Vélemény rovatunkban Franck Ribery erényeit csodáljuk.
Ahány játékosunk, annyi sikertörténet. A 2013-as BL-győztes csapatunk legtöbb játékosa számára hosszú küzdelem és sok visszaesés szegélyezte azt az utat, mely végül elérkezett a Wembley-sikerhez.
A személyes kudarcok Franck Ribery-t is olyan személyiségfejlődésre sarkallták, melyből ez a jelenlegi komplex játékos lett. A FIFA marketingtörekvéseibe sajnos nem férnek bele az ilyen idolok, ettől függetlenül mi nagyon is boldogak lehetünk, hogy Franck Ribery a szemünk látta ilyen hatalmas egyéniséggé nőtte ki magát. /Szerencsére koránt sincs egyedül./
S persze csak remélni tudjuk, hogy Aranylabda ide vagy oda, ezt a Ribery-t még hosszú-hosszú éveken át látni fogjuk majd a Bayern München mezében brillírozni. De mire is gondolunk?
Örök hajtás. Ha Ribery teljesítményét nézzük, talán a legfontosabb értéke az, hogy egyszerűen mindig a maximumot akarja kiadni magából. Ő a megtestesítője a zsargon, miszerint ‘kimegy és felszántja a pályát.’ Ez még a Louis van Gaal-féle időszakra is igaz volt, amikor ugyan a dolgok kevésbé jöttek be neki, de az akarat, az elszántság lényegében mindig benne volt. A játékszenvedélye mindig példaértékű.
Sokszínűség. Ribery alapvetően egy varázsló típusú játékos. Ő akként robbant be a köztudatba, hogy egyéni technikai képességeivel egyszerre több védőt is képes állóhelyzetből és lendületből is megbolondítani; mindehhez pedig pazar lőtechnika párosul. Azonban minimálisan az elmúlt két évben Franck Ribery a mezőnybeli munkabírását is megcsillogtatta, bizonyította, amellett, hogy művész, képes és hajlandó a zongorát is cipelni.
Elkötelezettség a csapat sikere érdekében. És az előző ponthoz tartozik szervesen, hogy hajlandó volt magát teljes egészében a gépezet részévé tenni. Hogy mindent alárendeljen a csapat sikeréért. Úgy a támadásépítésben (előkészítésben), mint védekezésben. Láthatjuk, hogy ahogyan David Alaba besegít a támadásba, úgy Ribery is rendre ott ólálkodik Alaba körül a védekezésben. Számtalan labdaszerzés fűződik a nevéhez meccsenként, lényegében minden félidőben a pálya 90%-án feltűnik. A BL-döntőben például egy dortmundi ziccert is megakadályozott, amikor Dantéék már verve voltak. Nem egyedüli eset volt ez.
Önzetlenség. Ez egy olyan dolog, amin bevallottan is igazítani kíván Pep Guardiola. Ribery sokszor elmondta már, hogy neki nem fontos, ki rúgja be a gólt, neki az okoz örömet, ha segítheti a társakat, majd megnyerjük a meccset. Pep Guardiola nem titkolt célja, hogy Ribery egyéni képességeit is jobban kidomborítsa, így adott helyzetben maga is csinálja meg a cselt, vállalja el a lövést, szóval egy kicsit hagyja magát fürdetni a sikerben. Valószínűleg a Plzen elleni második gólja is ennek a hozadéka.
Közvetlenség. Ribery a kimagasló egyéni teljesítménye ellenére egyáltalán nem kilógó szerv a csapatból. Nem igényelte magának soha a különleges bánásmódot, nem követeli magának, hogy a ,,Franck Ribery és a Bayern München legyünk.” Ennek eredménye az, hogy talán ő a legkedveltebb figura az egész keretben, másrészt a két kapitányhoz (és pl. van Buytenhez) hasonlóan ő is hatalmas szerepet vállal a fiatalok segítésében. Szinte hihetetlen például, hogy Ribery és Alaba között 9 évnyi különbség van, mégis ennyire közeli barátként láttatják magukat.
Humor. A monoton munka sikeres elvégzésének egyik jól bevált eszköze. Ribery már az érkezésekor is megmutatta, mennyire szereti poént, az ugratásokat. Manapság se kell könyörögni neki, ha egy jó poénról van szó az edzéseken. De a FIFA-gálán Lionel Messivel is szemmel láthatóan jót hülyéskedtek. Ribery amellett, hogy profi, egy igazi mókamester is.
Leszámolás a múlttal. Nem kell két-három évnél többet visszamennünk, hogy egy teljesen másfajta Ribery-t lássunk. Viszonylag sok allűrbe keveredett bele: volt szexbotrány, VB-botrány, válogatott eltiltás illetőleg többször is ráfázott a túlzott lobbanékonyságára, ugyan a zöld asztal mellett döntöttek a sorsáról, de végül a 2010-es BL-döntőről is lemaradt. De például a 2012-es BL-elődöntő során Arjen Robben is kapott tőle egy öklöst. A sok pofonból tanulva – bizonyára Jupp Heynckes nagyszerű tanári képességeinek is köszönhetően – mára már teljesen leszámolt a múlttal.
Hűség. Idegenlégiós talán még nem volt ennyire elkötelezett a Bayern iránt, mint Ribery. A végére maradt, de ez is ugyanolyan hatalmas erénye, hogy magáénak érzi ezt a klubot. Nem azért küzd, mert most ez a dolga, hanem ő spirituálisan is összenőtt a Bayernnel. A hűséget pedig nem csupán a jó időszakokra kell figyelembe venni, mint amilyen most van. Ribery 2009-ben és 2011-ben, a mélypontokon is ugyanúgy elmehetett volna szinte bárhova. Nem tette, kitartott, s a bizalommal végül sikert aratott.
Hálatudat. Két dolog miatt is büszkeséggel tölthet el bennünket, amikor azt halljuk, a klubvezetés mennyire támogatta Ribery-t a rossz években. Egyfelől nagyszerű dolog érezni, hogy a személyes attitűdnek mekkora szerepe van ennél a klubnál, másfelől jó látni, hogy ez a gyakorlatban is működik. Uli Hoeneß és társai senkit sem hagynak az út szélén. Ezt pedig a későbbiekben Ribery is kamatostul visszafizeti.
Összegzésül talán az összes Bayern-szurkoló nevében elmondhatjuk: Franck, kérünk, ne változz meg! Nincs az az Aranylabda, ami megérné, hogy a legnagyobb értéked mindössze a marketingben összpontosuljon. Maradj mindig olyan erényekkel teletűzdelt, mint amilyen jelenleg vagy!
