Az idei szezonban a Red Bull Racing szinte mindent vitt, nem csak a két világbajnoki címet, de 18 futam alatt 17 pole pozíciót és 11 futamgyőzelmet is begyűjtöttek eddig. Ez azért, ha a számoktól eltekintünk, korántsem egyedülálló, az F1-ben ugyanis szinte minden korszakban volt egy istálló, amelyik a többiek fölé tudott nőni. Az ESPNF1 segítségével ezért most számbavesszük, hogy melyik öt istálló is volt a Formula-1 történetének, legnagyobb, legsikeresebb, vagy legmeghatározóbb csapata az elmúlt több mint hat évtizedben. Nézzük, hát, hogy a legnagyobb istállók mikor és meddig tudták uralni a Formula-1 csataterét.
5. Williams 1992-1993
A Formula-1-ben 7 egyéni, 9 konstruktőri világbajnoki címet és 113 futamgyőzelmet szerzett Williams csapat legdominánsabb időszaka a Formula-1-ben az 1992-es és 1993-as év volt. A Williams nem csak, hogy mindkét évben megnyerte az egyéni és konstruktőri világbajnoki címeket, de a technológiailag a mezőny fölé növő FW14B (1992) és FW15C (1993) versenyautói az aktív felfüggesztésnek, a kipörgésgátlónak és a blokkolásgátlónak köszönhetően hatalmas fölénnyel uralták a bajnokságot, az autókban rejlő képességeket Nigel Mansell és Alain Prost pedig könyörtelenül kihasználta. 1992-ben így a csapat 16 futamon 10 futamgyőzelmet és 15 pole pozíciót szerzett, aminek hála Nigel Mansell az év végén a régóta várt világbajnoki címmel távozhatott a csapattól. A dizájn tekintetében azonban az FW14B csak egy állatorvosi ló volt a minden területen kifinomultabb FW15C-hez képest. Az autó tervezője, egy fiatal zseni, bizonyos Adrian Newey ugyanis nemcsak egy hatékonyabb aktív felfüggesztést épített az autóba, de annak aerodinamikáját is tovább finomította. Alain Prost és Damon Hill kezében pedig az autó újabb 10 futamgyőzelmet és 15 pole pozíciót, valamint Prostnak köszönhetően egyéni világbajnoki címet is szerzett a csapat bajnoki cím mellé. A Williams fölénye azonban 1994-ben véget ért, az FIA ugyanis betiltotta a pilótákat segítő berendezéseket, a csapat pedig a San Marinói Nagydíjon elvesztette a Prost helyére érkezett háromszoros brazil világbajnokát, Ayrton Sennát. A Williams azonban 1994 végén a konstruktőri bajnoki címet azért hazavihette, majd az 1995-ös „gyenge” szezont követően a magára találó Damon Hill és az új "szerzemény" Jacques Villeneuve révén újabb kettős egyéni és konstruktőri világbajnoki címeket szerzett.
4. McLaren 1988-1991
A Formula-1-ben 12 egyéni és 8 konstruktőri világbajnoki címet, valamint 175 futamgyőzelmet szerzett McLaren az Ayrton Senna-Alain Prost (1990-ben és 1991-ben Ayrton Senna-Gerhard Berger) pilótapárosnak és a Honda 1,5 literes V6-os turbó, majd 3,5 literes V10-es és V12-es szívómotorjainak köszönhetően addig nem látott fölénnyel uralták a Formula-1-et. 1988-ban a Gordon Murray és Steve Nichols által megálmodott MP4/4-es versenyautó 16 futamon 15 pole pozíciót, 15 futamgyőzelmet és 10 leggyorsabb kört szerzett, ezzel kezdetét vette a McLaren-Hondák négy évig tartó egyeduralma, aminek során Senna három, míg Prost egy egyéni világbajnoki címmel növelte a saját és a wokingi alakulat gyűjteményét. Senna és Prost rivalizálása azonban oda vezetett, hogy a francia pilóta az 1989-es szezon végén elhagyta a McLaren istállót, a helyére érkező osztrák Gerhard Berger pedig nem minden területen tudta hozni a korábbi Senna-Prost páros hatékonyságát, így a McLaren ezen listánknak csak a negyedik helyére fért fel.
3. Lotus 1963-1968
Colin Chapman legendás alakulata a Formula-1-ben 6 egyéni, 7 konstruktőri világbajnoki címet és 79 futamgyőzelmet szerzett. A zseniális csapatvezető, konstruktőr, Chapman sokszor meg tudta lepni újításaival a Formula-1 világát, a csapat azonban a sikerei csúcsán egyértelműen a 60-as években állt, amikor is Chapman zsenialitása találkozott a Formula-1 történetének egyik, ha nem a legjobb pilótájának, Jim Clarknak a tudásával és gyorsaságával. 1963-ban a Team Lotus és Clark az első monocoque karosszériájú Lotus 25-tel uralta a bajnokságot. Clark 10 futamon 7 futamgyőzelmet 6 pole pozíciót és 5 leggyorsabb kört szerzett az autóval, így az év végén ő, illetve a Team Lotus vihette haza a világbajnoki címeket. Clark 1965-ben újabb bajnoki címekkel ajándékozta meg a csapatot, majd amikor 1967-ben Graham Hill is Lotus overált öltött, a Team Lotusé lett a mezőny egyértelműen legjobb pilótapárosa, akik a Lotus 49-esnek köszönhetően Clark halála ellenére is újabb világbajnoki címeket hoztak a csapatnak, és Graham Hillnek az 1968-as szezonban. A Team Lotus legsikeresebb korszaka azonban, annak ellenére, hogy Jochen Rindt, Emerson Fittipaldi és Mario Andretti még a 70-es években is 3 világbajnoki címmel ajándékozta meg a csapatot, ezzel lezárult.
