Tony Stewart megszerezte harmadik bajnoki címét is a vasárnapi Miami-ban rendezett futamon. Egészen az utolsó körig óriása csata dúlt, azonban pontegyenlőséggel, de több megnyert futammal elhódította újra a bajnoki címet Carl Edwards elől. Lássuk mi is történt a versenyen, amit piros zászlóval is meg kellett szakítani.
Akik eddig is követték az idei NASCAR szériát azok tudják, hogy álltak a pilóták egy futammal a vége előtt, azonban azoknak elmondanám, akik esetleg ezzel a futammal kapcsolódtak be. Az utolsó futamon a bajnoki címért még 2 pilóta volt óriási harcban egymással, Carl Edwards és Tony Stewart, akiket mindössze 3 pont választotta el egymástól. Mivel ez szinte semmi így mindketten tudták, hogy majdnem biztosan futamgyőzelem szükséges a bajnoki címhez.
Az edzésen Carl Edwards mindent beleadva megszerezte a pole pozíciót, Truex Jr. és Kasey Kahne előtt. Tony Stewart mindössze a 15. helyet volt képes megszerezni. Azonban már itt látszott a leendő bajnok magabiztossága, ugyanis a következőket nyilatkozta az edzés után: „Kétség kívül luxus számára ez a helyezés ebben a pillanatban, de ne kezdjétek még el belevésni a nevét a trófeába.” Eddigi 13 éves pályafutása alkalmával mindössze 13 pole pozíciót szerzett meg, ellenben már 43 futamgyőzelmet tudhat a magáénak. Ez is mutatja, mennyire nem számít nála az edzésen elért helyezés. Azonban Carl Edwards sem rendelkezik kiváló mutatóval e téren, ugyanis eddigi 265 futamán ez mindössze a 10. pole amit képes volt megszerezni.
Úgy hiszem már az előjelek alapján lehetett sejteni, hogy Miamiban egy nem mindennapi futam szemtanúi lehetünk. Ha ez még nem lett volna elég, futó záporokat jósoltak a futam idejére.
A futamra kilátogatott Michelle Obama személyében a First Lady, valamint Jill Biden az alelnök felesége is. Látogatásuk célja a hazájukért életüket adó katonák megtisztelése volt. A versenyzői meetinget Michelle Obama nyitotta meg, oldalán Carl Edwardsal, ahol megköszönte a katonáknak mindazt, amit eddig az országért tettek és tenni fognak. Később motorsport leghíresebb mondatát- Gentleman, start your engines- is Michelle Obama valamint Jill Biden mondta el. Amit kisebb füttyszó kísért a lelátókról.
21 óra 20 perckor kezdetét vette a mindent eldöntő megmérettetés. Carl Edwards megtartotta vezető pozícióját a rajt után, Tony Stewart pedig megkezdte őrült menetelését az első helyért. Rögtön az első körben 2 versenyzőt előzött meg a 2-es kanyar belső ívén, javítva ezzel pozícióján. Azonban a 4. körben felrobbant Kurt Busch váltója, melynek egyik darabja telibe trafálta a mögötte haladó Tony Stewart autóját. Azonban ez csak körökkel később derült ki. A 13. körben lendült meg a sárga zászló első alkalommal, mivel a kettes kanyarban gyenge esőt érzékeltek.
Ez azt is jelentette, hogy mindenki kihajthatott a pitbe friss gumikért és némi üzemanyagért. Tony Stewart is így tett, amikor is az egyik szerelő figyelmes lett egy hatalmas lyukra a kocsi orrán, viszont csak akkor vette észre mikor Stewart már elhagyta helyét. Az eső miatt pályára küldték a szárító autókat, melyek az egyes a hármas és a négyes kanyarokat szárították. Mivel ez tudvalévő, hogy igen sok időt vesz igénybe, Stewart csapata kihasználta ezt és visszahívta őt a pitbe, hogy jobban megvizsgálják a lyukat a kocsi orrán és megnézzék nem okozott e kárt a hűtőben. Ugyan igen sok időt vett igénybe, de a szerelők kicserélték a hűtő előtti lyukas fémlemezt, és Stewart visszamehetett a pályára még a zöld zászló meglengetése előtt.
