Az olasz labdarúgás első pszichológiai laboratóriuma nagyban hozzájárult az AC Milan 1986-tól kezdődő sikersorozatához. A Mind Roomban fontos szerepet betöltő dr. Bruno Demichelis célja az volt, hogy objektív, megfigyelt adatokra támaszkodva, tudományos eszközökkel segítse a futballisták pszichológiai fejlődését, javítsa a pályán nyújtott teljesítményüket. Az alábbiakban a Büntető.com portálon megjelent írást közöljük.
A labdarúgás folyamatos fejlődésének szerves része a „válaszadás”. Bruno Demichelis fiatal felnőttként, az 1970-es évek elején, amatőr harcművészként arra a kereste a választ, ha adott két karatés, akik közel ugyanazon a technikai és fizikai felkészültségi szinten vannak, akkor mitől lesz sikeresebb az egyik a másiknál. A választ az eltérő mentális felkészültségben találta meg. Az amatőr harcművész felismeréséből kialakult a pszichológia iránti szenvedélyes érdeklődés, majd megszületett a PhD-diploma.
Szakmai pályafutását a Berlusconi tulajdonában lévő Fininvestnél kezdte tanácsadóként. Amikor pedig Berlusconi 1986-ban az AC Milan tulajdonosa lett, Demichelis kapott az alkalmon, és találkozót kért a későbbi olasz miniszterelnöktől. Mivel ismerte a pszichológiai, mentális segítségnyújtás előnyeit az üzleti életben, úgy gondolta, a labdarúgásban is alkalmazni lehet ezeket. Meggyőzte Berlusconit, aki az AC Milan tudományos laborjának koordinátorának nevezte ki.
…és megszületett a Mind Room
A kezdeti sikerek, az Arrigo Sacchitól kapott pozitív szakmai visszacsatolások következményeként Demichelis – anyagi segítséggel – létrehozta a Mind Roomot, egy speciális pszichológiai laboratóriumot a klub edzőközpontjában, Milanellóban. Ez lehetővé tette számára, hogy kutasson, tanulmányozzon, segítse az AC Milan játékosainak mentális felkészülését.
Demichelis alapvető célja az volt, hogy objektív, megfigyelt adatokra támaszkodva, tudományos eszközökkel előmozdítsa a játékosok pszichológiai fejlődését, javítsa a pályán nyújtott teljesítményüket.
Ennek érdekében – egyebek között – poligráffal vizsgálta a labdarúgók vérnyomását, légzésszámát. Az agy elektromos aktivitásának megfigyelésével pedig az olyan készségekre összpontosított, mint a problémamegoldás, illetve az ahhoz kapcsolódó szinapszisok erősítése. Próbálta segíteni azt, hogy a játékosoknak át tudják alakítani azt a fajta negatív, „belső monológjukat”, amely nagy nyomás közepette megjelent. Olyan játékosokkal dolgozott együtt Demichelis, mint Franco Baresi, Roberto Baggio vagy épp Roberto Donadoni.
„Egyikük elmesélte, hogy amikor letette a labdát, majd három-négy lépést hátrált, átfutott az agyán: mi van, ha elhibázza? Azt mondta, hogy úgy kezdett el nézni a labdára, mintha az egy tigris lenne. Aztán az edzőre nézett, és megjelent egy másik tigris. Aztán a játékosokra és a csapattársaira nézett, megjelent újabb 21 tigris. Aztán azokra az emberekre gondolt, akik otthon nézik őt. Egy pillanat alatt négymilliárd tigris nézett rá. Remegett. Össze volt zavarodva. Majdnem elsírta magát” – emlékezett vissza Demichelis az egyik játékosával folytatott beszélgetésére.
Fejlődés, reakcióidő, sérülékenység
A Mind Roomban dolgoztak a játékosok reakcióidejének javításán is. A résztvevők két gombbal és izzókkal kísérleteztek, a bal vagy jobb oldali gombra kellett kattintaniuk, ha a megfelelő izzó világított. Ez a ma már egyszerű koncepció olyan játékosok pályafutását hosszabbította meg, mint Alessandro Costacurta, Clarence Seedorf és Paolo Maldini.
„Az idősebb játékosokat nem lehetett fizikailag gyorsabbá tenni, de abban lehetett nekik segíteni, hogy gyorsabban elemezzék a játékhelyzeteket. Ha gyorsabban dolgozzák fel a környezetükből érkező információkat, hatékonyabban és jobban döntenek” – fogalmazott Demichelis.
A GPS-adatok és a fiziológiai mérések (plusz a napi hatperces, kötelező egészségügyi ellenőrzés) kombinálásával egy sérülékenységet monitorozó rendszert dolgoztak ki, ami segített a problémák megelőzésében. Demichelis módszere – elmondása szerint – a klubnál töltött ideje alatt 91 százalékkal csökkentette a labdarúgóknál a lágyrész (izom, ín, szalag, ízületi tok, bőr, bőr alatti egyéb szövetek, erek) sérüléseit.
A Mind Room tökéletes „katonája” az a Seedorf volt, aki rendszeresen látogatta a labort, az önfejlesztés iránti elkötelezettsége pedig több szempontból is kifizetődő volt.
Ahogy azt Demichelis elmesélte, a holland középpályás profizmusa, önmaga karbantartása szerződéshosszabbítást eredményezett.
„A főigazgató azt mondta neki: ugyan 31 éves vagy, de a biológiai életkorod szerint csak 26. Seedorf ennek tudatában ment oda a klubvezetéshez, és azt mondta, mivel biológiailag 26 éves vagyok, hosszabbítsátok meg a szerződésemet további négy évvel. Így is tettek!” – mesélte Demichelis.
Sacchi a könyvében nagy elismeréssel ír a Mind Roomról (Carlo Ancelotti és Demichelis 2009-es távozásával gyakorlatilag bezárt a Mind Room Milanellóban), és Demichelist olyan pszichológusnak nevezi, akire nagyobb szüksége volt, mint a játékosokra. Az olasz válogatott 1990-es és 1994-es világbajnoki „kudarcaira” (mindkét világeseményen tizenegyespárbaj okozta a válogatott vesztét) tehát az itáliai labdarúgás első pszichológiai laboratóriuma, a Mind Room lett a válasz, ami nagyban hozzájárult az AC Milan 1986-tól kezdődő, és a 2000-es évek elejéig tartó sikersorozatához.
