– Nem volt akkora sztár mint Puskás Ferenc, de bármerre járt a világon Szojka Ferenc, elképesztő elismerés övezte. Csütörtökön lett volna 91 esztendős a zseniális futballista, tizenegy éve nincs már köztünk a legendás fedezet, aki az Aranycsapatban Puskásnak és Kocsis Sándornak adta sorra a gólpasszokat. A labdarúgással nem csak az ő, de gyermekei élete is átitatódott.
A klubhűség ikonja ma lenne 91 esztendős
– Nem volt akkora sztár mint Puskás Ferenc, de bármerre járt a világon Szojka Ferenc, elképesztő elismerés övezte. Csütörtökön lett volna 91 esztendős a zseniális futballista, tizenegy éve nincs már köztünk a legendás fedezet, aki az Aranycsapatban Puskásnak és Kocsis Sándornak adta sorra a gólpasszokat. A labdarúgással nem csak az ő, de gyermekei élete is átitatódott.
28-szor szerepelt (és egy gólt lőtt) az akkor a világ talán legjobb válogatottjában, míg az SBTC színeiben 369 bajnokin 23 gólt szerzett. A magyar csapat keretének tagja volt az 1952-es helsinki olimpián, szerepelt 1954-es svájci és az 1958-as svédországi világbajnokságon. A salgótarjáni születésű Szojka a megye legnépszerűbb focistája volt, az egykori SKSE stadiont is róla nevezték el.
Fia, ifjabb Szojka Ferenc évtizedeken át tapasztalta, milyen nagyra tartották az édesapját.
– Sokat lábteniszeztünk és fociztunk együtt. Ezek az élmények még fontosabbak nekem, mint az, hogy válogatott játékos volt… De rengeteget mesélt. Vicces történet volt, édesapám Svédországban kapuba talált, mire Puskás letolta, hogy ne rugdossa a gólokat, hanem passzoljon neki, persze csak tréfált. Az Aranycsapat néhány tagja, mint például Buzánszky Jenő vagy Grosics Gyula, gyakran eljöttek hozzánk Salgótarjánba, nagyon szerették édesapámat. Sok relikvia megmaradt, például Czibor Zoltántól egy üdvözlőkártya vagy aláírás az Aranycsapat játékosaitól. A vébédöntőről sokan azt mondták, hogy a csapat fogja megnyerni, ami sajnos nem sikerült. Puskás Öcsi az öltözőben szétosztotta a kapott érmeket, de a legtöbben nem is vették át, dacosak voltak, a berni döntő után többen kidobták a vb-ezüstöt. Nem volt bundameccs, távol állt tőlük, hogy eladták volna a világbajnokságot… Emlékszem, hogy apum eltörte egyszer a bordámat focizás közben. Nem foglalkozott vele, hogy a fia vagyok, küzdött, a foci nála mindent felülírt. 1954-ben Glasgow-ban nyert a válogatottal 4:2-re, apu volt a mezőny játékosa, erre máig nagyon büszke vagyok. Sok csapat le akarta őt igazolni, de jól érezte magát a SBTC-nél, példátlan volt a közösség, barátságok alakultak ki. Már befutott labdarúgó volt, mikor keresték a nagy klubok, mint például az FTC és a Vasas, de nem is akart a képviselőjükkel találkozni – mesélte Ferenc édesapjáról.
Az utolsó időben készült fotón Szojka Ferenc kedvenc díjával (fotó:jochapress)
Lánya, Erika nem szerette annyira a labdarúgást, de így is számos olyan eseményt tud felidézni, sokfelé elkísérte édesapját.
– 12-13 éves lehettem, 1978 táján, édesapámmal Debrecenbe, öregfiúk mérkőzésre mentünk. A rangadó után étterembem ebédeltünk az Aranycsapat több tagjával, s a személyzet felismerte a játékosokat. A vendéglő zenésze hirtelen megszólalt, hogy a csapat egyik nőtagjának fogja húzni most a nótát. Mindenki rám nézett, én pedig nagyon zavarba jöttem, de közben apukám nagyon büszke volt, hogy nekem fognak énekelni.
Arra is emlékszem, hogy 1982-ben Isztambulba mentünk nyaralni, nagyon sokan beszéltek magyarul a városban. Egy férfi elvitt minket irhabundát venni, majd bevezetett egy irodába, ami tele volt a magyar válogatott képeivel. Külföldön is ismerték, és szerették őt – emlékezett vissza a lánya.
Unokája, Szojka Ági 17 éves volt, amikor elhunyt a legenda. Nem felejti, mennyire a sport körül forogtak a nagyapja gondolatai.
– Élete végéig a foci szerelmese volt, nyugdíjasan is tartott edzéseket, a tévében csak futballt nézett. Sokat mesélt Puskás Öcsi bácsiról, aki kedves barátja volt. Nem felejtem el, mindig hagyta, hogy kiskoromban fodrászosat játsszam vele, és színes hajcsatokat tegyek a hajába. Remek labdaérzéke volt, pingpongban, teniszben, bármiben mindenkit megvert, bármilyen labdáról is legyen szó – elevenítette fel az élményeit.
Vicces történetek is akadtak, egyszer a nemzeti tizenegy Észak-Európába utazott, ahol világosak voltak az éjszakák. Szojka pedig, mivel már éjfél is elmúlt megkérdezte, ha itt nem megy le a nap, akkor baglyok sincsenek? A bágoly szót eléggé palócosan ejtette ki. Puskás ezután, akárhányszor meglátta, mindig megkérdezte tőle, hogy “Feri, ván-e bágoly?”
(blikk.hu)