2. Mercedes 1954-1955
A Mercedes az 50-es években csak két évig volt jelen a Formula-1-ben, a nagy német autógyár számára azonban ennyi is elég volt, hogy Juan Manuel Fangio és a W196-os versenyautója révén két egyéni világbajnoki címet és 9 futamgyőzelmet szerezzen. Az Alfred Neubauer által vezetett istálló a zseniális, áramvonalas, soros 8 hengeres motorral rendelkező W196-os versenyautóval a bemutatkozó 1954-es szezonjukban 6 futamon 4 futamgyőzelmet szerzett, így az év végén Fangio vihette haza az egyéni világbajnoki címet. Az argentin legendának 1955-ben is sikerült megismételnie ezt a teljesítményt, így 6 futamon 4 újabb futamgyőzelemmel szerezte meg a második egyéni világbajnoki címet a Mercedes számára. Ekkor azonban már egy angol pilóta, bizonyos Stirling Moss volt Fangio csapattársa, aki az Angol Nagydíjon aratott győzelme révén a Mercedes statisztikáját is tovább javította, akik így 6 futamon már 5 győzelmet szereztek abban az évben. 1955 ennek ellenére szomorú emlék a Mercedes számára, hiszen Pierre Levegh horrorisztikus balesete a Le Mans-i 24 órás versenyen 83 néző halálát követelte, aminek következtében a Mercedes több évtizedre kivonult az autósportból. Az autósportok területére a 80-as évek végén visszatérő Mercedes azonban 1993-tól újra bekapcsolódott a Formula-1-be, de ahhoz 55 évnek kellett eltelni, míg a Mercedes neve önálló csapatként 2010-ben ismét feltűnt a Formula-1-es futamok rajtrácsán.
1. Ferrari 2000-2004
A Scuderia a Formula-1 történetének legsikeresebb csapata. A Formula-1-ben 15 egyéni és 16 konstruktőri világbajnoki címet, valamint 216 futamgyőzelmet szerzett Ferrarinak azonban a legsikeresebb időszaka a Michael Schumacher nevével fémjelzett 2000 és 2004 között tartó aranykor volt. A sport történetében senkinek sem adatott meg hogy egy fél évtizeden át uralja a Formula-1 mezőnyét. A zsinórban megszerzett hat konstruktőri és öt egyéni világbajnoki címhez azonban a szerencse mellett szükség volt Schumacher vezetői tudására, és egy zseniális csapatra, amit Jean Todt (csapatvezető), Ross Brawn (technikai igazgató) és Rory Byrne (főtervező) meg is teremtett Schumacher számára. A 90-es évek elején nehéz időszakot élt maranellói alakulat a csapathoz 1993-ben érkezett Jean Todt irányítása alatt hosszú és fáradságos munka eredményeképpen jutott el a csúcsra. Todt az 1996-os szezonra leszerződtette a Ferrarihoz a kétszeres bajnok Michael Schumachert, akit kisvártatva követtek egykori Benettonos sikerkovácsai, Ross Brawn és Rory Byrne. A Schumacher-Todt-Brawn-Byrne négyes pedig a következő szezonban (1997-ben) már a világbajnoki címért harcolt, bár akkor és 1998-ban ezt elbukták, de 1999-ben Michael Schumacher lábtörése ellenére is képes volt a Ferrari a konstruktőri bajnoki cím megszerzésére. Az igazi sikertörténet azonban 2000-ben kezdődött, amikor is 1979 után 21 évvel a csapat végre Michael Schumacher a konstruktőri cím mellett egyéni világbajnoki címet is szerzett a Scuderiának. Az üzlet pedig beindult, így újabb és újabb hatalmas fölénnyel megszerzett bajnoki címek és szinte számolatlanul érkezett futamgyőzelmek okoztak örömöt a csapat rajongóinak, és bosszúságot a Ferrari ellenfeleinek. A csapat a 2004-es évben ért fel a csúcsra, amikor is Schumacher 18 futamon 13 futamgyőzelmet (a mai napig is rekord) szerzett, míg a Ferrari összesen 15 futamgyőzelemmel már négy futammal a bajnokság vége előtt hazavihette a világbajnoki címeket. A Ferrari számára azonban az aranykor ezzel lezárult, és bár a katasztrofális 2005-ös szezont követően 2006-ban és 2008-ban is az egyéni világbajnoki címért küzdöttek, azt 2004 óta csak egyszer, Kimi Raikkönen révén 2007-ben tudták elhódítani.
