A magyar úszósport – az egyik legsikeresebb olimpiai sportág – sorozatban szállítja a világklasszis versenyzőket. Ehhez persze újabb és újabb, kiváló edzőkre is szükség van. Ebben a sorban az egyik komoly, feltörekvő erő a Budafóka vezetőedzője, a mindössze 44 éves Horváth Tamás, akivel Budafokon sikerült beszélgetni.
Horváth Tamás és jelenlegi legsikeresebb tanítványa, Molnár Dóra
– Gondolom, Ön is úszóból lett edző?
– Igen, bár hosszú ideig versenyeztem Sopronban, de számottevő eredményt nem értem el. Huszonegy évesen jöttem el onnan: előbb Szegeden, majd a TF-en tanultam, közben amatőrként vízilabdáztam is. Már a TF-en rájöttem, hogy úszóedzővé kell lennem. A diplomamunkámat Tóth Ákosnál, a szakdolgozatomat Sós Csabánál írtam. Valamennyi TF-es tanáromtól rengeteget tanultam.
– A TF-ről kikerülve azonnal a medence partjára állhatott?
– Ehhez szerencse is kellett, hiszen megtudtam, hogy Budafokon megüresedett egy edzői állás. Azonnal elvállaltam. Nagyon tetszett, hogy egy kis klubba kerülhettem, ahol mindössze két korcsoportban (6-7, illetve 10-12) úsztak, összesen vagy huszonöten. Már az első merítéssel is szerencsém volt, hiszen későbbi, élvonalbeliek (Kurdi Zsófia, Márton Richárd, Mészáros Márk és Székely Dániel) is közöttük voltak.
– A szerencsének mekkora szerepe van a versenyző életében?
– Valamilyen mértékben edzőnek és versenyzőnek is szüksége van legalább egy csipetnyi szerencsére! Nem mindegy, hogy egy fiatal éppen kinek a keze alá kerül. Vannak olyan nehézségek is, amelyek átvészeléséhez az edzői és a szülői támogatás mellett a szerencsére is szükség lehet. Erre a legjobb példa Márton Richárd esete. Hiába nyert meg mindent az utánpótlás éveiben, elég volt néhány, váratlan vereség ahhoz, hogy bajba kerüljön. A változást nála az a fordulat hozta meg, amikor Selmeci Attila elfogadta javaslatomat: Ricsi hadd legyen Milák Kristóf edzőpartnere.
– Márton Richárd 2021-től már a Honvéd versenyzője. Az átigazolás fejében kapnak nevelési költségtérítést?
– Az utóbbi években szerencsére már jár az eredmények alapján számolható összeg, szemben a korábban bevett gyakorlattal, amikor csak fogták és vitték a kiszemelt áldozatot és a dolog el volt intézve. A hoppon maradt edző pedig ott állt a medence szélén, a kifosztottság érzésével. A pénz messze nem old meg mindent, de legalább némiképpen enyhíti az elválás okozta fájdalmat.
– Egyáltalán, mekkora költségvetéssel működik ma a Budafóka?
– Nagyságrendileg 20-25 millióból, ami a tagdíjakból és az eredményesség alapján az úszók szövetségétől kapott pénzekből áll össze. Eddig egész jól álltunk, de amióta a bevételeink kétharmada elmegy pályabérletre, nagyon feszes időket kell megélnünk.
– Hány edzővel és milyen felállásban dolgoznak?
– Jómagam 2006 óta vagyok vezetőedző. Lukács Zsuzsa foglalkozik a közepes csoporttal, Gábos Vanda a kiscsoport gazdája, Lukács Éva szintén a kiscsoporttal foglalkozott; ő éppen kisgyermekkel van otthon. A pótlására belépett Tapodi Dániel kettős szereposztást lát el: a „palánta” csoportot vezeti, mellette pedig a felnőtteknél mellettem ő a másodedző.
– Az Ön vezetése alatt a Budafóka egyre feljebb tör a klubok versengésében. Ehhez önmaga továbbképzésére is szükség van…
– Párhuzamosan több szálon bújnom kell a szakirodalmat. Számos angol nyelvű könyv mellett kiemelést érdemelnek Dr.Radák Zsolt professzor edzéselméletet, edzésélettant tárgyaló könyvei. Rendszeresen követem a Magyar Edzők Társasága korábban élő-, az utóbbi időben online konferenciáit is.
– Az edzőkollégákkal milyen az együttműködése?
– Elsősorban az edzőtáborok alatt együtt gondolkodunk szakmai kérdésekről. Selmeci Attiláékkal különösen sokat edzőtáboroztunk együtt, tőle rengeteget sikerült megtanulnom, de Magyarovits Zoltán,Virth Balázs, Gyertyánfy Tamás és Ramocsa Gábor neve is kiemelést érdemel.
– Miként vélekedik a szárazföldi edzések jelentőségéről?
– Biztos vagyok abban, hogy jó kihasználás esetén ez a terület nagy szelete lehet az eredményességnek. Minél rövidebb távok szerepelnek a célkeresztben, annál nagyobb a jelentősége a szárazföldi munkának. Rengeteg olyan törzsizom és mélyizom fejlesztése igen fontos, amelyeket korábban mi sem céloztunk meg – ezen a területen még komoly, kiaknázatlan lehetőségek vannak. A legújabb időkben előtérbe került korábbi kétszeres olimpiai bronzérmes kenus, Zala György munkájáról külön elismerően kell szólnom. Úgy látom, ő igen jól eltalálta a jó irányt Milák Kristófnál és a többi, Virth Balázs tanítványnál is.
– Jelenleg az eb-3, vb-5. Molnár Dóra a legeredményesebb embere?
– Dóri tehetsége mellett kivételes hozzáállásával is kiemelkedik, gondolkodásban is kitűnő. Örömömre az alsóbb korosztályokban további 3-4 olyan fiatal nevelkedik, akik néhány éven belül ugyancsak eljuthatnak a nemzetközi szintre.
(jochapress / Jocha Károly)
Post Views: 1
