Mi is a kosárlabda? Egy sportág, egy életforma. Küzdelem, versengés, kudarcok, sikerek, az ezekre való visszatekintés, nosztalgia. Egy közösség. A Kosarasok Klubjára is igazak mindezek. A klub alapítójával, Judik Bélával beszélgettünk.
Az alapító, Judik Béla és sokszoros válogatott, olimpikon édesapja, Judik Zoltán (fotó:jochapress)
Mit takar pontosan a Kosarasok Klubja? Ki volt az ötletgazda?
2018 végén a legjobb barátommal, Farkas Attilával (korábbi 59-szeres válogatott kosárlabdázó – a szerk.) kezdtünk el azon gondolkodni, hogy valahogy össze kellene kapcsolni a régi kosarasokat. Így kitaláltuk, hogy létrehozzuk a Kosarasok Klubját, ami a covid-járványig egy rendszeresen visszatérő rendezvény volt, a Soroksári úton gyűltünk össze, kisebb önköltségi alapon. Az első rendezvényen 170-en voltunk, sok korábbi válogatott, olimpikonok, Európa-bajnoki helyezett, sőt 1955-ös Európa bajnok részvételével – nagyon minőségi csapat jött össze. Három találkozónk volt eddig, de a covid miatt az elmúlt időszakban sajnos nem tudtunk találkozni.
Hogyan lett a klubból alapítvány?
Mindenki nagyon jól érezte magát, jó találkozni, egy ilyen közösséget létrehozni. Ezen felbuzdulva, az ottani beszélgetések után jött az ötlet, hogy hozzunk létre egy alapítványt, amely támogatni tudja a már nem aktív korban lévő egykori játékosokat, de a szakvezetők, edzők, játékvezetők is ebbe a körbe – a kosarasok nagy családjába, társadalmába – tartoznak. 2019. március 22-én jegyeztettük be az alapítványt, onnan tudom ilyen pontosan, hogy épp a születésnapomra esett a bejegyzés dátuma. Útban az ügyvédhez, Farkas Attilával beültünk egy kávézóba egy üdítőre, sütire, és ott, pénzfeldobás útján döntöttük el, hogy ki legyen az alapító, ki a kurátor. Így lettem én az alapító, Attila pedig a kurátor. Mindent közösen csinálunk, szervezünk, nagyon összhangban vagyunk, visszük a vállunkon az egészet. A visszajelzések is nagyon pozitívak. Nemrégiben voltunk Bodnár Péter Főtitkár Úrnál, a szép új MKOSZ-székházban. Van egy tervünk, amit még Péternek sem mondtunk, hogy esetleg ott, a szövetség egyik termében tartanánk összejövetelt a régieknek, talán egy dobóversennyel is fűszerezhetnénk az eseményt. Remek helyszín lenne, örömmel keresnénk új ott otthont a Klubnak!
Az alapítvány révén tehát módjuk nyílt segíteni a bajba jutott kosarasokon. Hogyan zajlik pontosan ez a folyamat?
Az egyik terület az, hogy milyen forrásból érkezik a segítség. Szalay Ferenc Elnök Úrnak, Bodnár Péter Főtitkár Úrnak és természetesen a MKOSZ-nek nagyon hálásak vagyunk. Ők egy nagyon biztos bázist jelentenek. Emellett nagyon sok szimpatizáns, korábbi játékos is segíti az alapítvány munkáját. Fontos kiemelni, hogy nem mindig pénzbeli segítségre gondolok. Egy soproni exkosaras hölgy kérése annyi volt, hogy valahogy fel kellene jutnia Budapestre egy kezelésre, a helyzetet bonyolította, hogy fekvőbeteg. Lett megoldás, nulla forintból forintból idehozták, hazavitték. Vannak azonban mélypontok is. Az egykori KSI-s Klein Petinek rengeteg tárgyi, fizikai segítséggel próbáltuk a sorsát jobbra fordítani. Cukorbetegsége miatt egyik lábát már elveszítette, szükséglakásban lakott, nem volt meleg vize sem. Ausztriából falvédőket kapott, számítógépet javított neki egy volt kosaras, más valaki az asztalos munkákat vállalta. Nagyon hittünk benne, hogy megmenthetjük, de sajnos itt hagyott minket. Nagy pofon volt.
