Hogy jött az ötlet, hogy kimennél Dél-Koreába?
Számomra a dél-koreai korcsolyázók mindig is a top kategóriába tartoztak, mind technikailag, mind ahogyan versenyeznek. Igazából tavaly fogalmazódott meg bennem, amikor Mátraházán edzőtáboroztunk, hogy kellene valami új. Ezek után igazából magamtól jött a gondolat, hogy szeretnék kimenni és megnézni, hogyan jutnak el az ottaniak az egészen kicsi gyerekektől a klubszinten korcsolyázókig,. Hallottam, hogy a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetségnek (ISU) van egy kifejezetten erre célra kitalált pályázata, amikor mindent összeraktam, megpályáztam és el is nyertem a támogatást.
Mik voltak az első tapasztalataid?
Egy teljesen más világba csöppentünk! Az első héten nagyjából csak kapkodtuk a fejünket, próbáltuk az egész környéket feltérképezni, illetve nyilván alkalmazkodni az ottani csapat ritmusához. Nagyon kedvesek voltak, nagyon barátságosan ésnyitottan fogadtak minket. Megérkeztünk pénteken és szombaton már edzettünk, szóval sokat nem vártunk a kezdésre, de jobb is volt így, ezáltal sokkal könnyebb volt átállni. Az edzések az elején nagyon megviselték a fiúkat, még számomra is döbbenet volt egy-két edzést végignézni, hogy milyen időtartamban és mennyiségben edzenek. Ugyanakkor mégis nagyon jó hangulat volt és rengeteg új tapasztalatot szereztünk, nagyon sokat segítettetek az edzők, magyaráztak és minden kérdésre válaszoltak. Én is minden edzésen részt vettem, ott voltam a jégen, tudtam videózni, jegyzetelni, szóval tényleg rendkívül hasznos volt! Most majd azt kell kitalálni, hogy a kint megszerzett tudás beépíthető-e a mi rendszerünkbe és ha igen, akkor az hogyan tudna működni. Ezeken már kint is gondolkoztam és van egy-két olyan egység, amin szeretnék itthon változtatni, de vannak olyan témakörök vagy részegységek is, melyekről azt gondolom, hogy a kulturális különbségek miatt egyszerűen nem lehet.
Végig tervben volt, hogy a fiúkat is viszed?
Végeredményben a koreai edző dobta fel nekem ezt a kérdést, amikor még itthonról levelezgettünk, hogy most én akkor egyedül megyek, mint edző, aki tanulni akar, vagy viszek versenyzőket is. Mint kiderült, egy egész nemzetközi csapat jött össze, amiről nem is tudtam, hogy ez egyáltalán lehetséges és össze lehet hozni, de sikerült és nagyon nyitottak arra, hogy külföldi versenyzők is csatlakozzanak.
Lesz-e folytatás, illetve összességében, hogyan értékeled a kint töltött időszakot?
Úgy váltunk el az edzőkkel, hogy bármikor szívesen látnak minket és szívesen jönnének ők is ide. Összességében nagyon pozitív volt, igazából többet is nyújtott, mint amit vártam tőle. Szakmai téren azt gondolom, hogy rengeteg újdonságot láttam és nagyon nagyon pozitív élmény volt. Feltöltött, inspirációt adott és engem is elindított egy más szemlélet útján, mind a munka, mind az élet terén, úgyhogy nagyon örülök, hogy sikerült kijutnom és abszolút nem bántam meg egyetlen percét sem annak, hogy ott voltam!
Csizmadia Márk és Gerecze Ádám József így foglalta össze gondolatait:
„Szöul egy nagyon nagy és pörgős város, nekem nagyon tetszett, kivéve, hogy nagyon meleg volt és magas a páratartalom. Az edzések nagyon jók voltak abból a szempontból, hogy nem pazaroltak sok időt a beszédre, mégis mindenki egyből tudta, hogy mi a dolga. A jégen zajló hosszú edzések erősíttették a mentális és fizikális állóképességünket és úgy érzem, hogy a kint töltött két hét alatt én is sokat fejlődtem.”
„Nagyon hálás vagyok az edzőimnek ,családtagjaimnak és mindenkinek aki segített hogy megvalósuljon ez az álom. Nagyszerű volt edzeni Dél-Koreában és örülök ,hogy betekintést nyerhettem az ottani munkába. Úgy érzem sokat tudtam tanulni , valamint fejlődni egyaránt és remélem ezt a későbbiekben kamatoztatni tudom majd.”
The post „Egy percét sem bántam meg a kint töltött időnek!” appeared first on Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség – MOKSZ.
Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség
