Nem hirtelen született meg benne az elhatározás, de az idény előtt még nem tudta volna megmondani, pontosan meddig folytatja a karrierjét. Ashleigh Barty végül az Australian Open második fordulóját követően ült le a csapatával átbeszélni az érzéseit, és onnantól kezdve csak arra figyelt: minél jobban kiélvezze a verseny két hetét.
Ashleigh Barty (fotó: AFP)
Az Australian Opent megelőzően Ashleigh Barty sem tudta, hogy ez lesz karrierje utolsó versenye, az elhatározás a menet közben született meg.
Háromszoros Grand Slam-bajnokként és világelsőként, a karrierje csúcsán döntött úgy, hogy befejezi a teniszt. Nem ez az első eset, hogy Ashleigh Barty hátat fordított az élsport kegyetlen világának, a mostani visszavonulás azonban egészen más: ezúttal nem maradt benne hiányérzet. Tavaly nyáron Wimbledonban teljesült az álma, idén pedig hazai közönség előtt szakította meg az ausztrálok 44 éves nyeretlenségét. Barty a WTA podcastjében hosszabban is mesélt a döntés hátteréről.
„Nem voltak konkrét céljaim azzal kapcsolatban, mennyi ideig teniszezzek. Meg akartam nyerni Wimbledont. Mindig is ez volt az álmom. Van, hogy ezek nem válnak valóra, néha azonban igen. Azt akartam, hogy a karrierem második fázisában azt érezzem, mindent beleadtam, és hogy tudjam: minden követ megmozgattam” – mondta Barty. Wimbledonban tavaly nyáron ért fel a csúcsra, a döntőben Karolína Plíškovát győzte le három játszmában.
Ezzel a sikerével megerősítette a helyét a női tenisz tetején, és a szakértők azt találgatták, vajon mennyi mindent nyerhet még. Barty viszont már a sikert követően egészen máshogy gondolkodott, nyáron pedig – bár nyert Cincinnatiben – már érezte, hogy valami nem kerek. „Amikor 20 éven át dolgozol egy cél érdekében, és aztán végre sikerül elérned, egyből az eszedbe jut, mi maradt még hátra. Mit tud adni még nekem ez a sport? Mi mindent nyerhetek ezen a sporton keresztül?”
„Amint eljutottunk az olimpiára, felötlött bennem, hogy nem maradt sok benne” – mondta Craig Tyzzer, Barty edzője. „Nem volt meg a motiváció, kivéve amikor Storm Sanders és John Peers oldalán párosozott. Az egyéni hátrébb szorult. Abban a helyzetben tényleg azt éreztem, hogy eljutott oda, ahova el kellett jutnia, és a továbbiakban nehéz lesz rávenni a munkára. Szóval már akkor éreztem, hogy sor kerülhet rá.”
Amikor megnyerte az első Grand Slamet a Roland Garroson, készültem egy kisebb beszéddel arról, mennyit jelent ez. Neki viszont az volt az első kérdése: „Most akkor visszavonulhatok?”
Mindez 2019-ben volt, amikor saját magát is meglepve, megnyerte a francia nyílt teniszbajnokságot. Kevesen számítottak arra, hogy az első igazán nagy áttörés salakon jön majd össze neki, főleg azok után, hogy azt mondta: a salakpályás szezonban csak azt élvezi, hogy hétről hétre közelebb kerülnek a füves versenyekhez. Barty akkor természetesen még nem vonult vissza, és még a mostani idény előtt sem voltak konkrét elképzelései ezzel kapcsolatban.
„Adelaide-ben nem voltam annyira biztos benne. Egy kicsit mindig kihívást jelent az év első tornája. Érzelmileg még nem tudod, hogyan állsz hozzá, és azt sem tudod, milyen szinten tartasz a játékban. Azt hiszem, hogy az Australian Open második fordulója után ültem le a csapatommal, az volt az a pillanat, amikor elhatároztam: ez lesz az utolsó. Ez lesz az utolsó Australian Openem” – árulta el a háromszoros GS-győztes.
Bartyt a gondolat felszabadította, és próbálta minél jobban kiélvezni a pillanatot, végtére is tudta, ez az utolsó alkalom,
hogy ilyesmiben része lehet. „Számomra ez olyan volt, akár egy megváltás. Korábban is gondoltam már úgy, hogy nagyon közel kerültem az Australian Openhez, de sohasem tudtam úgy elhagyni a pályát, hogy azt éreztem, nincs bennem megbánás. Mindig volt valami, ami emésztett az Australian Open kapcsán. Szóval nagyon szerencsés vagyok, hogy idén végre sikerült ezt átélnem.”
„Rögtön utána még jobban megszilárdult az elhatározás. Ennél jobb dolog már nem történhet velem a teniszpályán. Nem csak az, hogy megnyertünk egy Grand Slamet, hanem az a rengeteg munka, amit annak érdekében elvégeztünk, hogy eljussunk erre a szintre, és hogy mennyire jól éreztük magunkat az Australian Open két hete során. Teljesen megbolondultunk, remekül szórakoztunk, és meccseket játszottunk. Ez azért hiányozni fog, ez a bajtársiasság a csapattal.”
„A szívem legmélyén is tudom, mennyire szerencsés vagyok, mert mindent ennek a sportnak szenteltem, és ebben a körülöttem lévő emberek segítettek. Hálás vagyok nekik, amiért ennyi időt és energiát fektettek a karrierembe. Ha megnézem a fotókat és az előző öt-hat év emlékeire gondolok, egyik sem egy olyan kép, amin a pályán vagyok. Egyik sem egy olyan kép, amin egyedül vagyok. Az apró kis butaságokra, a pályán kívüli hülyéskedésekre, a vidám pillanatokra emlékszem leginkább.”
Ezek miatt sétálhatok el úgy, hogy tudom: elégedett és boldog vagyok.
Barty az első visszavonulását követően visszatért, és mivel még mindig csak 25 éves, nem elképzelhetetlen, hogy egy kisebb szünet után újra ütőt ragad.
„Hogy ez örökre szól-e? A kapu jelenleg zárva van a karrieremben. De az én kezemben van a kulcs, és ki tudja, mit hoz a jövő. Ám még mielőtt bárki sietve rohanna megvenni a jegyeket a 2023-as Australian Openre, abban bízva, hogy visszatérek megvédeni a címet, ne kapkodjon. Biztos vagyok benne, hogy nem ez a jövőm.”
Az ausztrál azt is elmondta,
nem aggódik a női tenisz jövője miatt, mert rengeteg ígéretes játékos van feltörekvőben, köztük az új világelső, Iga Świątek.
Barty szerint a lengyel nem csak remek játékos, de kiváló ember is egyben, és ebből kifolyólag nagyszerű arca lehet a sportágnak. „Ez most egy új kezdet a tour számára, amely nagyon izgalmasnak ígérkezik. Kivételes játékosaik vannak, meglehetősen mély a mezőny. Szóval nagyon érdekes lesz.”
(eurosport.hu)
