A régi TOTALDAMAGE követők, olvasók még minden bizonnyal emlékeznek a War Machine börtönnapló sorozatra, melyet td_misi írt pár évvel ezelőtt. Akkor War Machine még nem verte halálra barátnőit, a kóter falain belülre kaphattunk autentikus betekintést a napló révén. td_misi eltűnt a blog felületéről ezt követően, élete naplójának új fejezetét nyitva külföldön próbált szerencsét. A sors úgy hozta, hogy a bunyót kint is folytathatta, most pedig ismét olvashattok td_misi-től, de ezúttal magáról, sikereiről és reményeiről ír:
Sziasztok! Talán emlékeztek még, War Machine börtönnaplóját fordítottam, amikor még jó arc volt, és nem verte a nőket. Nyilván kellemetlenül érintett ez a történet… Szóval otthon annyira nem gurult jól a szekér az utóbbi időben, bármennyire is próbálkoztam, és itt most olyan a téma, amiről nyilvánosan nem beszélhetek, de a végzettségemben nem tudtam elhelyezkedni szűkös határidőn belül, szóval egy régi barátom hasonló pályáról felkínált egy lehetőséget egy bajor faluban. A fizetési ajánlattól viszont leszakadt az állam, szóval egy hétre rá (pontosan 1 évvel ezelőtt) kint is voltam külföldön.
Már itt elkezdtünk edzeni, szerencsére hamar megtaláltam a megfelelő támogatást és a nyelvi hiányosságaim ellenére a 4. edzésem után leigazoltak, és meghívtak az ISKA Német Bajnokságra, ahol 86 kg-ban 2. helyezést értem el Muay Thai kategóriában. Utána munkahely váltás és két költözés után jóval több időm maradt a versenyzésre, szóval edzőmmel megbeszéltük, hogy 76 kg-ban állok neki a mostani szezonnak. Egyetlen különlegessége a termemnek, hogy a nagy német tehetség, Stephan Pütz is innen indult el, a fő edző volt az első managere, aztán átment a frankfurti MMA Spirit-be, ez a terem Buki neve miatt csenghet ismerősen. Az MMA Spirit egyébként egyértelműen a legjobb managementtel rendelkező terem Németországban.
Aztán pár hete Plauenben egy bútoráruház tetején kb. 3-400 fős közönséggel csináltak egy fullházas rendezvényt K-1 szabályrendszerű bunyókkal, ahová engem is meghívtak küzdeni. Ellenfelemről semmit nem tudtam, csak azt hogy „adminszträcios hiba” miatt 7 kilóval nehezebb volt, de nyilván nem léptem vissza. Elég erősen nekiindult az elején, kicsit ellőtte hamar a puskaport, nyugisan kivártam, fogtam a clinchet, testre párszor betérdeltem, elég könnyen adta magát a súlykülönbség ellenére, szóval felhúztam egy térdest fejre is, ami szerencsésen állon találta, valószínűleg ez nyitotta szét az állát. A 2. kontrám egy egyenes eltartó megfogása volt, amit kicsit kivárattam, és egy jobb egyenessel felborítottam, ekkor már az orvos leállította a meccset, látványosan véres volt a srác. Egyszer újra indították még a meccset, mivel az orvos egy sebtapasszal betapasztotta a közel 3-4 cm-es sebet, amit semmiképp nem gondoltam jó ötletnek, az első komolyabb ütés során elengedett, szóval orvosi megállítással nyertem.
Egyébként a németek nagyon korrektek, de további rendezési hibának említeném, hogy az ellenfelemmel egy öltözőt kaptunk (és még sokan másokkal), de újabb meglepetésre adott okot, hogy a táblás lányok is itt öltöztek. Ez kicsit kellemetlenül érintett 22 EUR beugrós gálán, ne értsétek félre, nem a lányokra gondolok itt 🙂
November 15-én Münchenben is kapok mérkőzést egy gálán, remélem, hogy oda pár magyar ki tud jönni majd! Felkeszitö edzőim: Skrobár Robert (Szentendre VSE), az Impact Fight Academy Münchentől pedig Mio Markotic, Fafa Stiegler da Silva és Patrick „Badass” Simon. Szurkoljatok és jelentkezem még. Sziasztok!
