Rossi: „Ha behívom Szoboszlait az Eb-re, veszélybe sodortam volna a pályafutását” – a kapitány a keretről, egy hiányposztról, a Fradi példájáról és a kommentelőkről

Marco Rossi a hivatalos Eb-keretszűkítést kísérő sajtótájékoztatón, újságírói kérdésekre válaszolva fejtette ki, miért döntött Tóth Balázs és Spandler Csaba (mindkettő Puskás Akadémia) kihagyása mellett, illetve, arra is, miért nem számíthat a kontinenstornán Szoboszlai Dominikra (RB Leipzig).

Kapusok: “Számomra egyértelmű a hierarchia”

– Ha a három, a keretbe bekerült kapust kellene értékelni, akkor igazából nem érzek köztük nagy tapasztalatbeli különbséget, Gulácsi, Dibusz és Bogdán is hasonló szinten vannak. De Tóth Balázs is maximálisan kedvező választ, reakciót váltott ki belőlem. Ő korábban is velünk együtt dolgozott és nagyon elégedett voltam a munkájával, ahogyan edzett és emberileg is. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben számíthatunk rá a válogatottnál. Most azért esett elsősorban Bogdánra a választásom, mert kiváló szezonzáráson van, remekül zárta az idényt. Tóth az idény vége felé lesérült – ahogy egyébként Dibusz is -, tehát az utolsó mérkőzést kihagyta. Azt is mérlegelnünk kellett, hogy milyen hosszan játszatták a klubcsapatok a kapusaikat. Tóth Balázs egyébként addig is egy hét pihenőt tartott, amíg velünk volt. Ha pedig Bogdán Ádámot még értékelnem kell, azt kell mondjam, hogy ő is emberileg egy kivételes személy.

Dibusz teljes mértékben egészséges, máskülönben nem is lenne része a szűk keretnek. Én egy régimódi vezetőedző vagyok, számomra a kapusposzt egy rendkívül kiélezett és fontos pozíció, és nagyon egyértelmű hierarchia határozza meg, hogy ki az, aki védi a kapunkat, és ettől a sorrendtől csak rendkívüli esetben vagyok hajlandó eltérni. Egy különleges szükségállapot, ha valakinek a kondíciója leromlik, vagy esetleg egyik ostobaságot a másik után követi el, akkor változtatok.

Tehát a számomra egyértelmű a hierarchia: jelen pillanatban Gulácsi Péter az első, második Dibusz Dénes, a harmadik pedig Bogdán Ádám, és hogy ha semmiféle kellemetlenség nem jön közbe, akkor Gulácsi fogja védeni a kapunkat az elejétől a végéig.

Védők: “Nem igazán látok olyat, akit erre a posztra jó szívvel be tudnék állítani”

– Amikor a válogatott bő keretét meghirdettem, akkor bíztam abban, hogy mindig számíthatok ballábas védőre. Egyet ezek közül elvesztettünk, mert lesérült.

Amikor közénk érkezett, eleinte kicsit tétovának tűnt, nehezen találta a helyét, de aztán hamar feloldódott és egyre magabiztosabbá vált. Én biztos vagyok benne, hogy ha így folytatja a munkáját és a pályafutását, mint ahogy az utolsó évben teljesített, akkor van jövője a nemzeti válogatottban, legalábbis addig, amíg én vagyok a szövetségi kapitány, addig egyértelműen esélyes arra, hogy a válogatott keretébe meghívjuk.

És azt kell mondanom, hogy nem igazán látok a felhozatalban olyasvalakit, akit erre a posztra Portugália, Franciaország és Németország ellen jó szívvel be tudnék állítani – Szalai Attilán kívül persze, aki nyilván ezen a poszton is játszhat majd.

Meglátom, hogy ki az, aki bekerülhet majd ide. 

Középpályások: “Ha most behívnék valakit, aki 3 hete vakációzik, akkor nem tudom, hogy minek neveznének”

Gyakran idéztem már azt a mondást, amit orvos nagyapám mondogatott mindig, hogy “jobb egy élő szamár, mint egy halott orvos” – ő nyilván a saját szakmájában gondolkodott. De most hasonló a helyzet, ami a labdarúgóinkat illeti. Dominik nyilván a legnagyobb tehetség, ezt minden kertelés nélkül kimondhatom, nem is én fedeztem ezt fel. Számomra egyenesen fájdalmas, hogy nem játszathatom az Eb-mérkőzéseken. Ugye még 21 éves sincs és mindennél fontosabb lett volna a számára és a pályafutása számára is, hogy játsszon. De ez nem lehetséges, mert nincsen jól. Nekem pedig a magyar válogatott és Magyarország szempontjait kellett figyelembe vennem. Nem a legkegyesebben bánt velünk a sors, hogy elvette tőlünk őt is, meg Kalmár Zsoltot is, mondhatnám talán a két legnagyobb tehetségű játékosunkat jelenleg. A másik kegyetlen húzása a sorsnak ugye ez az Eb-csoportkör, ahol olyan ellenfelekkel nézünk szembe, akikkel szemben a körülmények egyelőre nem túl kedvezőek, de én továbbra is nagyon bízom a játékosaimban, mind az egyéni kvalitásaikat, mind a csapatjátékot illetően.

