Könnyfakasztó pillanat: amióta elvesztette a látását, először állt nagy nyilvánosság elé Pálinkás József. A magyar női kosárlabda-válogatott egykori legendás sikerkapitánya két éve világtalan… Néhány napja úgy döntött, hogy elfogadja a meghívást, így ő is ott volt a Magyar Kosárlabdázás Napján, találkozott régi játékosaival, egykori kollégákkal. Körülrajongták a barátok, ismerősök, játékosok.
Szalay Ferenc és korábbi játékosai köszöntik Pálinkás Józsefet (Fotó: Varga Imre)
– Sajnos, nem látok, de a simogatásokból, puszikból, érintésekből éreztem, milyen szeretettel fordultak felém. Hiába a covid, rengetegen átöleltek Németh Ágitól, Balogh Bubun át Csák Magdiig – mondja a készülékbe Pálinkás. Ugyanis már tud egyedül telefonálni, hívást fogadni vagy indítani, kapott egy speciális készüléket. Igyekszik önállóan elvégezni mindent, ami a hétköznapi élethez szükséges, de nehezen megy.
Szinte egyik pillanatról a másikra változott meg az élete… Félresikerült kezelés, orvosi hiba következményeként vesztette el a szeme világát. Csípőprotézissel műtötték, de utána rosszul állapították meg a vérhígító adagját. Napi fél-egy tabletta helyett hármat kapott, ez okozta a bajt. Hiába tettek meg mindent az orvosok, nem tudtak segíteni rajta.
– Totál nem látok. Ha lágy lézerrel világítanak a szemembe, azt se látom. Amikor a nap felé fordulok, csak a hőt érzékelem. Ha nem tartom magam elé a karomat, úgy közlekedem itthon, nekimegyek az ajtófélfának – magyarázza a tőle megszokott jó kedéllyel, még ha a téma nagyon is szomorú.
Rá kellett jönnie, miként képes így is boldogulni egyedül otthon, dunapataji házában. Hogyan állíthatja be a hűtőszekrény hőfok szabályozóját, melegítheti meg az ételét, kezelheti a mosógépet, vagy tudja párosával felhúzni a zoknijait, hogy ne fehéret vegyen fel a fekete mellé.
– Az a baj, hogy türelmetlen vagyok. Világéletemben talpraesett ember voltam, most meg ki vagyok szolgáltatva másoknak. Ha boltba, rendelőbe vagy évfolyam-találkozóra megyek, szívességet kell kérni. Ami engem nagyon zavar, bár rengetegen örömmel segítenek – teszi hozzá.
Pálinkás József, hűséges labdador kutyájával, akit természetesen Jocinak hívnak
Próbálják könnyebbé tenni a napjait, a fiától kezdve a kosarastársakig sokan segítik. A Testnevelési Egyetemtől kapott egy 16 éves, de jó állapotú autót, amit segítséggel a környéken lakó több vak is használhat. Mindennapi társa egy nagytestű labrador, Joci kutya (a nevét a gazdájáról kapta), vigyáz rá, és jelez, ha postás jött vagy meghozták az ebédet.
– Átalakult az életem, át kell programozni magamat. Nagyon zavar, hogy nem tudok jegyzetelni, szakirodalmat olvasni, nem látom a játékot. Most, a kosarasgálán is csak a labda pattogását hallottam – magyarázza a szakember, aki kapitányként 1991-ben Eb-bronzot nyert a női válogatottal (előtte háromszor a válogatott edzőjeként ért el szintén harmadik helyet). Hasonló diadal sajnos azóta sem jött össze a csapatnak.
Vasárnap ünnepli a hetvenedik születésnapját, ahogy mondja, hetvenkedni fog, de úgy tervezi, hogy legalább 92 évig él. Majd ad egy jó tanácsot is.
– Vigyázz az egészségedre, a szemedre, nagy kincs. Ha elkezd romlani, azonnal fordulj orvoshoz! – teszi hozzá.
Gyűjtenek a javára
Pálinkás hét éve költözött Dunapatajra, egy régi házba, de miután a látását elvesztette, ő saját erőből képtelen felújítani. Aki anyagilag támogatni kívánja ebben, a Kosarasokért Alapítvány számlaszámára (16200137-18539862) küldhet pénzt, a közleménybe írja bele: Pálinkás Joci életkörülményeinek javítására.
(blikk.hu)
Post Views: 16
