Életének 82. évében elhunyt Faul Sebestyén, a Máriahalom KSK vezetője, a Komárom-Esztergom megyei asztalitenisz-élet ikonikus alakja. Temetése 2023. július 21-én, 13 órakor lesz a máriahalmi temetőben.
Sportbeli munkásságát mind a megyei, mind az országos szövetség kitüntetésekkel ismerte el. A legnagyobb kitüntetés számára azonban az volt, hogy a tanítványai számára Ő volt A MESTER! Több volt ő számukra, mint egy edző, csapatvezető, csapattárs! Nagyon-nagyon sok asztaliteniszezőt indított el, nagyon sok „fát ültetett”. Nem lett mindnek „gyümölcse”, de az árnyékot adóra is büszke volt.
Rengeteg verseny, meccs, utazás, élmény, vicc, régi sztori. A kimeríthetetlen „élménytár” 1000 évre visszamenőleg. Ugyanaz a sztori századszor, de mindig másként. A háromórás „röpke” hajvágások, pingpong a pincénél, sakk a meccsek között. Hatalmas „veszekedések” egy „nem volt csuszán”. Örömkönnyek…
Fiatal korától élete része volt a sport, csakúgy, mint ő a falunak, ahol egész élete során tevékenykedett. Tagja volt a labdarúgócsapatnak, az egyik nagy szerelme a sakk volt, amelyben országos versenyig jutott, de minden sportág felett az asztalitenisz állt. 1957-ben kezdődött minden: a német nemzetiségi kultúrcsoport próbáinak szüneteiben kezdtek el a falubeliek egy pingpongasztalon játszani. A fiatalok hamar megszerették az asztaliteniszt, és egyre többen töltötték a szabadidejüket az asztal mellett. Megszervezték az első házibajnokságot, az első járási versenyeken is megjelentek a máriahalmi játékosok az ő vezetésével.
Időt, energiát és pénzt sem kímélve képezte, fejlesztette magát, hogy a közösség javára lehessen. 1964-ben elvégezte a Falusi Sportvezetők tanfolyamát, majd később középfokú edzői végzettséget szerzett.
A hatvanas évek elején már a járási bajnokságba nevezett a csapat, ahol 1965-ben az első helyen végzett. 1972-től a csapat a megyei első osztályban szerepelt. A csapat játékosai a 70-es, 80-as években országos falusi spartakiádokon értek el sikereket, és az utánpótlás-játékosok közül többen is országos diákolimpiai indulási jogot vívtak ki. A megye legkisebb falujának és legkisebb sportegyesületének hatalmas sikerei voltak ezek.
1979-től a pingpongosok saját otthonra leltek a faluban. A társadalmi munkában létrehozott Sportház az asztalitenisz „fellegvára” és sok-sok siker otthona lett.
1990-ben első alkalommal indult a csapat az NB III-ban, ahol két évig ütötték a labdát. Ebben a csapatban szerepelt és nyerte mérkőzéseit 10 évesen az egyesület „legmesszebb jutó” játékosa, Pósfai Attila is, aki a KSI-be igazolva számtalan újonc, serdülő és ifjúsági országos bajnoki címmel öregbítette anyaegyesületének hírnevét. Ezt az időszakot követően több alkalommal is szerepelt a csapat az NB III-as osztályban, ahol „Sebő bácsi” még aktív játékos volt.
A ’90-es évek végétől az egyesületnél a fő hangsúly az utánpótlás-nevelésen volt. A munka gyümölcse 2005-ben ért be, amikor is a csapat a saját nevelésű játékosokkal megyei bajnoki címet szerzett. Ekkor már 49 éve állt Sebő bácsi a máriahalmi asztalitenisz élén. Több mint 70 évesen még kezdőjátékos volt a csapatban.
Egykori tanítványai közül többen is aktív részesei a mai magyar asztalitenisznek. Tisztelettel és hálával emlékeznek rá, a „Főnökre”, aki rendíthetetlen hittel, kitartással, önzetlenséggel építette a magyar asztalitenisz alapját jelentő pingpongos közösséget
Nyugodjon békében!
Magyar Asztalitenisz Szövetség
