Harminc éves tapasztalattal szinte a kisujjában van minden, amit a röplabdáról tudni illik és kell. Karagics Mátyás 18 éven keresztül volt a kecskeméti férfi röplabda csapat edzője, idén pedig őt választották 2011 legjobb férfi röplabda edzőjének.
– Ha jól tudom egy hirtelen váltással lett röplabdás?
– Kecskeméten a Katona József Gimnáziumban tanítok, és mint tanuló is ide jártam. Sokáig atletizáltam, de mivel elég magas srác voltam, a tanárom rögtön lecsapott a lehetőségre és másodikos gimnazistaként rábeszélt, hogy kezdjem el a röplabdát. Elég későn kezdtem, de az atlétika jó alapokat adott. Már az elején kijelentette, hogy másfél, 2 év múlva az NB I-ben fogok játszani. Igaza lett, pedig akkor erősebb volt a mezőny.
– Akkor gyorsan zajlottak az események?
– Igen, elég sok mindent át kellett lépni. Talán azért mert későn érő típus vagyok, nem tudom, de még mindig röplabdázom itt Kecskeméten. Tanárom később rábeszélt, hogy jelentkezzek a TF-re, ahova elsőre föl is vettek. A röplabda szakedzőit végeztem el, majd utána visszakerültem régi iskolámba testnevelő tanárnak. Azóta is itt tanítok. Bocsánat egy év megszakítással, amikor Szegeden voltam profi edző.
– Ha jól tudom a pályafutása alatt felnőtt válogatott is volt. Sokáig?
– Hozzá kell tenni, hogy fiatalon sok minden más is érdekelt, de végül odakeveredtem egy tornára, ahol B válogatott lettem egy egészen rövid időre. Igazából ifjúsági válogatott voltam sokszor. Amikor hazakerültem rögtön elkezdtem tanítani. Emellett én lettem a junior csapat edzője és játszottam is, bár nem sokáig, mert Beregszászi Szabolcs abban az időben mondott le az NB I-es csapatról. A ’nagy öregek’ úgy gondolták, hogy én vegyem át a helyét, ami azzal járt, hogy abba kellett hagynom a játékot.
– Utána már csak edzőként került a pálya közelébe?
– Igen. Azt azért tudni kell, hogy az iskola ahol tanítok gyakorlatilag egy röplabdás iskola. Itt mindenki röplabdázik. Emiatt sokat kell dolgozni, de a szép eredmények, a sikerek kárpótolnak mindenért. A fiú csapatunkkal például megyünk nyáron a középiskolás játékokra Franciaországba.
– Meddig volt a kecskeméti csapat edzője?
– Itt a kecskeméti edzői társadalomban messze én voltam a leghosszabb ideig az NB I-es csapat élén, pontosan 18 bajnoki évben. Ez hosszú idő, elfáradtam és szerettem volna az utánpótlással foglalkozni, de valahogy mindig úgy alakult, hogy valakinek elege lett, és mindig nekem kellett mennem ún. mentőövként. Így volt ez tavaly is.
– Még mindig el-elkapja a hév?
– Ennyi év tapasztalat után már sokkal tisztábban látok mindent, más szemszögből, mint fiatal edzőként, amikor még a hibák láttán bizony elragadott. Most bármilyen meccset nézek végig, függetlenül az eredménytől, szakmai szemmel látom, hogy hol volt a hiba, mit kell javítani, mikor, mit kell csinálni.
– A jövőre nézve mik a tervei, mibe szeretné az energiáit fektetni?
– Nagyon szeretnék edzősködni továbbra is. De a legutóbbi időben úgy alakult, hogy Gyurkó Sándor visszavette tőlem a csapatot. Most az iskolában tartok edzéseket. Emellett tizenöt éve a Kecskeméti Röplabdasport Fennmaradásáért Alapítvány vezetője.
Persze ha hívnak, szívesen megyek, dolgozom, bár most nincs túl sok lehetőség. Nemrég elkezdtem összegezni, ami bár nem könnyű, de a röplabdaedzésről, a módszerekről készítek egy munkafüzetet, olyan leírásokkal többek között, amelyeket én találtam ki, én tapasztaltam az elmúlt 30 év alatt.
