Bár olimpiára nem jutott el, de világbajnoki ezüst- és bronzérmével, két-két Európa-bajnokságon szerzett arany-, illetve ezüstérmével így is a kiemelkedő magyar vízilabdázók közé számít dr. Vincze Balázs(54). Az immár elég hosszú edzői múlttal rendelkező sportember életútja jól példázza azt is, hogy az edzők élete tele van izgalommal. Hullámhegyeket mély völgyek feledtetnek – Vincze csapata például a 2021/22-es bajnokságban nyolc, egymást követő vereséggel rajtolt. Az UVSE ezután javított helyzetén, hiszen két meccset is megnyert és egy döntetlent is kiharcolt. Ezt követően beszélgettünk.
Vincze Balázs az UVSE férfi pólósainak vezetőedzője (fotó: jochapress)
– Talán még többre is vihettem volna, de ez már a történelem – vallotta be a szakember, aki a kezdetről is szólt. – Itt, a Hajós Alfréd uszodában tettem meg az első tempókat. Öt évvel idősebb bátyám, Zsolt előbb úszott, majd átállt a pólósokhoz, én ugyanígy lépkedtem előre. Két év úszás után 1977-től jött a vízilabdás korszak, amely csaknem húsz évig tartott. Egyetlen klubban, az Újpestben. Evetovics Iván volt az úszóedzőm, nem szerettem úszni. A pólósok között viszont a legjobb úszók közé tartoztam.
– A vízilabda rejtelmeibe kik vezették be?
– Szántó Lajosnál kezdtem, majd a meghatározó egyéniség, Szűcs Péter volt, őt Wolf Péter követte. Tizenhét évesen játszhattam először a felnőtt élvonalban, ráadásul éppen egy Fradi-Újpest rangadón, amit 11-7-re megnyertünk, ez nagy és örök emlék. Wolf Péter, Kis Pista, Varga Guszti és mások között játszhattam. 1985/86-ban bajnokok lettünk, hosszú évek után, Görgényi István vezetésével. 1990-ig dolgoztunk együtt, majd jött a Kovács Pista. A legsikeresebb kilencvenes években a BEK-győzelmek, bajnoki címek jelentették a csúcsot.
– Meddig tartott ez a sikeres időszak?
– Számomra 1997-ig, amikor négy évre a vajdasági Óbecsére szerződtem. Kásás Zoltánnal a kispadon, az utolsó évben nyertük meg a Bajnokok Ligáját.
– Harmincnyolc évesen vonult vissza.
– Játékosedzőként kezdtem a szezont a BVSC-ben, de ezt hamar abbahagytam és edző lettem. Az utolsó években egyébként párhuzamosan ügyvédbojtárként dolgoztam. A BVSC edzői ajánlatával egyidejűleg 2005-ben feladtam az ügyvédi elképzeléseimet.
– Hogyan folytatódott az edzői pályafutása?
– Öt évig dolgoztam a BVSC-ben, majd egy évet kihagytam. Szegeden három év alatt háromszor lettünk harmadikok, három kupagyőzelem is összejött. Három szezon következett az OSC-ben. A szombathelyi szakmai igazgatói évek után hívott Benedek Tibor ide, az UVSE-hez. Eddig minden év hozott valami új színt az edzői munkásságomba. Rá kellett jönnöm, hogy álmokat nem szabad kergetni, hanem az adott helyzetben kell a realitásokra alapozva kitűzni a konkrét célokat. Megtapasztaltam azt is például Szegeden, hogy érdemes az állományra szabható új taktikai elemeket begyakorolni, mert ezek kifizetődnek. Az OSC-ben azt is látnom kellett, hogy a játékosok többsége ugyan a válogatott kerethez tartozott, de vagy be sem kerültek, vagy kispadoztak. Velük roppant nehéz volt a jobb anyaggal rendelkezett, hazai vagy külföldi ellenfelekkel szemben helytállni. A 2017-2020 tavaszig tartott szombathelyi időszak is speciális szakmai élményekkel gazdagított. Vidéken ugyanis alig van múltja a sportágunknak. Megemlíteném magamról azt is, hogy 2013-ban és 2015-ben az Universiade-válogatottal két tornagyőzelmet arattunk.
– Az UVSE-nél mit örökölt?
– Az eddig eltelt másfél év edzőségem egyik legszebb időszaka. Az ifiknél sikerünk is van, megnyertük a Komjádi Kupát. Ambiciózus, nagyratörő játékosokkal is dolgozhattam, akik közül máris többen a Fradiban és az OSC-ben szerepelnek. Vígvári Vendel is Vince nagyon nagy tehetség. Öten mentek el nyáron tőlünk, így megtörténhet, hogy a tavalyi 7. hely után tavasszal tovább kell küzdenünk a bennmaradásért. Az UVSE férfi vonalán egyébként tíz edző tartozik hozzám.
– A jelen és a közeljövő mit ígér legújabb állomáshelyén?
– Felnőtt szinten kemény küzdelmet a túlélésért, miközben az ifibajnokságon pontveszteség nélkül állunk. Az ő korosztályukból már többen is rendszeresen ott lehetnek a felnőttek meccsein is. Az idősebbek közül hárman – Bisztricsányi Dávid , Korényi Balázs és Szentesi Ádám – a játék mellett edzősködnek is.
– Hogyan értékeli a mai magyar vízilabdázás helyzetét?
– Jó bajnokságunk van, a Szolnok jelentősen meggyengült, a négy közé jutásért lehet nagy harcban. A Vasas ugyan megerősödött, de még mindig nem érzem őket igazán nagy csapatnak. Az OSC tűnik a leginkább fejlődőképesnek, mert sok tehetséges, fiatal játékosa van. Jelenleg a Fradit, az OSC-t és a Vasast tartom a három, legerősebb férfi klubcsapatnak.
– Milyen vágyai vannak az UVSE vezetőedzőjeként?
– Szeretném megérni, hogy egyszer olyan ellenfelei leszünk a Ferencvárosnak, amikor a Komjádi uszodában kétezer ötszáz szurkoló buzdítja a kedvenceit. Sajnos az újpesti vízilabda megszűnt, csak mi szeretjük magunkat Újpestnek nevezni. UVSE van, de ez egy másik klub. A nyár folyamán elment öt, erős játékosunk nagy veszteségünk. Ha az a keret együtt maradt volna, amellyel a Benedek Tibi tavalyelőtt dolgozott, az minimális változtatásokkal máris éremesélyes együttes lehetne.
– És a magyar válogatottat mire taksálja?
– A nemzeti együttes Tokióban is éremesélyesnek számított, és ez a helyzet a jövő évi világbajnokság előtt is. Varga Dénes marad Párizsig, mellette számos, igen tehetséges fiatal is bontogatja szárnyait. Számomra az sem lenne meglepetés, ha 2024-re akár több, UVSE-beli fiatal is beküzdené magát a szűkebb válogatott keretbe.
(jochapress / Jocha Károly)
Post Views: 27