A 22. körben engedték útjára a mezőnyt, ahol Tony Stewart a 40. helyet foglalta el. Itt kezdődött csak az igazi verseny Stewart számára, ugyanis körről körre hihetetlen látványos versenyzést mutatott be. Hét körrel a zöld zászló meglengetése után már 13 helyet javítva a 27. helyen haladt. Ekkor azonban újra meglendült a sárga zászló, mivel törmeléket észleltek a pálya egyik kanyarjában. Sokan újra kihajtottak a pitbe de voltak, akik kint maradtak a pályán, hogy esetlegesen az élre kerülve megszerezzék a vezető helyen eltöltött körért járó egy pontot. Stewart azonban nem így tett és behajtott a pitbe újfent, ahol a már jól bevált szikszalaggal javítottak a kocsi aerodinamikáján. Ezzel a kis időveszteséggel sem veszített pozíciót, és vissza tudott térni a 27. helyre. A 37. körben újra lendült a zöld zászló, amikor is Brad Keselowski haladt az élen, és eltöltve ott egy kört meg is szerezte a plusz 1 pontot. A 48. körben azonban Carl Edwards visszavette az első helyet a még a pitet csak egyszer meglátogató Brad Keselowskitól.
Az 51. körre sikerült visszaküldeni a versenybe a 4. körben váltóját elveszítő Kurt Buscht. A körök előrehaladtával Carl Edwards növelte előnyét az időközben már 2. helyen haladó Jeff Gordonnal szemben. Tony Stewart felzárkózását senki sem akadályozta, mivel mindenki tudta, hogy a bajnoki címért hajt, így szinte félre álltak előle. Mivel igen sokáig zöld zászló volt érvényben ezért sokan megkezdték a kiállásokat, Tony Stewart is így tett, és levetette a szikszalagot a kocsi orráról. Egy körrel később Carl Edwards is követve a többiek példáját a pitbe hajtott 4 friss gumiért, valamint üzemanyagért. A kiállások következtében Jimmie Johnson ált az élre, azonban nem örülhetett ennek sokáig, mivel egy körrel később David Ragan motorja felrobbant és sárga zászlót vont maga után. Jimmie Johnson ezért a pitbe hajtott, amivel vissz adta az első helyet Carl Edwardsnak.
A 87. körben kaptak újra zöld jelzést, amikor is Carl Edwards állt az élen, Tony Stewart pedig már a 10. helyre zárkózott fel. Időközben a felügyelők engedélyeztek plusz egy főt a pitben, mivel további eső volt kilátásban. Ez a személy a szélvédők tisztán tartásáért volt felelős. Itt a NASCAR-ban is letéphető fóliák vannak a szélvédőn, csak úgy minta bukósisakok letéphető plexi csíkjai, csak éppen 10-szer akkorák. A felügyelők folyamatosan szemmel tartották az eső intenzitását a pálya körül.
A 108. körben egy gyönyörű szivárvány jelent meg a pálya felett, mellyel a természet jelét adta, hogy egy kis pihenő vár a pilótákra. Két körrel később a felügyelők is belátták, hogy nincs mit tenni, ezért piros zászlóval megszakították a futamot. A pilótáknak azt üzenték, hogy kiszállhatnak autóikból, de ne menjenek messzire mivel nem fog sokáig tartani a pálya felszárítása.
Mivel eddig a versenyen már két Roush Fenway Racing-es motor is megadta magát, ezért Carl Edwards (akinek szintén ilyen motor dolgozik az autójában) egyeztetett csapatával hogy mire figyeljenek leginkább oda, ha be akarják fejezni a futamot. Mondanom sem kell, hogy erre volt a legkevésbé szüksége Edwardsnak, nem elég hogy a bajnoki címért megtesz minden tőle telhetőt, de még a motorra is ügyelnie kellett, nehogy megadja magát. Idő közben Jimmie Johnson motorproblémáját is megpróbálták orvosolni. Azt nyilatkozta, ez egy csalódást keltő módja lenne a szezonzárásnak. Az egyik Stewarttal készített interjú alkalmával az is kiderült, hogy autója nem hogy lassult volna, de talán még gyorsabb is lett az ütközés után, így bizakodva nyilatkozott az esélyeiről a futam további részére nézve.
Időközben a nap már ki-ki bújt a felhők mögül, ezzel is reményt adva sokaknak, hogy a futam hamarosan folytatódhat. A versenyzők helyi idő szerint 5 óra 50 perckor, a vezetőség kérésére már autóikban foglaltak helyet, és vártak a zöld jelzésre.
Kicsit több mint egy órával a piros zászló meglengetése után, visszatérhettek a pályára a pilóták. Ugyan még csak bemelegítő köröket tettek a pályán, de már ez is bíztató volt, mivel ezt hamarosan már versenykörök követték. Kasey Kahne, Trevor Bayne és Jimmie Johnson azonban továbbra is a pitben tartózkodtak, mivel autóik még nem álltak készen a verseny folytatására. Nem sokkal a verseny folytatása előtt, szinte mindenki kihajtott a pitbe új gumikért, és üzemanyagért. A pit versenyt Kevin Harvick nyerte, így ő vághatott neki az élről a futam folytatásának. Carl Edwards visszaesett a 3. helyre, akit Tony Stewart követett a 4. helyen.