Szerencsére azért több a pozitív élmény, mint a negatív.
Így van. Pálinkás Jocinak (Pálinkás József, korábbi szövetségi kapitány – a szerk.) segítünk folyamatosan, és örömmel jelenthetem, hogy Németh Ágnes ügyében is megnyugtató megoldás született. A közelmúltban volt egy cikk róla, amiben úgy állították be az esetét, mintha nyomorúságos körülmények között élne. Bár ez így nem igaz, arra jó volt, hogy az állóvizet megkavarja. A szövetség hathatós közreműködésével sikerült egy életjáradék-féle összeget biztosítanunk számára. Nem a körülményei végett, hanem mert ő igazán megérdemli. Egy 367-szeres válogatott legenda, Ronchetti-kupa győztes, FIBA Hall of Famer. Nagyon meghatódott, mi pedig nagyon örülünk, hogy segíthettünk. Szintén elévülhetetlen érdemei vannak a segítségnyújtásban Nagy Dórának, Hajdú Péternek és Mészáros Zalánnak. Ők egy kör-e-maillel szólították meg a budapesti klubokat, akadémiákat. Bedobtunk egy kavicsot a vízbe, és a végére egy nagy hullám lett belőle.
Ha jól tudom, nem „csupán” a segítségnyújtásban merül ki a kapcsolata a kosárlabdával, a mai napig aktívan sportol.
2017-ben meghívtak az 55+ os senior válogatottba egy új-zélandi tornára. Néhány éve nem kosaraztam már ekkor, inkább a foci és a tenisz volt előtérben. De ezen a tornán olyannyira kedvet kaptam a játékhoz, hogy sok régi játszótársat összeszedtem, és végül 14-en csapatot alakítottunk. Dobi Tóni, Misek, Kovács Attila, Farkas Attila, Borbáth, Kinter – sok korábbi válogatott, A csoportos játékos is nálunk pattogtat. Két éve leigazolt ennek a társaságnak egy része a BEAC-hoz, ott két évet lehúztunk, de jött a covid, lesérültek többen, úgyhogy onnan kiszálltunk. Én nagyon élveztem, a játék öröme is nagy élmény volt, de nem is végeztünk rossz helyen a bajnokságban, jóval fiatalabb átlagéletkorú együtteseket is megelőztünk. A mai napig sokat teniszezem, heti szinten van egy focim, mellette a kosárlabda, úgyhogy nagyon sokat mozgok – követve édesapámat, aki 89 évesen még heti háromszor teniszezik, ebből két alkalommal velem. Ez nagy kincs nekem, hogy együtt sportolhatunk.
Visszatérve az alapítványra, ha valaki segíteni szeretne, milyen csatornákon keresztül teheti meg?
Van Facebook-csoportunk, illetve a tavalyi évtől közhasznú alapítvánnyá váltunk, így tudjuk fogadni az adó 1%-os felajánlásokat is, nagyobb lett a mozgásterünk. Itt lehet magát az alapítványt is támogatni, vagy akár célzottan egy-egy embert is, címkézett utalásokkal. Nyilván ennek megvan a dokumentálása, hogy tisztességes keretek között folyjon a dolog. Nem csak anyagi felajánlásokat várunk, lehet tárgyi is, ilyen volt például a Gereben Lívia gyógyulásáért kiírt licit. Kangyal Öcsi (Kangyal Tibor, egykori válogatott kosárlabdázó – a szerk.) felhívott, hogy lesz egy Omega-koncert a Balatonon a nyáron, és hogy neki van egy régi Omega lemeze. Aláíratná a lemezt az együttessel, és arra csináljunk egy licitet. Összesen 750.000 forint gyűlt össze Livi támogatására. A legszebb az egészben az volt – és ezt mindig szeretem feleleveníteni e történet mesélésekor -, hogy a licitet nyerő személy, Halmosi Zsolt az összeg mellett felajánlotta az albumot is Livinek. Az ilyen dolgokért érdemes ezt az egészet csinálni.
(MKOSZ / Farkas Attila)