Az utolsó percig reménykedtem abban, hogy Dominikot meghívhatom a válogatott szűk keretébe, de ez inkább csak remény volt. Számítottam rá, hogy ez is egy eshetőség, hogy lehet, hogy nem játszhat velünk. De mivel számítottam rá, ezért azt kell mondanom, hogy nem ért váratlanul, hogy végül is ez lett, készültem erre az eshetőségre.

Amikor Dominik megérkezett hozzánk, már gyakorlatilag egy pár edzés után, rögtön az elején látszott – nem csak szemre, hanem a felmérések alapján -, hogy fizikálisan még nincsen rendben. És hát ha ilyen állapotban meghívtam volna őt a válogatott szűk keretébe, akkor veszélybe sodortam volna az egész pályafutását, és ezt nem engedhettem meg magamnak – sem mint szövetségi kapitány, sem mint ember.

Számoljunk azzal, hogy hét középpályásunk van, és azok közül játszik három. Lehet egyébként, hogy rosszul gondolom, de ha olyanokkal szemben kell pályára lépnünk, mint Bruno Fernandez vagy Goretzka, akkor bizony nagyon kell futnunk és lépést kell tartanunk velük. Nyilván a stratégiai és taktikai döntések az enyémek, és ezeket a döntéseket annak a fényében hozom meg, hogy milyen az ellenfeleink szintje, és milyen játékstílust követnek.

Azt pedig, hogy milyen ellenfelekkel szemben kell pályára lépnünk, szerintem jól érzékelteti az a tény, hogy most következő három Eb-mérkőzésen húsz olyan játékos lesz ellenünk a pályán, akik részt vettek a BL-elődöntőkön is.

Úgy érzem, hogy ez a három nemzeti válogatott, akikkel játszani fogunk, mind eljuthat akár az Eb-n az elődöntőig. Kettő szerintem döntős is lehet. Szerintem ezeknek a válogatottaknak a nagy ereje a hatalmas egyéniségekben rejlik. Nehéz lenne néhányat kiválasztani, akiknek a hiánya felérhetne nálunk Szoboszlai és Kalmár hiányával.

De pontosan azért hívtam keretbe 30 játékost, hogy felkészüljünk ezekre az esetekre. Szerintem létszámban megvagyunk. Ha most döntenék úgy, hogy keretbe hívok egy olyan játékost, aki három hete vakációzik, akkor nem is tudom, hogy milyen jelzőkkel illetnének, a “felelőtlen” meg a “hülye” lenne szerintem a legenyhébb…

Támadók: “Nem hagyom, hogy megkövüljenek egyesek”

– Amikor a hierarchiáról beszéltem, akkor elsődlegesen a kapusokra gondoltam, az egy különálló világ, egy nagyon kényes terület. Ami a többi pozíciót, csapatrészt illeti, nem hagyom, hogy “megkövüljenek” egyesek a pozíciójukban. Minden mérkőzés előtt a kondíció és a taktikai hasznosság alapján rangsorolom a játékosokat. Eddig mindig együtt kezdett Szalai Ádám és Sallai, de nincs kizárva, hogy mások kezdhetnek támadóként, és azt sem, hogy esetleg ők más pozícióba kerülnek. Ezt mindig meglátjuk majd időben. Az első Eb-mérkőzésünkig még van 14 nap, addig még lesz két felkészülési meccsünk, amelyek egyértelmű támpontokat adnak majd, hogy hogyan álljunk majd fel a tornán. De nem szeretném kifárasztani a játékosokat a barátságos mérkőzéseken, tehát bizonyos fokú rotációra kell számítani az egyes posztokon. De azt szeretném most is kihangsúlyozni, hogy nekünk ellenféltől függetlenül maximális kötelességünk a legtöbbet nyújtani és győzni, vagy törekedni a győzelemre.

Hahn és Schön behívásáról

– Mindenekelőtt az atlétikai frissesség volt az, ami meggyőzött Hahn és Schön esetében. Mindkét labdarúgó kiváló formában van. Schön Szabolcs ugye ballábas és Michel Boris sokszor alkalmazta a szélső pozícióban, akár négyvédős rendszerben vagy a középpályán, tehát ő egyben egy taktikai alternatívát is jelent a számomra. Ami Hahnt illeti, nagyon jó érzi a labdát, hogy bizonyította az elmúlt idényben, hogy kiváló góllövő, és az edzéseken is remek formát mutat. Abszolút kiérdemelte azt, hogy meghívjuk a válogatott keretébe, és örömmel láttam azt, hogy hamar alkalmazkodott és nagyon jól beilleszkedett, a többiek pedig befogadták.

Az ausztriai edzőtáborról

– Azt tudom elmondani az edzőtáborról, hogy minden a lehető legjobban alakult, egészen a legkisebb részletekbe menően. Nagyszerű az itteni futballpálya, kiválóan fel van szerelve ez a helyszín és az ellátás is nagyszerű volt. Nyilván önök is látták a filmbejátszásokból, hogy hol dolgoztunk. Azt kell mondjam, hogy még az időjárással is szerencsénk voltunk, úgyhogy teljesen nyugodt körülmények között, a tervek szerint tudtunk dolgozni. Persze ez egy szezon végi edzőtábor volt, tehát máshogy kellett valamelyest hozzáállni az itteni munkához, mint ha a szezon közben történt volna. Az elsődleges célkitűzésünk az volt, hogy azoknak a játékosoknak, akik egy meglehetősen megterhelő szezonból érkeznek, azoknak a kondícióját fenntartsuk.