam, ha a szurkolóknak kérdései vagy gondjai voltak. Lehet, hogy ez nem az én dolgom, de valakinek beszélni kellett velük is gyakrabban. Sokszor jól is sültek el ezek a beszélgetések, de persze volt, amikor nem volt túl kedves a hangulat ezeken a szemtől szembe találkozókon. Próbáltunk kölcsönös tiszteletet kiépíteni, szerintem ez sikerült is, még akkor is, ha olykor durva szavak is elhangzottak. Nekem ez nem jelentett problémát és sokszor tanulságos beszélgetések voltak ezek.
Elég sok dolga volt akkor, edző volt, játékosmegfigyelő és ezek szerint szurkolói kapcsolattartó is. Most ki választja ki és igazolja le a játékosokat Újpesten?
– Erre elég egyszerű a válasz, de nem nekem kell talán válaszolnom merre. Az én időmben kiderült, hogy a mindenkori edző felelős ezért Újpesten. Igen, vannak még a csapatban olyan futballisták, akiket én vittem oda, Pajovic, Ristevski, Pauljevic, Onovo vagy akár Szakály Péter. Őket “vállalom”. Sportigazgató híján én, mint vezetőedző voltam felelős elsősorban az új játékosok szerződtetéséért. Ennek annyi előnye volt, hogy szabadabban dönthettem, és egyedül “halhattam meg”, nem volt, aki osztozzon velem a felelősségben.
Ebben a nehéz helyzetben hogyan alakulhat az Újpest jövője? Meddig marad például Roderick Duchatelet tulajdonos?
– Azt tudom, hogy próbálja továbbra is lehető legjobbat, legtöbbet kihozni a helyzetből, működteti a klubot továbbra is. Nyilván tisztában van azzal, hogy mennyit költ és fektet be a többi klub az Újpesthez képest, ő pedig ezzel próbálja meg felvenni a versenyt.
A jelek szerint egyre kisebb sikerrel.
– Eléggé úgy néz ki a helyzet. De tudom, hogy még mindig próbálkozik, költ és pénzt tesz a csapatba, az eddigi koncepció mentén. Ami azért nehézség is volt, hiszen ha voltak jó játékosaink, ők azért egy idő után elmentek a gazdasági megfontolások miatt. Így sokszor újra kellett mindent kezdenünk. De az is hozzátartozik ehhez, hogy nem lehetett egy Diagne-t, egy Bardhit vagy egy Diarrát például, hogy sokkal jobb pénzért és erősebb bajnokságba, Spanyolországba, Franciaországba vagy Törökországba igazoljon.
Így viszont esélyük sem lehetett bajnoki címre esélyes csapatot építeni.
– Így nem is igazán lehet. Talán akkor jártunk közel ahhoz, hogy beleszóljunk a bajnoki címbe, amikor Diagne itt volt és a második helyen álltunk. De aztán kb. fél Európa bejelentkezett a csatárunkért, nem lehetett mit tenni.
Mi lesz így az Újpesttel? Kiesik? Eladják?
– Remélem, nem esik ki. Szerintem ez a keret többre képes, mint amit eddig mutatott és kihoztak belőle. Van most a korábbiakhoz képest egy bővebb névsor, nagyjából 25 játékos, akik kapnak fizetést a tulajdonostól. Időről időre felvetődött, hogy Duchatelet eladja majd a csapatot, de szerintem ebben a Covid-helyzetben most ez sem egy egyszerű dolog.
