Gyerekkoromban a családnak volt egy barátja, Pista bácsi, akinek a kertje tele volt birsalmafával. Minden karácsonykor az összes gyerek ajándéka mellett ott volt a zsírpapírba becsomagolt birsalmasajt, ami az Ő ajándéka volt. Mindig vártam, hogy kibonthassam és megegyem. Igazán értékelni csak akkor kezdtem, amikor Pista bácsi meghalt, és évekig nem ettünk ebből a csemegéből. Pár éve edesanyám kérésemre újra elkezdte készíteni, és bár nem bonyolult, mégis munkás, de az íz mindent megér.
