Mivel magyar edzőként első, aki csúcsra vitt magyar női kosárlabdaklubot, így nem lehet vitatni, ha valaki felsőfokon beszél a Sopron Basket Euroliga győztes együtteséről és annak vezetőedzőjéről, Gáspár Dávidról. Az edző sikerének értékét csak növeli, hogy nem rutinos, öreg rókaként vezette sikerre a keze alatt készülő lányokat és asszonyokat, hiszen „írd és mondd”, hat év edzőként végzett munka áll mögötte.
A mindössze 40 éves Gáspár Dávid nagy szakmai siker részvényese, akinek edzői sikerlistáját bizonyára sokan megirigylik. A vele összejött beszélgetés hangulata a nagy siker birtokában érthetően kellemes volt.
Aki mindjárt kosaras élményekre számít velem kapcsolatosan, annak el kell mondanom, hogy a mindenevő, de a labdarúgást különösen kedvelő nagyapáméknál a tévében sok sportközvetítést láttam. Személyes benyomásként viszont már kosaras pillanatokat, hangulatot is őrzök emlékeimben. A zalaegerszegi férfiaknál Gellér Sándor volt a vezetőedző, én pedig éppen akkor léptem a terembe, amikor a nagyra nőtt Szűcs Józsi sikeres horogdobását követően „berobbant” a többezres nézősereg.
A „megfertőződésemhez” az is hozzájárult, hogy édesanyám – Badacsonyi Ágnes – a Nagykanizsai MÁV MTE majd a ZTE irányítója volt. Mivel kisgyermekként szerelmes voltam édesanyámba, ez a tény is jócskán benne volt az érdemi választásomban annak ellenére is, hogy jó ideig úsztam és atletizáltam. Testnevelés tagozatos általános iskolásként nagyon jó alapokat kaptam és erre sikerült felépítenem azt a sportolói pályát, amelyet végül megfutottam. Egyébként ötödikesként igazoltak le a ZTE kosarasai közé.
Van olyan valaki, aki különös hatással volt a kezdő éveire?
Egyértelműen Csíkos Sándort kell említenem, aki szigorú osztályfőnököm és egyben testnevelő tanárom is volt. Mindenki számára jó irányvonalakat jelölt meg az életre és a sportra egyaránt, még néhány jótékony pofont is kaptam erősítésként. Ő mindent megadott a tanulóinak ahhoz, hogy belőlük jó sportolók legyenek. Középiskolai tanáromról, Búza Ferencről is csak jókat mondhatok. Ugyanott Gáspár László és Hersics László is jó hatással volt rám, bár azok a testnevelési órák már alapvetően másról szóltak.
Felnőtt kosarasként mire vitte?
Hátvéd voltam, aki eljutott a válogatott kerettagságig, de tétmeccsen sajnos nem kaptam lehetőséget. Mivel a nagyobb gondok elkerültek, így 34 éves koromig a pályán tudtam maradni. Végül csak bejött egy komolyabb térdsérülés, ami „megalapozta” a visszavonulásomat. Addigra már középfokú edzői minősítést szereztem, lehetőség is kínálkozott az edzőségre, így értelemszerűen váltottam is. A Nyugat Magyarországi Egyetemen a záróvizsgáig jutottam, a későbbiekben a szakedzői minősítést is meg kívánom szerezni.
Mi akadályozta meg a befejezésben?
Összetett a kérdés. Az is tény, hogy talán én is jobban koncentrálhattam volna az előmenetel érdekében. Ezen a téren mindenképpen előbbre kell lépnem, erre több oldalról is van inspirációm.
Milyen impulzusokat kapott pályája során az edzőitől?
Egy nevet ki kell emelnem, Kovács Lászlóét, aki kiemelkedő sikerrel dolgozott a zalaegerszegi utánpótlásért. Elég sok edző foglalkozott velem, akikről talán nevek nélkül elmondhatom, hogy a kritikájuk, meg a dicséretük is jót tett.
Felnőtt éveim alatt különösen sokat kaptam Nikola Lazicstól, akinél rendkívül nehezen tudtam kiharcolni a játékperceket. Völgyi Péter és Patonay Imre mellett csapattársam, majd edzőm, Bencze Tamás és társa, Kálmán Tamás végig mellettem álltak és segítettek.
Lazics neve kínálja az örökzöld témát: sok külföldi edző és játékos van-e Magyarországon, vagy sem?
Onnan indítanék, hogy van egy klub egy adott elképzeléssel, ahol nem alakult ki egy olyan kapcsolat a szóba jöhető hazai edzőkkel, ami elég lett volna ahhoz, hogy belemenjenek egy többéves elköteleződésbe. Jómagam előbb játékosként, majd fiatal edzőként is mindig megküzdöttem a helyemért. Egyébként arról, hogy egy klub miért szerződtet külföldi szakembereket, inkább a vezetői illetékesek véleményt mondani. Azt viszont ki merem jelenteni, hogy számos, olyan magasan kvalifikált külföldi dolgozott itt az évek során, akiktől a magyar edzők is tanulhattak.
s a külföldi játékosdömpinget miként értékeli?