A 117. körben újra folytatódhatott a küzdelem. A restartnál Tony Stewart- aznap először- Carl Edwards elé került. Jeff Gordon megelőzve Harvickot az élre került és tartotta ezt a pozíciót egészen a 123. körig, amikor is Tony Stewart egy sikeres támadást indítva megelőzte őt. Carl Edwards továbbra is a 3. helyen haladt nem sokkal leszakadva Jeff Gordon mögött. Abból is látszik mennyire közel haladt, hogy két körrel később a 130.-ban megelőzte Gordont és a 2. helyre jött fel.
Ekkor a bajnokságban harcoló két pilóta állt az élen, ezért azt hiszem ettől szorosabb versenyt kívánni sem lehetett volna. Mindössze 1.2 másodperc választotta el őket egymástól.
A 133. körben- a verseny fél távjánál- újra meglendült a sárga zászló, ezzel a pitbe „kényszerítve” a versenyzőket. A szerelők Tony Stewart jobb hátsó kerekével igen lassan végeztek, ezért 8 pozíciót veszített ezzel a kiállással. Látva a verseny eddigi menetét azt hiszem, állíthatom azt, hogy eddig nem volt túl sok szerencséje Stewartnak. Nem elég hogy a 15. helyre kvalifikált, és később visszaesett a 40.helyre, most megint visszaesett- bár „csak” 8 pozíciót.
A 139 körben folytathatták a küzdelmet, és mivel Kevin Harvick csak 2 kerekét cserélte le, ezért ő vághatott neki az élről a folytatásnak. Azonban 2 körrel később Jimmie Johnson megpördült, és épphogy meg tudta menteni az autót attól, hogy a falban kössön ki. Azonnal a pitbe hajtott, hogy lecseréljék a 4 kockásra fékezett gumiját.
Hat körrel később újra zöld jelzést kaptak, és Harvickal az élen folytathatták a versenyt. Tony Stewart ekkor a 9. helyen haladt ugyan, de két körrel később már a 3. helyen találta magát. Hihetetlen versenyzést mutatott be már eddig is Stewart, és mindent megtett azért, hogy megszerezze a harmadik bajnoki címét is. A 153. körben pedig már ismét az élre tört az addig élen haladó Martin Truex Jr. megelőzésével. Carl Edwards a 3. helyet foglalta el időközben.
A 154. körben Landon Cassill ( Jamie Mcmurry hathatós segítségének köszönhetően) megcsúszott, majd a falnak csapódott, Cole Whitt pedig már képtelen volt elkerülni az ütközést és neki hajtott. Trevor Bayne az alkatrészekre hajtva, defektet kapott. Így a balesetnek 3 áldozata volt.
Négy körrel később sokan a pitbe hajtottak, köztük Tony Stewart és Carl Edwards is. Nagy vita folyt arról, hogy négy vagy két kerék kerüljön lecserélésre. A két éllovas csapata úgy döntött, hogy a 2 kerék mellett dönt. Ezzel a kiállással találják ki hány helyet veszített Stewart ismét? Igen jól gondolták, 8 helyet esett vissza ismét, ugyanis ismét a jobb hátsó kerékkel akadtak gondok. Kiszámolták, hogy Stewart a verseny ezen pontjáig 63 előzést mutatott be, ami úgy hiszem, magáért beszél.
A 160. körben folytathatták a futamot, melyet ekkor Jeff Burton vezetett, köszönhetően annak, hogy ő nem látogatta meg a pitet.
Két körrel később nem mindennapi előzésnek lehettünk szemtanúi, ugyanis Stewart a kettes kanyarban 4 autót elhagyva a 7. helyre került. Aki kimaradt volna belőle annak linkelem az alábbi videót, ugyanis ezt mindenkinek látnia kell.
Körökkel később Carl Edwards újra átvette a vezetést, Tony Stewart pedig ismét előretörve már a 3. helyen haladt. Mivel a legtöbb élen töltött körért is pontot osztanak, ez idő tájt már Edwards úgy hiszem nem aggódott amiatt, hogy ez a pont másnál fog kikötni. Idő közben Stewart ismét a 2. helyen haladt Matt Kenseth megelőzésével. A következő körökben Edwards nyomába eredt, és folyamatosan dolgozta le hátrányát. A 202. körben meg is történt a pozíciócsere, mivel Edwards kihajtott a pitbe 4 új gumiért. Stewart rádión azt az utasítást kapta, hogy próbáljon meg előnyt szerezni, és maradjon kint legalább 12-15 körig.
