Bár Algéria mindent megtett annak érdekében, hogy elüsse az Egyesült Államokat a B-csoportból való továbbjutástól, (saját kiesését is a „közösbe dobva” ) végül óriási dráma közepette megbukott ezen törekvésében. Landon Donovan a hosszabbítás pillanataiban szerzett győztes gólt, mikor Algéria már szinte ünneplésre készült – egyébiránt érthetetlen módon.
Az első játékrész még algériai helyzettel indult, miután Dzsebbur egy hosszú indítást mellre vett és félfordulatos lövése a kapufán csattant. Ekkor magam is azt hittem, hogy egy éles, sokgólos mérkőzést látok majd, ám néhány perc elteltével minden tekintetben óriási fölénybe kerültek a tengerentúliak. Például annyi helyzetet alakítottak ki, amennyivel egy egész világbajnokságot is meg lehet(ne) nyerni, de rendre rossz megoldással fejezték azokat be, vagy éppen a vasat találták el. A szünet után azt várta volna az ember az arab ország válogatottjától, hogy, ha szépen megfontoltan is, de egyre többet áldoz majd a győzelemért, hiszen az Anglia-Szlovénia találkozó akkori állása (1-0) azt jelentette számukra, hogy két gólt kell lőniük továbbjutásuk érdekében (így több lőtt góllal kerülhettek volna a szlovénok elébe). Ehelyett ráálltak a kontrajátékra, melyet igencsak hiteltelenül és hatástalanul adtak elő, miközben Bradley kapitány legénysége újabb féltucat helyzetet puskázott el az idő előrehaladtával.
A 80. perc tájékától jöttem rá arra, hogy Algéria már nem feltétlenül a továbbjutást tűzte ki elsőszámú céljául a végjátékra, hanem azt, hogy lehetőleg megakadályozza az amerikai sikert, ha már úgyis két gólos távolságra voltak saját maguk kvalifikálásától. Még az is lehet, hogy arra gondoltak: lőnek még egyet az angolok, így nekik is csak egy hiányzik majd – bár, ha ilyesmire apelláltak, az kérem téves hozzáállás volt. Az is igaz, hogy gyorsasági, erőnléti, technikai deficitjük túlságosan jelentősnek tűnt. Mindeközben Donovanéknek épp elegendő lett volna egyetlen pici gólocska is. Az utolsó tíz percen belül Jahia szándékosan lekönyökölte Dempseyt – ezt a játékvezető nem vette észre – Algéria pedig ahelyett, hogy ekkor már tényleg minden-mindegy alapon kitámadott volna, elkezdett kínosan ügyelni a döntetlenre a tribünön ünneplő – és őket elkísérő – szurkolók támogatásában. Az USA azonban szívósan – ahogyan ezt tőlük megszokhattuk – küzdött, szinte már lélekszakadva robotolt előre a győztes gólért, melyet egy leindítás után megszerzett. Más kérdés, hogy még a mindent eldöntő találatot is egy erre a mérkőzésre jellemző, hatalmas kihagyott ziccer előzte meg: Dempsey közeli belsőzését még védte Bolhi, a kipattanót azonban a hosszúba küldte Landon Donovan. Az algír játékosokon látszott, hogy nem bírták elviselni ezt a váratlan befejezést, és keményen odaléptek Altidorenak még a végén, majd letámadták a belga sporit is.
Mivel Anglia megtartotta sovány előnyét Szlovéniával szemben, ezért a csoport két továbbjutója – végül is a papírformának megfelelően – a két angolszász ország, Anglia és az Egyesült Államok. Bár nem láttam a szlovén arcokat a lefújást követően, de velük tudok érezni, hiszen így kiesni egy világversenyről, ilyen kiscsapatként, a bravúrhoz közel – szörnyű lelki állapotot eredményezhet. Ezzel együtt az amerikai válogatott bőven rászolgált a nyolcaddöntőre megalkuvást nem tűrő győzni akarásával és kombinatív mezőnybeli futballjával.
Egyesült Államok-Algéria 1-0 (0-0)
Thswane/Pretoria
Jv: De Bleeckere (belga)
Gól: Donovan (91.)
Kiállítás: Jahia (92.)
Egyesült Államok (4-4-2): Howard- Cherundolo, DeMerit, Bocanegra, Bornstein (Beasley, 81.)- Donovan, Bradley, Edu (Buddle, 64.), Dempsey – Gomez (Feilhaber, szünetben), Altidore
Algéria (3-4-2-1): Bolhi- Bugerra, Halis, Jahia- Kadir, Jebda, Laszen, Belhadzs- Matmur (Szaifi, 85.), Ziani (Gediura, 70.)- Dzsebbur (Ghezzal, 66.)