A sikerorientált klubok a saját hiányposztjaikhoz szükséges játékosokat mindenképpen meg kell szerezzék. Vannak olyan szakmai elvárások, amelyeknek a csak magyar játékosok nem tudnának megfelelni. Egyszerűen limitált a magyar minőségi játékosok száma, akik nemzetközi szinten fel tudják venni a versenyt. Akiknek komoly terveik vannak, azoknak olyan külföldieket kell szerződtetniük, akik a célfeladat megoldását érdemben tudják segíteni és mind a közegre, mind a játékostársakra jó hatást tudnak gyakorolni.
Ön kezdőként mindjárt megkapta az élvonalban szereplő ZTE nőket …
Hálás vagyok azért, mert a visszavonulást követően azonnal vezetőedzői lehetőséghez juthattam. Ebben a bennem bízó Török Róbert és Tóth László érdemei elvitathatatlanok, akik Bencze Tamás és Gál Tamás után újabb helyi fiatalnak adtak fórumot. Az első évben a nyolc közé jutás volt a cél; sok fiatallal végeztünk hetedikként. A sikeres építkezés folytatásának eredményeként előbb negyedikek, majd harmadikok lettünk a bajnokságban.
Ezek az eredmények ráirányították Gáspár Dávidra az országos figyelmet?
Mivel két év után megszületett egy szóbeli egyezség a soproniakkal, így a harmadik zalai szezonom során már párhuzamosan és módszeresen követtem az ő életük eseményeit is. Miután Roberto Iniguez nem maradt Sopronban, így edzői stábtag helyett vezetőedzővé léphettem elő.
Milyen viszonyok fogadták a hűség városában?
Minden irányvonal, minden célkitűzés egyértelműen világos volt! Pontosan tudtam, mi a feladat, csak ezeknek a lehető legjobb megoldására koncentráltam. Az első bajnokság végén tört be a covid, aminek hatására mindent megállítottak. Az Euroliga utolsó visszavágójára, a Schiohoz már nem utazhattunk el. Az első évben a csapattal kialakult bizalmi kapcsolat egyébként jó folytatást ígért. A második esztendőben nagyon örültünk, hogy már harmadjára sikerült bekerülnünk az Euroliga Final Fourjába. Hazai bajnoki cím, kupagyőzelem, a fiatalok több játéklehetősége – megannyi pozitívumot jelentett. Határ Betti egyre jobban fejlődött, Jelena Brooks és Fegyverneki Zsófi a pályán és az öltözőben egyaránt vezéregyéniségként létezett. Az egy év előtti négyes döntőben már azon törtük a fejünket, hogy mit kell másként tennünk abban a reményben, hogy idén a döntőben is szerepelhessünk.
A Sopron EL-győztes csapata (fotó:AFP)
Minek köszönhető az a fejlődés, amely eljuttatta a csapatot a végső győzelemig?
Sopronban mindenki profi, mindenki a jelenben él és mindent megtesz a maga helyén a sikerért. Ennek értékét csak növeli, hogy ha nem is sokkal, de az egy évvel korábbinál egy árnyalatnyival kisebb költségvetéssel értünk célba.
Történt valami alapvető változtatás is?
Abban határozott volt az elkötelezettségünk, hogy minden játékost maximálisan szeretnénk használni a pályán. Az előző évekkel szemben a magyar játékosok sokkal több perccel és konkrétabb feladatokkal kerültek a küzdőtérre. Ez egyaránt érvényes Czukor Dalmára, Varga Alízra, Varga Sárára és Sitku Zsuzsára is. Használni akartuk és használnunk is kellett őket. Ma sokkal több fiatal magyar kosaras van jelen a Sopron keretében, mint három évvel korábban. A feladatok nehézségi fokához igazítva kellett kialakítanunk a játékosok pályán való foglalkoztatásának arányait. Nagyságrendileg a versenyidényben félszáz mérkőzéssel kellett számolnunk, amelyek elvileg megoldható feladatokat ígértek. Más kérdés, hogy számos sérülés is nehezítette a dolgunkat. Ennyi meccset lejátszani mindenképpen komoly erőpróbát jelent, de hát erre vagyunk „kalibrálva”.
A kiemelkedően eredményes soproni kosaras hölgyeket a legjobban meg is becsülik?
Alapvetően megbecsülik őket. Nevek említése nélkül kimondhatom, vannak klubok, ahol a játékosok nagyobb fizetéseket kapnak. Sopronban mindenkinek keményen meg kell dolgoznia azért, hogy megkaphassa a mindenkori szerződésében szereplő, neki megfelelő fizetséget.
Véleménye szerint miért sikerült ebben a szezonban előbbre lépnie a soproni együttesnek?