A 212. körben Stewart kihajtott a megtervezett kiállására, mely után a 15. pozícióba tért vissza. Azonban 1 körrel később ismét elkezdett esni az eső, de ekkor már nem olyan nagy intenzitással, mint a megelőzőekben, így lehetett bízni a minél előbbi folytatásban. Carl Edwards csapata úgy dönt, hogy kihívja őt ismét a pitbe üzemanyagért és kerekekért, Edwards ugyan ellenkezett, de végrehajtja az utasítást.
A 231. körben végeztek a pálya szárításával, ezért újra nekivághattak a versenynek. Ugyan Brad Keselowski igen gyorsnak tűnt, Stewart megelőzte őt 2 körrel később és az élre tört. Edwards 2 körrel később követte őt, és Keselowski megelőzésével feljött a 2. helyre.
Ekkor már bizonyossá vált, hogy ha Edwards bajnok akar lenni, akkor meg kell hogy előzze, az élen 1,2 másodperccel vezető Stewartot. Erre maradt pontosan 22 köre. A mezőny csak távolról (4,5 másodperc) figyelte mit művel az élen a két kiválóság. Egyértelmű volt, hogy ezen a napon ők ketten messze kiemelkedtek a mezőnyből, és senki nem állíthatta meg őket.
Az utolsó 20 körben minden szurkoló tövig rághatta a körmeit izgalmában, ugyanis kettejük között a különbség egy pillanatra sem volt nagyobb, mint 2 másodperc. Ez is azt mutatja, hogy milyen hihetetlen precíz versenyzőkről van szó, ilyen körülmények között is képtelenek voltak hibázni.
Végül Stewart képes volt megtartani vezetését egészen a kockás zászló meglengetéséig, ezzel megszerezve a Sprint Cup 2011-es bajnoki címét. De nem akárhogyan, ugyanis pontegyenlőség jött létre Stewart és Edwards között, de Stewart több futamgyőzelme miatt megszerezte a bajnoki címet.
Ilyen szoros végeredmény még nem alakult ki a NASCAR történetében, így aki éjjel velünk tartott, az szemtanúja lehetett valami olyannak, ami még soha azelőtt nem történt meg!
Nyilatkozták
Tony Stewart: „Egész héten mondtuk,(ha) csak kimegyünk és megnyerjük a futamot, nem kell amiatt aggódnunk, hogy ő mit tesz- és pontosan ez az, amit tettünk ma.”- majd folytatta- „Ha ezt nem úgy fogják emlegetni, mint a történelem egyik legnagyobb bajnoki küzdelmét, akkor nem tudom mit teszek.”- hozzátette még- „Nagyszerű ember, megnehezítettük a dolgát egész héten, de mindezt azért tettük hogy elérjük azt amit ma elértünk, mégpedig a bajnoki címet. De ez is megmutatja hogy mekkora klasszis. Ő volt az első aki odajött hozzám gratulálni, és csak annyit mondott: Egy dolgot ígérj meg nekem, élvezni fogod ezt az egészet, és remélem jövőre is ugyanebben a pozícióban leszünk újra.” Majd végszóként hozzátette: „Óriási klasszis. Nagyszerű ember.”
Carl Edwards: „Mi vezzetünk a legtöbb körön keresztül(119),de Tonynak mégis sikerült, ismered őket, Darian és ő mindig nagyszerű stratégiákat találnak ki.” –majd folytatta- „Ez minden, ami a végén történt. Olyan keményen vezettem, ahogy csak tudtam. Mondtam is a feleségemnek, ha nem tudom ezt megnyerni, akkor én leszek a legjobb vesztes a NASCAR történetében, megpróbálok nem csüggedni, és arra gondolni, hogy jövőre még keményebben fogunk támadni, mint valaha.”- így folytatta- „De remélem azért sokan büszkék arra, amit idén elértünk, és amennyit beleadtunk. Nagyra értékelem mindenki támogatását- minden barátomét, aki hozzá segített, ezen pozíció eléréséhez- és bárcsak meglenne a trófea, de ma este nem így volt megírva.”
Azt hiszem ez egy olyan verseny volt, amit soha nem fog elfelejteni az, aki látta a futamot. Viszont mivel Carl Edwards azt nyilatkozta a futam után, hogy idén nagyon sokat tanult, és jövőre biztosan ismét a bajnoki címért fog harcba szállni, ezért azt hiszem a jövőben is érdemes megnézni minden egyes futamot. Legközelebb február 26.-án a floridai Daytonában mérik össze újra tudásukat, addig is tartsanak velünk!
Valamint köszönöm azoknak, akik olvasták a cikkeimet és velem együtt izgulták végig a futamokat!
