Olvasom a szomorú hírt a Nemzeti Sport online kiadásában: két nappal 79. születésnapja előtt elment az egykori kiváló kézilabda játékos, majd edző, Joósz Attila!
Joósz Attila a négy év előtti felvételen (fotó: jochapress)
Attilát minimum 40 éve elég jól ismertem, laza baráti kapcsolatban voltunk – ezt nyugodtan kijelenthetem. Egykori klubja, a milliárdokat évek óta – nemzetközi mércével mérve is kiemelten fizetett zsoldosokra – elköltő veszprémiek nem tudták meglátogatni és lefényképezni a Győrtől néhány kilométernyire volt otthonában. Erre csak szerénységem vette a fáradságot: nem sokkal 75. születésnapja után felkerestem és illő módon meg is emlékeztem róla a kézilabda szövetség és a jochapress.hu oldalain, felelevenítve addigi pályafutása legfontosabb eseményeit.
Mondhatom, Attila nagyon örült látogatásomnak, mert – ahogy az kis hazánkban igen gyakran meg szokott történni – korábbi veszprémi klubja sem gyakran nyitotta rá az ajtót. Ez ma már teljesen elfogadott gyakorlat: amikor valaki leteszi a lantot, vagy betegség miatt visszavonul (Attila is erre kényszerült sok év előtt), a hatalmas ígérgetések – hívunk, várunk, keresünk, érdekel a véleményed – a legritkább esetben valósulnak meg.
Ez ellen nem sokat lehet tenni, nem is szólnék, ha nem ért volna személyes sértés a milliárdosok részéről. Ugyanis, ha már levették a kezüket Joósz Attiláról, akkor a róla „keringő” képet (amely egyértelműen a jochapress.hu felvétele, amint az a többszöri, korábbi megjelenések alapján is igazolható) csak úgy, lazán „kölcsönvették” és sajátjukként forgatták – ki tudja hányszor?
Most erre a „lenyúlásra” is fény derült, hiszen a Nemzeti Sport (jóhiszeműen) felhasználta Attila halálhíréhez – saját aláírásukkal.
Ez a „gesztus” jellemző a nagy elefántokra: átgázolni a kicsiken, s ahol lehet, tartsunk is be nekik.
Gratulálok, milliárdosok! Csak így tovább…
(jochapres.hu / Jocha Károly)
