Szergej Rebrov sokadjára és megint kemény hangvételű nyilatkozatban beszélt az ukrajnai háborúról, ezúttal az orosz csapatokat is ért szankciókra is kitérve. A háromszoros magyar bajnok edző – aki jelenleg az Al Ain trénere és arra is ígéretet tett már, hogy fegyvert is fog majd hazája védelmében – ezúttal a zbirna.com-nak nyilatkozott hosszabban a nagyjából három hete zajló fegyveres konfliktusról és annak sportbeli következményeiről is.
– Nem könnyű most a futballra koncentrálni. Szinte soha nem engedem el a telefonomat és gyakrabban nézem a hírfolyamot, mint a munkahelyi számítógépemet. Folyamatosan hívogatjuk a szülőket, barátokat, ismerősöket. Most nem a focinak élünk és igyekszünk minden lehetséges módon segíteni. Hálás vagyok azonban az asszisztenseimnek és a játékosaimnak. Amint elkezdődött a háború, azt mondtam nekik, hogy minden gondolatom Ukrajnában jár. Ahogy csak tudok, dolgozom és ők ebben segítenek a hozzáállásukkal.
Rebrov szerint az orosz-ukrán háború még az emírségekbeli hétköznapokban és az ottani orosz, illetve ukrán emberek életében is jelen van.
– Vannak konfliktusok itt is. Oroszországban és itt is van elég áldozata a sokéves propagandának. Ezek az emberek sajnos megingathatatlanok.
Minden meccsre ukrán szimbólumokkal megyek. Járom vele a várost, és vannak olyan oroszok is, akik odajönnek és bocsánatot kérnek. De kevesen vannak.
Az egykori ferencvárosi trénernek elég markáns véleménye van az oroszországi helyzetről is.
– Elég sok üzenetet küldtem Oroszországba, volt csapatomhoz, a Rubin Kazanyhoz, de a propagandafaktor ott is közrejátszik.
Van elég ember, aki mindent megért és lelkileg támogat minket, de ennek a szörnyű országnak a törvényei minden kezdeményezést gátolnak. Engem azonban nem érdekel, hogy meddig lehet őket bebörtönözni azokat, akik felszólalnak – a hallgatólagos beleegyezéssel gyilkolják a népemet és pusztítják az országomat.
Az orosz játékosok, edzők és egyéb sportemberek kapcsán Rebrov kiemelte, hogy ők sem akarnak igazán változást hazájukban, ezért is hallgatnak.
– A játékosok szerintem rájöttek, hogy a bajnokságukon kívül sehol sincs rájuk szükség. Ezért, még ha van is valamilyen álláspontjuk a háborúval kapcsolatban, azt nem fejezik ki. Békében akarnak élni. Lehet, hogy nekik sikerül, de mi szenvedünk, tehát részünkről nem lehet megbocsátás ebben a témában.
A portál itt kiemelte, hogy az orosz sportolók közül sokan felháborodtak, hogy nem engedik őket a nemzetközi színtéren versenyezni. Megkérdezték Rebrovot, hogy szerinte ha mondjuk az egész orosz válogatott elítélte volna Vlagyimir Putyint elnököt a tetteiért és háborúnak nevezte volna a háborút, akkor az UEFA és a FIFA nem büntette volna meg őket?
– Könyörgöm, ott senki nem fog fellépni! Főleg a sportolók nem – szólt a válasz. – Lehet, hogy korábban – talán – lehetett azt mondani, hogy a sport kívül áll a politikán, de most már nem.
Az oroszok mindig is extrémek voltak a sport tekintetében is. Vagy a háborút támogató pólókat vesznek fel a játékosok, vagy valaki a Z-betűvel, az újonnan megjelent “horogkereszttel” áll a dobogóra, de mondhatnám a számos doppingbotrányt is. Szerintem a sport fő célja a tisztességes küzdelemben való győzelem. De Oroszország más. Nekik érmek kellenek az olimpián, hogy megmutassák magukat: “Az erő velünk van, Isten velünk van”. Ezért nem hiszem, hogy a sport kívül áll a politikán. Nekik éppen ellenkezőleg, ez egy eszköz arra, hogy megmutassák, milyen nagyszerűek. Hadd mérjék csak most össze az izmaikat a hatalmas és ésszerűtlen államukon belül…
A szüleim, a barátaim otthon ülnek és nem tudják, mikor dobnak rájuk valamit, erre azt mondják, hogy a sport kívül áll a politikán? Küzdeni akarnak az anyaországért, amely rakétákat indít ukrán földön? Fizetést kapnak, adót fizetnek, amit ellenünk használnak fel és aztán Ukrajnával akarnak szerepelni egy bajnokságban vagy tornán? Köszönöm, de nem!
Rebrov kitért Anatolij Timoscsuk ügyére is: Ukrajnában élethosszig tartó eltiltással büntették a válogatottsági rekordert, aki nem szólalt fel a háború ellen és folytatta munkáját az orosz Zenit Szentpétervár másodedzőjeként is.
– Sajnos van egy olyan kategória, aki tudja, hogy soha nem tér már vissza Ukrajnába és senkinek sincs rá szüksége Európában. Lehet, hogy néhányuknak van valamilyen álláspontjuk, de nem adnak hangot ennek és csendben ülnek. Ez nem csak a sportolókra vonatkozik, hanem több Ukrajnában született üzletemberre is. Biztos vagyok benne, hogy Timoscsuk valahol legbelül aggódik az országért, de valószínűleg el kell látnia a családját – és ez fontosabb számára, mint a polgári pozíciója. Ez az ő élete. Csak épp a háború alatt nem lehet semleges álláspontot képviselni.
Ülök pár hétig, megvárom, melyik fél lesz előnyben és aztán majd kifejtem a véleményemet? Nos, ez nem fog megtörténni, és remélem, hogy hazánk megtisztul az ilyen emberektől.
A nemzetközi futballvilág tagjai, például David Alaba, Robert Lewandowski és más világsztárok a maguk módján mindent megtesznek azért, hogy megállítsák ezt a szörnyű háborút, ezért köszönet jár nekik. De nem lesz bocsánat azoknak, akik megtámadtak minket és azoknak sem, akik mindezt csendben végignézték.