Két, fő oka van ennek a tendenciának. Nagyon fontosnak tartom, hogy a csapat gerincét együtt tudtuk tartani. A másik az, hogy sikerült az edzésmódszereken is jó irányban változtatni. A következő évben éppen ez lesz a legnagyobb szakmai kihívás: megoldani azt a változó helyzetet, amelyet a hat új játékos érkezése állít majd elénk. A 2021/22-es évadban sokkal kisebb volt a játékosmozgás, így ezen a téren könnyebb is volt megtalálni a megoldásokat.
Bár ön a vezetőedző, így a felelősség is az öné, de mindenki tudja, hogy ilyen szintű munkát már nem lehet egyedül elvégezni. Kik a legközvetlenebb segítői?
Abszolút így van. Stefan Karadzsics a mentorunk, aki egy végtelenül nagy tudású „öreg róka”. Mellette első számú segítőm Laczka Miklós, aki a video elemzéseket is végzi.
A szigorúan vett kosárlabda szakmai kérdéseket mi hárman elemezzük és döntjük el, természetesen a stáb további, fontos kollégákkal teljes. Különböző nézőpontjaink révén vannak ütközéseink is, de az a lényeg, hogy addig nem hagyjuk el a csarnokot, amíg nem jutunk közös nevezőre. Így végül mindig egy irányba húzunk.
Bár még csak hat éve dolgozik edzőként, de arról már bizonyosan van kialakult véleménye arról, mi az edzői munkában a legnehezebb?
A komplexitása. Itt napról napra – akár egy vadászkopónak – mindig készenlétben kell lennünk. Minden nap más, legyen azon edzés, pihenés vagy éppen meccs, az adódó kihívásokat folyamatosan le kell reagálnunk. Áll ez az edzések tervezésére, a leendő ellenfelek minél jobb feltérképezésére vagy éppen arra, hogy megállapítsuk: mi az, amin nem kell változtatni! Reagálni az egyes játékosok minden rezdülésére, érezni a pillanatot, amikor el kell beszélgetni bármelyikükkel. Ez a permanencia olyan erős az egész év során, hogy a sorozat befejezését követően heteknek kell eltelnie ahhoz, hogy azt érezzem: kezdek kikapcsolódni.
Az esetek nagy többségében a csapatkapitányoknak megkülönböztetett szerepük van az adott együttesben. Sopronban ez a szerepkör Fegyverneki Zsófiáé.
Fegyverneki Zsófia
Jómagam annak idején 28–29 éves koromban már úgy kezdtem egy bemelegítést, min egy „robotzsaru”. Nála ilyen jeleket nem veszek észre. Zsófi rosszkedvűen soha nem érkezik, mindig borzasztóan céltudatos és pontosan tudja, mit miért csinál. Ennek megfelelően az edzésmunkája is ilyen. Ez a mentalitás kihat a többiekre is, ez az, amit ő közvetít. Olyan nagyfokú benne az eredményességre törekvés, ami másokra is inspirálóan hat. Bár már 37 éves, de még mindig igen jó állapotban van, maximálisan törekszik karbantartani a testét és mentálisan is kész a kihívások megoldására. Ráadásul – és nem mellesleg – ő feleség és édesanya is, aki minden fronton sikerrel áll helyt.
Hat új játékos jön, kik mentek el? És akik jönnek, milyen játékerőt képviselnek?
January, Jovanovics, Williams, Varga Sára és Dolson távozott, Határ Betti pedig súlyosan megsérült. A 21 éves Varga Sárával szívesen dolgoztam volna tovább, de a nézőpontok a klub és közte nem találkoztak. Januaryt nagyon nehéz szívvel engedtem el, és ugyanez a helyzet Williams esetében is, aki ráadásul francia válogatott is, ráadásul egy térdműtét is vár rá. Róla a bizonytalansági tényezők miatt is mondtunk le. Betti pótlásánál kényszerhelyzetben voltunk, a többi igazolás is a mi szintünkhöz szükséges képességű játékos. Bár a következő szezonra a felkészülést augusztusban elkezdjük, de mivel mindenki csak októberben lesz együtt, így az új szerkezet kialakítása reményeink szerint decemberre oldódhat meg. Bettit nagy szeretettel várjuk vissza, és türelemmel kivárjuk a teljes rehabilitációhoz szükséges 9-12 hónapot.
Miként a játékosoknak, úgy az edzőknek is lehetnek szakmai példaképeik?
A már említetteken kívül a külföldiek közül szívesen meghallgatnám Greg Popovicsot, a San Antonio Spurs vezetőedzőjét. A labdarúgás terén Zinadine Zidane-ra lennék leginkább kíváncsi. A hazaiak közül szívesen elbeszélgetnék például Kemény Dénessel arról, hogy egy sikersportágban mi mindent tart a jó eredmények előfeltételének?
Más csapatokkal is szimpatizál?
Természetesen. S mivel zalaegerszegi vagyok, egy Sopron-ZTE férfi kosármeccsen én a szülővárosomnak drukkolok.
(magyaredzo.hu / Jocha Károly)
